Valószínűleg a személygépkocsi behajtását megakadályozandó helyezték oda ezeket a „térelemeket”, ellenben nagyon alkalmasak a kerekezők megtizedelésére is. Ott, ahol a 4-es főút húz el hatalmas kamionos forgalmával. A híres-neves Főnix Csarnok előtti széles járdákat látták el ezekkel a nappal még látható, de sötétedés után – több helyen a közvilágítást elfedő fák árnyékában – felfedezhetetlen kőtuskókkal. Szürkék, hogy ne látszanak, szögletesek, hogy véletlenül se csússzon le szélükről a bicikli kereke, alacsonyak, hogy a gyalogosok is felbukhassanak benne, csúnyák, hogy mellettük még szebbnek tűnjön a Főnix. És veszélyesek! A minap egy orrcsont-töréses, agyrázkódásos, számos apróbb sérüléses baleset bizonyította a biciklisbuktató hatékonyságát. Jött a bringás, nem látta, hatalmasat esett, aztán megérkeztek a mentők is, akik előbb helyben látták el, aztán bevitték a kórházba. Miközben ápolták, több gyalogos is felbukott ugyanott, s állítólag nem először fordult elő efféle baleset, ezt bizonyítják a kőtuskók környéki fűben fellelhető bicikli-alkatrészek is.

Debrecen amúgy látszólag nagyon tüsténkedik, hogy az egészségesebb, a környezetet kímélő kerékpáros közlekedés híveinek kedvében járjon. Aki nem hiszi, nézze meg Holdrabló bejegyzését a legújabb sárgafestékes városbravúrról. Aki nem hiszi, pillantson bele az önkormányzati televízió anyagába, amiből kiderül, hogy a jelenlegi 10 kilométernyi kerékpárút hamarosan 48 kilométerrel bővül. Hát persze, ígért már ilyesmit a Fidesz választási programja 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is. Az önkormányzati tévé egyébként a helyi Critical Mass kapcsán készítette az örömhíres anyagot, bizonyságául annak, hogy a több ezer demonstráló biciklista nyitott kapukat dönget ebben a nagyszerű városban. Hát persze, meg a vérét folyatja a kőtuskók miatt.

Ez a biciklisbuktató „térelem” hűen szimbolizálja a kerekezőkhöz való officiális viszonyulást. Talán ki lehetne cserélni a kőtuskókat magasabb, láthatóra pingált, dizájnosabb akármikkel. Vagy esetleg teljesen eltűntetni onnét, s a nagyobb közönséget vonzó eseményekkor ideiglenes terelőkkel vagy néhány biztonsági őrrel távol tartani a járdára merészkedő lusta autósokat. Talán nem kellene megvárni, hogy valamelyik önkormányzati képviselő vagy magas beosztású hivatalnok hozzátartozója is összezúzza magát, mert akkor még valamiféle felelősségre vonás is következhetne azokkal a nagyeszű emberekkel szemben, akik ezeket kitalálták, engedélyezték, kihelyezték, eltűrik.

Vagy ha nem, hát nem, akkor politikusainknak ajánlom megtekintésre a debreceni Critical Massról készült fotókat és videót. Itt láthatják azokat az embereket, akik véletlenül sem fognak rájuk szavazni.

Két hete, a város napján ünnepi közgyűlés keretében kiosztotta szokásos díjait az önkormányzat közgyűlése, ez már hagyomány. Ilyenkor szokás adományozni a Debrecen Város Mecénása Díjat is, ami „adományozható a város gyarapodását, fejlődését szolgáló, ellenszolgáltatás nélküli, jelentős anyagi támogatás elismeréseként” – ahogy a hivatalos megfogalmazás hangzik. Idén ebben a díjban részesült Pocsai József Attila vállalkozó, a „város gyarapodásban szerepet vállaló üzleti tevékenysége, valamint a női kézilabda- és több sportág támogatásának elismeréseként”. Alig telt el két hét, s most attól hangos a DVSC női kézicsapatának környéke, hogy Pocsai feladja a „mecenatúráját”. A sajtónak többek között azzal indokolta távozását a kitüntetett vállalkozó, hogy „amíg mi minden kötelezettségünket teljesítettük, addig a DVSC az elvárt hirdetési kvótát nem hozta, ezáltal nem azt kaptuk, amit a pénzügyi beruházásunk elvárt”.

Egyenes beszéd ez. Joga is van hozzá Pocsai József Attilának, hiszen a pénzével mindenki azt tesz, amit akar, adja vagy nem adja, befektet a sportba vagy sem. Pusztán csak az nem világos, hogy az efféle üzleti vállalkozást miért tartja mecenatúrának a város vezetése, mire fel tehát a kitüntető díj. Pedig annyi okos ember van a városházán, nyilván csak van köztük egy, aki tudja, mi a különbség a mecénás, a szponzor, a reklámozó és a befektető között, mert ez bizony négy különböző dolog. Vagy talán más munkált a fejekben az díj adományozásakor?

Ez van most, évtizedek múltán már senki sem fog emlékezni erre a bárdolatlanságra, Orosz István neve azonban ott lesz akkor is a díszpolgárok listáján. Isten éltesse, professzor úr!

A világszenzáció itt van a szomszédban. 

Van-e oly cudar ember a hazában, aki ne emlékezne a nagy Modem-attrakcióra, Az igazi da Vinci elnevezésű kiállításra, minden idők magyar vidéki legjére, amiről itt is volt gyakorta szó? Ugye, nincs! Na kérem, aki tényleg látni akarja a csodát, s egykoron túlfűtött lokálpatriotizmusból vagy pártszimpátiából ájult el a debreceni műanyagló patáinál, ez látogasson el Nagyváradra, s ott fellocsoltatik. Látni fogja, hogy hol és kitől rendelik meg a digó vállalkozók azokat a - Leonardo tervei alapján készült - munkákat, amiket aztán jó pénzért vándorcirkuszoltatnak a világban. Kedves magyarok, nagyok és kicsik, nézzék meg Antal Lajos hegyközkovácsi asztalosmester alkotásait a nagyváradi Régi Malomban (Miron Costin utca 21.) április 27-ig 10 és 18 óra között. A belépés ott díjtalan. Szerénység ott van.  Ahol az igazi tudás is.

Állítólag nem a politikust hallgatták le, hanem azokat, akikkel beszélgetett. Maffiaszerű összefonódások gyanúja miatt folytatott titkos nyomozást a rendőrség.

A Népszava hozta nyilvánosságra 2004 májusában, hogy Sutka Sándor akkori Hajdú-Bihar megyei rendőr-főkapitány még 2003 őszén levélben fordult az ügyészséghez, amiben kérte Kósa Lajos országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mivel Debrecen város vagyonkezelő holdingjának ügyeiben számos bűncselekmény gyanúja fogalmazódott meg. Sutka többek között azt írta levelében: „megalapozott gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy ezek a személyek ... több alkalommal valósítottak meg vesztegetés, befolyással üzérkedés, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés büntettét... A titkos nyomozásban keletkezett adatok feldolgozását követően felmerült annak a megalapozott gyanúja is, hogy a célszemélyek bűnös tevékenységének koordinálását Debrecen polgármestere, Kósa Lajos végzi".

A cikk megjelenését politikai nyilatkozatháború követte, amiben a szocialisták újabb és újabb fideszes személyi összefüggésekre igyekeztek felhívni a figyelmet, míg a várost irányító párt cáfolt, Kósa Lajos pedig azt is kijelentette, hogy a Sutka-levél nem is létezik, azt a szocialisták hamisították. Az üggyel kapcsolatos találgatásokat tovább cifrázták az ügyészség ellentmondásos nyilatkozatai is.

Aztán kiderült, a levél létezik, a Népszava közlése pontos volt, ám államtitoknak minősült a dokumentum, a nyilvánosság nem ismerhette meg teljes egészében, mert folyamatban lévő büntetőeljárásokról szól. Sőt annyira valóságos volt Sutka Sándor levele, hogy az ügyészség szándékos államtitoksértéssel gyanúsította meg a korábban – általuk is – hamisítványnak nyilvánított dokumentumból idéző újságírót.

Idővel aztán elcsendesedtek az ügyek, mindenki ártatlannak, minden rendben lévőnek bizonyult a joghatóságok szerint.  

Valami van…

Intenzív kampányba kezdett az Aquaticum az interneten, a legnagyobb videómegosztón. Helyes! Amelyik város – annak vendéglátása – nincs itt, az a világ számára nem is létezik.