Se a virágkarneválnak nincs honlapja, se a jazznapoknak.  

A fene se érti ezeket a városmarketingeseket meg a főnökeiket. Mostanság, amikor egyre több falusi szekértoló rendezvénynek van önálló honlapja, a debreceni virágkarnevál kapcsán még mindig nem érzik ennek szükségességét az illetékesek.

A Wikipédia igen szerény szócikke alján külső hivatkozásként feltüntetik „a debreceni virágkarnevál hivatalos honlapját”, ami az önkormányzat rendezvényszervező kht-jának honlapjára repít minket, ahol csak egy tétel a többi program között a kétes értékű, ám nagy tömegeket vonzó augusztusi rendezvény. És mit találunk itt? A karneváli hét eseményeinek listázását és jegyinformációt. Ennyit, nem többet.

Én személy szerint rühellem az egész cécót, s úgy gondolom, a virágkarnevált egyszer kell látni, hogy aztán soha többé a közelébe se menjen az ember. Az azonban kétségtelen, hogy Debrecennek – sajnos – ez a leglátogatottabb és messze földön legismertebb rendezvénye, ezért sokkal több figyelmet érdemelne városmarketingileg. Például ebbe kapaszkodva lehetne elvezetni a népeket más, tényleg értékes helyi produkciókhoz. Persze, mondják, minek önálló honlap a virágkarneválnak, amikor e nélkül is özönlenek ide a népek augusztus 20-án. Mondjuk, talán azért, hogy az ideözönlés előtt alaposan tájékozódhassanak arról, hogy majd mit is láthatnak itt, kik lesznek a fellépők, hol parkolhatnak a kedves vendégek, hol találnak nyilvános budit, orvosi ügyeletet, hol jelenthetik be, hogy elveszett az anyósuk stb., stb.

Azt még nagyobb véteknek gondolom, hogy a debreceni jazznapoknak még mindig nincs önálló internetes megjelenítése. Igényes, többnyelvű, a fellépőkről részletes információkat nyújtó (zenével, videóval felszerelt), a helyszíneket bemutató stb., stb. – ahogy az illik. Merthogy illik, merthogy vonzza a vendégeket, van rá számos példa hasonló nagyságrendű és kisebb hagyományokkal rendelkező dzsesszesemények kapcsán is, hogy a nagyobbakról ne beszéljünk. Az, ami jelenleg látható a Főnix Kht. honlapján, egyetlen szóval illethető: szégyen.

Az emberarcú fideszes?

Egyes felmérések szerint mostanság az ország legnépszerűbb politikusa, Debrecen polgármestere, a Fidesz alelnöke is sorra került a klubhalo.hu sajátos portrésorozatában. Az Egy arc módosulásai címen futó vasárnapi szériát hárman írják: Bodor Pál (Diurnus), Föld S. Péter és Zöldi László, Pápai Gábor pedig a karikatúrájával árnyalja az arcélt. Kósa Lajos esetében nem a legsikerültebben.

Persze, tudjuk, a karikatúra nem fotó, ellenben nem árt, ha rápillantva megismerjük azt, akiről készült, s a felismerést épp a jellemző vonások eltúlzása segíti. Kósa azonban nem ennyire pufók. Nem ennyire kerek, ahogy mind rajzban, mind szóban ábrázolják portrékészítői. Mintha nem az élő ember ismeretében készültek volna az arcképek, hanem a már mások által felskiccelt vázlatok felhasználásával. A polgármester köré font sztereotípiák erősödnek, az a – leginkább baloldali politikusok és elemzők által sugallt – képzet, miszerint a sátáni Orbánnal szemben Kósa képviseli, jeleníti meg az emberarcú Fideszt. Mostanság már nem lehet tudni, hogy ezt valóban így gondolták-gondolják, vagy pusztán a Fidesz megosztásának kísérlete volt kiötlőik célja.

A karikatúrából és a szövegekből úgy tűnik, hogy készítőik közül valójában csak egy ember, Zöldi László találkozott személyesen Kósa Lajossal. Ő skiccet készített, a többiek csak maszatoltak.

Bulvár Magyarország kis ország. Lopni kell! 

Megállíthatatlannak tűnik a regionális sajtó züllési folyamata. Egykoron a megyei napilapok legfőbb értéke az volt, hogy egyedi tartalmat kínáltak olvasóiknak, olyan témákról és úgy szóltak, amilyenekkel és ahogy más sajtó nem foglalkozott. Az egyik megyében nívósabban, a másikban kevésbé, de valamiféle elérendő szakmai rang felé törekedve. Mióta a regionális lapokat pusztán bevételi forrásnak tekintik tulajdonosai, mióta megfosztották a rendszerváltás környékén épphogy ismét megtalált hivatásától a helyi sajtót, nyűggé vált minden újságíró, felesleges luxussá a rovatok, csak kiadási tételként értelmezik a szerkesztőségek egyre minimálisabbra szorított költségeit. A szakma viszi a pénzt, ezért meg kell szabadulni tőle. Cikk helyett PR-anyagok kellenek, eladandó minden négyzetcentiméternyi lapfelület, a hirdetések között üresen maradt helyeket pedig bulvárral kell telenyomni.

Bulvár tartalom azonban kevés van. Egy megye nem termel annyi bulvárosítható témát, ügyet, amennyivel azt a kevés fennmaradó felületet fel lehetne tölteni. Mit egy megye? Az egész országban nincs egyetlen bulvárlapra elegendő tartalom, ugyanazok a szilikonmellű libák, önmaguktól elalélt hakniripacsok, borotvált fenekű macsókirályok, kitartó böfögésben megérdemesült bigbrother-szökevények, beszédhibás és gondolathiányos sztárriporterek forognak a magyar bulvármédiában, maroknyi idióta.

Mit tehet akkor a bulvárosodás útjára lépett regionális sajtó? Lop, szemérmetlenül. Lehetőleg külföldről nyúl le szexet, vért, aberrációt, katasztrófát, hányást-ürüléket-mocskot-mifenét. Aztán a korábban különböző helyi tartalmaik okán unikális megyei napilapok mostanság kezdenek megkülönböztethetetlenül hasonlítani egymásra, a honlapjaik különösen. A regionális hírek iránt érdeklődő olvasókat pedig igyekeznek alaposan megtéveszteni, átverni. A legegyszerűbb, a szakma szabályait leginkább semmibe vevő módszer a következő: nem árulják el a címben vagy a felvezető sorokban, hogy hol történt a tálalt eset. Az olvasó belekezd – regionális médiáról lévén szó – abban a hitben, hogy a környezetében szedte áldozatait az emberhúst zabáló sorozatgyilkos, aztán majd csak a cikkecskében belül valahol derül ki, hogy mindez a tengerentúlon történt, és nem is az idén.

A fenti kivágások az északkelet-magyarországi megyei napilapokat tulajdonló Inform Média három regionális portálján (haon.hu, boon.hu, szon.hu) voltak láthatók kedden az esti órákban, de mostanság így van ez minden egyes nap minden órájában. És meddig lehet ezt művelni? Erre még visszatérünk. 

Az a legjobb fórum, ami nincs is – némely városi honlapokon.

A politikusaink állítólag csak négyévente kíváncsiak a lakosság véleményére, amikor épp választás van, annak kampánya, majd az ikszelés a szavazólapon. Így tartják azok, akik szerint a haza minden baja pusztán a saját zsebeik megtömésére törekvő politikusok áldatlan tevékenységének eredménye. Voksolunk, aztán négy évig leszaratunk. Vagy nem?

A modern demokráciákban az az elvárt illendőség, hogy a választott vezetők kíváncsiak az emberek véleményére, meghallgatják, szükség esetén reflektálnak rá. A választóknak megteremtik a véleménynyilvánítás folyamatos lehetőségét. (Vagy legalább annak látszatát, s ha az tényleg csak talmi érdeklődés, hamar kiderül, mert a nép nem feltétlenül és nem teljes egészében hülye.)

Napjainkban az efféle – jó esetben kétirányú – kommunikációra a legkézenfekvőbb lehetőséget az internet kínálja, a hivatalos települési honlapok, azok fórum rovatai. Ezekben aztán kifejtheti gondolatait a lakosság, értékelheti vezetőinek tevékenységét, felhívhatja a figyelmet érdeksérelmeire, javaslatokat tehet – kommunikálhat vezetőivel és a vele hasonszőrű többi polgárral. Minél népesebb egy város, annál nagyobb ott az internetes penetráció, annál alkalmasabb ez az eszköz. Már ha egyáltalán rendelkezésre áll, ha a politikusok igényt tartanak rá, ha nem rettegnek tőle, ha nem akarnak elbújni a szavazók elől.

Az ország második legnagyobb városának a honlapja is akkora nagy, hogy hét (7) kapun lehet bemenni rajta. A centrális, a középpontba helyezett bejáraton a „polgárok” felirat látható, ezzel is jelezve, hogy Debrecenben a polgárok a legfontosabbak. És hol szólalhatnak meg a polgárok? Itt aztán sehol! A nagy honlapnak nincs fórum rovata, vagy ha van, akkor annyira elrejtették, hogy ember azt meg nem találja, de még a honlap belső keresőmotorja sem. Egykoron volt fórum rovata a hivatalos városi honlap korábbi változatának, ebben a sokmillióból átalakított (átalakítóját is jelentős pénzösszeggel honorálták) változatban már nem jutott hely a cívisek megszólalásaira. Talán a korábbi fórum tapasztalatai miatt döntöttek a fórum megszüntetéséről? Túl sokat kellett moderálni? Vagy sok időt elvitt az (ál)lakossági dicsérő vélemények begépelése?

Nézzük meg, mi a helyzet a környék megyeszékhelyein!  

A nyíregyházi hivatalos városi honlapnak van fóruma, sajátosan két nagy rovatra bomlik (Vendégkönyv, Városi rendelő), minden különösebb procedúra nélkül bele lehet írni, s arra is figyelmeztetik a látogatót, hogy itt moderáció is történik, ha okot adnak rá („a nyomdafestéket nem tűrő szavakat töröljük”).

A miskolci honlapon van például Képviselői fórum, ahová előzetes regisztráció és bejelentkezés után lehet belépni, addig nincs lehetőség hozzászólásra, de még olvasására sem. Ugyanez a helyzet az Idegenforgalmi fórummal és a Kulturális fórummal is. Hogy mi lehet ezekben? Aki vette a fáradtságot, az mesélje el. A nyitott kapuk városa…

Szolnok városa hivatalos honlapján gazdag tematikájú fórum található, bárki olvashatja, a beszóláshoz regisztráció (név és mail és kész) szükségeltetik. Szeged honlapján a fórum egyes topikjainál azt is megadják név szerint, hogy ott ki a moderátor. Tudhatja a lakosság, hogy kit anyázzon, ha az anyázásai miatt törlik a hozzászólásait. Békéscsaba hivatalos honlapján is van fórum, igaz, nem tartozik a pörgős helyek közé, ellenben a közérdekű lakossági felvetésekre nyilvánosan válaszolnak a városháza illetékesei

Eger vezetői is úgy gondolják, hogy városuk honlapján nincs helye a lakossági véleményeknek, ezért fórumra sincs szükség. Hasonlóan vélekednek Salgótarján választott vezetői is.

Debrecen nincs egyedül. Bravó!

Bezzegváros alulról. 

Ami messziről szépnek tűnik, az közelről gyakran bibircsókos. Nem új ez a felismerés, s nem pusztán emberekre lehet érvényes. Egy nemrégiben indult új blog, a Nabukó – lehet gondolkodni a cím értelmezésén… – posztjainak többsége sajátos válasz arra a városmarketingre, amelyik nemcsak cívisföldön kívülre hirdeti, hanem a Debrecenben lakókkal is el akarja hitetni, hogy itt minden rendben van, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg lehetnek elégedve. S bár távolra sikeres ez a propaganda, Debrecenből bezzegváros lett szerte az országban, a helyiekkel azonban az a gond, hogy gyakorta jobban hisznek a saját szemüknek, mint a városmarketingnek. Mielőtt felhörögnek az arra hivatott kommentelők, talán szögezzük le, hogy a lokálpatriotizmus nem pártos dolog, s a majomszeretettel sem azonos.

Akkor jöjjön egy kis ízelítő az ifjú közösségi blogból. A képekre kattintva el lehet jutni az eredeti anyagokhoz.