2010.02.19. 08:10
Ildomos cigányozni, csak nem a Jobbik javára?
Kampányol az önkormányzati tulajdonban lévő sajtó. Nem azért, mert kampány van, hanem azért, mert a helyi köz médiuma mindig kampányol. Szünet nélkül. Szoci városban a szocik mellett, Fideszhonban a narancsosokért. Már annyira megszokta ezt a lakosság, hogy jelentős része szinte természetesnek, Istentől eleve elrendeltnek gondolja, hogy az ő pénzén fenntartott média pártszolgálatot teljesít – választások előtt is, után is. És ha így vélekedik helyben, miért ne gondolná majd ugyanezt országos viszonylatban is? De ne rohanjunk előre!
A város nevét viselő mindenpostaládás ingyenkiadvány eheti vezérpublicistája Árvai Köves, aki ezeken a hasábokon régi motoros az agymenés műfajában. Rosszabbik címmel kinyomtatott művének üzenete egy mondatban összefoglalható:
A cigányok tönkreteszik az országot, de mi felháborodásunkban ne a harsányan radikális Jobbikra szavazzunk, hanem a mérsékelt, mégis biztosan célba érő Fideszre.
Ez van belekódolva a cikkbe. Bár nem is nagyon kódolt a szerző, csak hát tele kellett írni a megadott felületet betűkkel, ezért a hosszú lé.

Árvai Köves valóságos személye ismert a debreceni zsurnaliszta és politikai körökben, s talán tanítványai is tudják – bár ebben nem vagyok biztos –, hogy egyetemi oktatójuk az, aki évek óta rendszeresen publikál ezen a néven az önkormányzati propagandakiadványban. Árvai Köves nem pusztán oktató, hanem vezetője a kommunikáció- és médiatudományi tanszéknek, szerkesztője egy jeles irodalmi folyóiratnak, irodalomtörténész, Kertész Imréről is írt monográfiát – de az már régen volt.
Miért nem az igazi nevén publikál a mindenpostaládás ingyenkiadványban? Talán szerényen rejtőzködni akar, esetleg nem szeretné, ha tudományos és kritikusi munkássága keveredne pártos politikai publicisztikáival. Nincs ezzel semmi gond, mindenkinek joga van szerzői név használatára az újságírásban, s ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármiféle beteges kettőslelkűség osztaná meg a publikáló személyiségét. Ő egy és ugyanaz az ember.
Írhat-e egy párt mellett agitálva, annak tevékenységét folyamatosan dicsérve jegyzetsorozatot egy egyetemi oktató, médiatudományi tanszékvezető? Írhat. Mint bárkinek, neki is lehetnek szimpátiái, elköteleződései, ideologikus hite stb. Érezheti úgy, hogy zsurnáleszközök alkalmazásával hozzájárul ahhoz, hogy teljesebb legyen a neki tetsző világ. Természetesen gondolatait, okfejtéseit, következtetéseit jobban hitelesítené, ha az igazi nevét kanyarítaná cikkei alá, de ha nem, hát nem.
Cigányozhat-e – akár stiláris körmönfontsággal – egy egyetemi oktató, posztja szerint kommunikációs szakember, folyóirat szerkesztő, ismert irodalomtörténész és kritikus? Nem, nem, nem. Sem baráti körben, sem szemináriumon, sem sajtóhasábokon. Sehol. Álnéven sem. Sehogy. Nincs ezen mit ragozni.
Árvai Köves azt is írja, hogy az emberek torkig vannak a „hipokrita sajtóval”. Írja ezt egy olyan cikkben, amiben a „többségbe került kisebbség nagyobb része” bűnös cselekedeteinek okán felháborodottakat próbálja a Jobbik Magyarországért Mozgalom szavazótáborából átirányítani a Fideszre voksolók közé.
A hipokrita magyarul azt jelenti, hogy képmutató, álszent, szemforgató. Hát az, kétségtelen.
Kapcsolódó blogbejegyzések a Debbenetből:
A linkelés misztériuma
Helyrecsúsztatás
Utolsó kommentek