Kormányellenes kultúra 

Természetesen nincs ebben semmi megtévesztés. Attól, hogy egy demonstráción énekelnek, verselnek, néptáncolnak a beszédek előtt, közben és után, az még politikai esemény. 

Most nem taglalnám azt, hogy előadója személyétől, a helyszíntől és a produkció időpontjától függően napjainkban miként lesz kormányellenes vagy kormánypárti egy mű, ami egyébként helyén van az egyetemes magyar kultúrában az összes többi, nem aktualizálttal együtt, mellett. Nem taglalnám, mert hosszabb kifejtést kíván, még akkor is, ha csak az elmúlt néhány hétre tekintünk vissza, arra a néhány hétre, ami nyilván folyománya a mögöttünk lévő évtizedeknek, évszázadnak. Azért sem taglalnám, mert ezekben a dühödt időkben ez pusztán egy érdekes, ám szerény mellékszál, elemzése nyugodtabb napokat és tudósabb embereket kíván.

Most egy örvendetes mediális fejleményről szeretnék beszámolni. A város nevét viselő mindenpostaládás önkormányzati kiadvány legfrissebb számának kulturális programokra hívogató oldalán van egy tónussal kiemelt anyag, címe: Mi nem hazudunk. Mint alább látható, a debreceni kormányellenes tüntetés szombati felvonását hirdeti (s teszem ezt most én is ekként).

Mi ebben – mármint a megjelentetésben – az örvendetes? Mivel hirdetésre utaló jelzés nincs, ezért bizton következtethetünk arra, hogy a szerkesztők saját szántukból tették be a címes invitálót. Mivel a város nevét viselő, a város tulajdonában lévő ingyenes kiadvány minden debrecenieké, nem pusztán a kormányellenes érzelmű polgároké, ezért mostantól biztosak lehetünk abban, hogy hasonló – szavalással-énekléssel-táncolással színesített – kormánypárti rendezvény is ugyanilyen kiemelt és grátisz megjelentetésben részesül.

És igaza lesz a polgármesternek, aki ciklusindító beszédében arról szólt, hogy politikai szimpátiájuk alapján nem szabad megkülönböztetni a debrecenieket. S ha igaza lesz, márpedig neki igaza szokott lenni, akkor a politikai diszkrimináció és az egyoldalúság eltűnik a kiadvány más oldalairól, az egész önkormányzati sajtóportfolióból, ahogy az egy demokratikus városhoz illik – bárki légyen is hatalmon. Hát ezért örvendek én a kormányellenes tüntetés közpénzes reklámozásának. 

A nap szépe (2006.10.22.)

Kata 17 éves debreceni lány, szüleit szeretné meglepni ezzel a képpel.

Idegen rendőrökkel verették a magyart! 

Úgy lett

Beláthatatlan eseményeket helyeztek kilátásba, beláthatatlan események vannak.

Tegnap után nehéz újra megszólalni. Néhány napja némi vicceskedő kétellyel említettem meg itt, hogy a debreceni kormányellenes tüntetők – vezetőjük, nevezett Ágoston Tibor október 23-án Budapesten volt részese az összecsapásoknak – ultimátumot adtak Gyurcsány Ferencnek és kormányának: amennyiben október 22-ig nem távoznak békésen posztjukról, beláthatatlanok eseményeket helyeznek kilátásba. Úgy lett.

Ha igaza van azoknak, akik szerint politikai megrendelésre provokátorok robbantották ki a tegnapi véres zavargásokat, akkor már csak az a kérdés, hogy kinek a provokátorai.

A cigányok a bűnösök

Egy megzavarodott országban lehet kollektív bűnösséget hirdetni az olaszliszkai borzalom miatt. Talán az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még megálljt lehet parancsolni – magunknak.

Szerte az ország, dühödt hadak fenekednek. Más miatt feldühödtek. Isten ne adja, hogy itt találjon egymásra jobb és bal széle, aztán egésze. Az alábbi szó szerinti idézet talán kijózanító lehet.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint az olaszliszkai lincseléssel nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszerváltást követő 16 év kormányzatainak romapolitikája megbukott, a cigányság felzárkóztatására minden részletében alkalmatlannak bizonyult és elmélyülő magyar-cigány etnikai feszültséget eredményezett.

A probléma megoldására irányuló érdemi beavatkozás érdekében a Jobbik a következő válságmegoldási stratégiát tartja célravezetőnek.

1. Meg kell szüntetni a romák pozitív diszkriminációját, el kell törölni minden olyan törvényt, jogszabályt vagy rendeletet, amely demokráciában megengedhetetlen módon a cigányságot hazánk nem cigány állampolgáraival szemben kivételezett helyzetbe juttatja!

2. A médiának a cigányok által elkövetett bűncselekmények etnikai vonatkozásait elhallgató gyakorlata ellentmondásban áll a jogkövető magyar lakosság mindennapi tapasztalataival, s a jövőben a médiumok feladata, hogy a nyílt közbeszéd megvalósulása érdekében kimondja a valóságot: a cigánybűnözés létezik!

3. A romák kultúrájának számos eleme szöges ellentétben áll az európai normával, s közösségeik jelentős része a többségi társadalomba való beilleszkedési szándék legcsekélyebb jele nélkül teszi lehetetlenné az egymás mellett élést romák és nem romák között. Ezen oknál fogva a Jobbik határozottan fellép minden olyan kormányzati törekvés ellen, amely a társadalom, a közélet vagy az állammechanizmus bármely szegmensében az erőszakos integrációra törekszik. Ezek közül is kiemelkedő szerepet tölt be az oktatás és nevelés, amelynek különböző szintű intézményeiben eredményes munka  az adott szituációtól függően gyakran kizárólag szegregáció alkalmazásával végezhető.

4. Át kell alakítani a segélyezés rendszerét és szerkezetét! A kontroll nélküli anyagi támogatást célirányos egyéb támogatási formákkal kell helyettesíteni, az anyagi juttatások heti rendszerességű közmunka végzéséhez legyenek köthetőek, kivételt ez alól a kötelezettség alól csak az arra bizonyítottan rászorulók képeznének.

A Jobbik a magyarországi cigánykérdés megoldását égetően fontos, elodázhatatlan és gyökeresen új szemléletű romapolitika kidolgozásában és bevezetésében látja, melynek megalkotásában valamennyi politikai erő, civil szervezet és a cigányság vezetőinek részvétele egyaránt és nélkülözhetetlenül szükséges.

Bíber József Tibor,
a Jobbik Országos Választmányának alelnöke