2022-ben már nem lesznek országgyűlési választások?

Levelet kaptam lájf. Csak két mondat volt benne egy mellékelt táblázat magyarázataként:

„Demokráciánk 24 éve. A három debreceni egyéni választókerület győztes országgyűlési képviselőire (1. forduló) és a Hajdú-Bihar megyei pártlistán a Fideszre leadott szavazatok összesítése 1998 és 2022 között.”

Vidéken nem öltönyben választanak. Legfeljebb menyasszonyt. Voksolni jó a bőrdzseki. Ez itt a férfi divat.

Voltak egykoron, vagy 16-20 éve, akik azt tartották, hogy a választás a demokrácia ünnepe. Szebbik ruhájukat vették fel, úgy indultak az urnához, mintha templomba mennének istentiszteletre. Ma már nincs így. Választás? Demokrácia? Ünnep? Legfeljebb a vezető politikusainktól várják el, hogy illendően legyenek felöltözve, férfiként öltönyt vegyenek, nyakkendőt kössenek. Legfeljebb. Faluhelyen már tőlük sem.

Az alábbi friss fényképek Kósa Lajos debreceni polgármester és felesége voksolását örökítik meg, illetve megmutatják, mi minden látszik még ma választási ügyben. A fotókat Konyhás István készítette.

Van már talán tíz éve is, hogy a debreceni polgármester kapcsán megvesztegetéses, korrupciós pénzekről beszélnek cívishonban.

Nemcsak választási kampányok idején, hanem egyfolytában. Meglehet, majd minden városban ez történik, ha azt látják a polgárok, hogy elsőszámú választott vezetőjük szépen gyarapodik. Ilyen a magyar, ugye, irigyfajta.

Kósa Lajos állítólagos titkos üzelmei ügyében eddig senki nem állt a nyilvánosság elé, bizonyítékokat senki nem tárt fel. Bizonyítékok most sincsenek, de van egy arc, egy valóságos ember, aki kamerába mondja, hogy Kósa csúszópénzt kapott több alkalommal. A felvétel még látható a nagy videómegosztón.Az ügyet a Népszabadság-Nol tálalta öt nappal azután, hogy valaki a videót feltöltötte a netre. Más médiumnak nem tűnt fel, nem értesítették vagy nem akart róla tudomást venni az ügy nyilvánosságra kerüléséig. A felpakoló sem kürtölte tele a nyilvánosságot, nem írta bele blogokba, nem hivatkozott rá fórumokon. Várt. Mire? Ki tudja. Ha kampánylejáratás volt a cél, akkor érthetetlen a késlekedés vagy nagy az amatőrizmus.

Még alig fél napja tette fel honlapjára a cikket a Népszabadság, de már javában folynak a találgatások mind a világhálón, mind azon kívül.

1. A szocialisták akarják lejáratni Kósát. (Az NBH közreműködésével, ahogy arról a Magyar Nemzet ír.)

2. A Jobbik van az ügy hátterében.

3. Egyes fideszesek nem nézik jó szemmel, hogy Kósának egyre nagyobb az arca. (Orbán akarja hátrébb tuszkolni.)

4. Magánszemélyek akarták megzsarolni Kósát, de sikertelenségük miatt így állnak bosszút.

Hogy a videón elhangzottak igazak vagy sem, az jelenleg hit kérdése, mint annyi más ebben az országban. Aki nem kedveli a debreceni polgármestert, az minden rosszat képes elhinni róla, aki meg nagyon szereti, az akkor se hinné el, ha a videón az látszana, hogy személyesen Kósa veszi át, számolja meg a tízmilliókat.

Mivel állítólag minden érintett feljelentést tesz, ezért hivatalos nyomozati, igazságszolgáltatási útra terelődik az ügy. Aztán majd kiderül valami. Vagy semmi.

Vagy a videón a megvesztegetésről beszélő férfi visszavon mindent, saját butaságára vall, ragaszkodik a kényszerítettségéhez, bocsánatot kér, és a polgármester megbocsát, nem lesz bizonyítási eljárás, nem lesz per. Elfelejtődik az egész.

Zenés nemzeti-lokálpatrióta kirándulás a Sárrétre és tovább.

Hétvége van, ráadásul tavasz, ilyenkor a jó magyar polgár – ha megteheti – kirándul egyet, egy vidámat, dalosat. Kedvcsinálónak következzen egy virtuális kirándulás a Sárrétre, azon belül is Püspökladányba, a szókimondó Arnóth Sándor polgármester városába.

„Bajnokok leszünk, csak kitartás!” – így szól a Nemzeti Hang Püspökladányi Ultras Induló lelkesítő refrénje, háttérben Nagymagyar és halálfejes szimbolika. Belénk fagy a … lélegzet.

Oldandó a feszültséget, következzen egy nosztalgikus-melankolikus nóta, a Püspökladány-funky városképekkel, címerrel. „Köszönöm, Püspökladány!”

Ezekre a remek zenékre a Sárrét Infó, a térség hírportálja oldalain lehet bukkanni, számos más kuriózum társaságában.

Aki az önfeledt vidámság jegyében messzebbre is akar tekinteni, az pillantson Székesfehérvár irányába, kattintson a Hírváró című helyi kiadvány honlapjára, és azonnal hátradőlhet, mert egyből felcsendül a Jó Hírek indulója. Mindenki boldog?

Immáron tizenhárom testvérvárosa van Debrecennek, csak az nem világos, mi a neve a legújabbnak.

Cívishon közgyűlése ma úgy döntött, hogy egy görög várossal létesít testvéri kapcsolatot – erről az országos sajtó is beszámolt Kósa Lajosra hivatkozva. Konkrétan Patrasszal. Hogy? Igen, Patrasz. Ez szerepel a polgármesteri előterjesztésben is, amire rábólintottak a városatyák. Az a gond, hogy ezt a várost ugyan angolul Patras néven emlegetik, de mind görögül, mind magyarul a neve: Pátra (Πάτρα).

Tény, hogy itt-ott, leginkább angolból rosszul fordított hírügynökségi anyagokban és utazási irodák prospektusaiban és honlapjain Patrasznak írják a város nevét, ettől függetlenül hivatalosan nem így hívják, se otthon, se nálunk. Ennek tisztázása megért volna néhány perces munkát, apró tájékozódást a polgármesteri hivatal munkatársaitól. Vagy legalább megkérdezhették volna Halász János kulturális alpolgármestert a helyes írásról, a valós névről, hiszen ő – a közgyűlési előterjesztés szerint – nem egy alkalommal fordult meg az ötezer éves múltra visszatekintő városban, előkészítendő a testvéri kapcsolatot.

Bár a név nem mellékes, a lényeges kérdést se feledjük. A hivatalos önkormányzati portál így számol be a mai közgyűlés eme témája tárgyalásának egyik momentumáról: „Az előterjesztéssel kapcsolatban a független Turi Gábor azt kérdezte, hogy milyen módon valósulna meg a tervezett együttműködés. Kifejtette azt a véleményét is, hogy a meglévő testvérvárosi kapcsolatok sem gond nélküliek. A képviselő-testület azonban támogatta az előterjesztést.”

Pátra a tizenharmadik.