Hálátlan hallgatás

Aba-Novák kiállításának egy fontos részlete helyben titok maradt.


 

A bevallottan országos primátusra törekvő debreceni Modem tavalyi legje, Az igazi da Vinci című makett- és fénymásolat-kiállítás után idén hazai művésszel és eredeti alkotásokkal rukkolt elő. A barbár zseni című Aba-Novák Vilmos életmű-kiállítás méltán tart igényt nagy közönségérdeklődésre és szakmai elismerésre. Kalapot kell emelni az ötletgazdák, a kezdeményezők, a szervezők előtt. A helyi sajtó, az önkormányzati média – kimondva, kimondatlanul – a Modem gárdájának, kifejezetten az intézmény igazgatójának, Gulyás Gábornak tulajdonítja a várost, a városmarketinget ismét jelentős médiafelülethez segítő nagyszerű vállalkozást. Az országos sajtó azonban másról tudósít. Az Aba-Novák életmű-kiállítás kezdeményezője az Edge Communications nevű cég volt, ők keresték meg a Modemet, koordinálták a tárlatot, intézik a kommunikációját és médiatámogatókat is bevontak. Az ötletadó pedig személyesen Ledényi Attila, az Edge Communications igazgatója. Szép tőle, köszönjük neki.

Cége és ő is megérdemelték volna, hogy ebben a minőségükben legalább egyetlen alkalommal megemlítse nevüket a debreceni sajtó, az újabb sikerről gyakorta nyilatkozó Gulyás Gábor igazgató, vagy legalább egy teremőr – valaki elrebeghetne néhány köszönő szót a nagynyilvánosság előtt, hátha mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy ötleteikkel és hathatós támogatásukkal megtiszteljék a Modemet.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy jelentős anyagi megtakarításai lehetnek a Modemnek, amennyiben továbbra is önkéntes külsős tanácsadók támogatják javaslataikkal. Ne feledjük, Van Gogh követőinek tárlata például Dombi Tibor, a DVSC futballcsapata középpályásának ötlete volt! Hajrá Loki, hajrá Modem! Le a szűkkeblűséggel és az önimádattal!)

Kavar az agyakban?

A konzervatívoknál még a liberálisok is többen vannak magyarhonban. Egy felmérés szerint. Egyébként pedig.


 

A magyarországi lakosság 25 százaléka a szociáldemokrata, 20 százaléka pedig a liberális gondolkodásmódot, értékrendet érzi magához legközelebb, míg csak 14,3 százaléka a konzervativizmust. Ezzel az eredménnyel zárult az a véleménykutatás, ami úgy tűnhet, hogy 1994 derekán készült, de nem: 2008 márciusában, a 300 forintos – kinek győzelmes, kinek bukásos – népszavazás után. Hát…

A vizsgálat eredményeiről a Debrecen város nevét viselő ingyenes mindenpostaládás önkormányzati kiadvány számol be friss megjelenésének 11. oldalán. Nézegeti az ember a kördiagramokat, és nem igazán jut értékelhető következtetésre. Segít azonban a szöveges magyarázat. Idézem:

A vizsgálat arról is képet mutat, milyenek a hazai kommunikációs trendek, azaz, hogyan működik a magyar sajtó. Mivel a felnőtt magyar lakosság egy része nincs igazán tisztában azzal, valójában mit jelentenek ezek a fentebb felsorolt fogalmak, joggal feltételezhető, hogy a kevésbé tájékozottak az első kérdésnél azt fogják választani, amiről a legtöbbször olvashattak-hallhattak pozitív megnyilatkozásokat a hazai sajtóban.

Lefordítom: olyasmiről és úgy kérdezték a közvélemény-kutatók az embereket, amivel egy részük nincs tisztában, nem értik jelentését, ezért a hazai sajtó által pozitívnak bemutatott fogalmakat választják a kevésbé tájékozottak – állítják a vizsgálat elemzői. Merész következtetés ez a magyar demokrácia huszadik évében, s bár minden bizonnyal jelenleg is vannak agyhalottak a szavazópolgárok között, nem gondolnám, hogy ilyen nagy arányban, hogy ennyi valójában konzervatív beállítottságú ember lenne, aki szociáldemokratának vagy liberálisnak vallja magát. Ráadásul a magyar sajtó hatására!

Léteznek „hazai kommunikációs trendek”, de azok épp a konzervatív sajtó folyamatos térnyeréséről árulkodnak a szoclib médiával szemben, egyes elemzők szerint pedig már a két irányzat közt a kiegyenlítődés is megtörtént a sajtóban az utóbbi évek fejleményeinek eredményeként (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Hír TV, Echo TV, rádiók, a nagyszámú jobboldali önkormányzat által felügyelt helyi média stb.).

Ha tényleg úgy működne a magyar sajtó, amire hivatkozva az elemzők magyarázni próbálják a vizsgálati eredményt, akkor minden bizonnyal más lett volna a március eleji népszavazás végkifejlete, mást mutatnának a rendszeresen mért pártpreferenciák és politikusi népszerűségi listák.

Azt szokás mondani, hogy nem illendő kételkedni a közvélemény-kutató felmérések eredményeiben. Persze, a politikusok finomkodhatnak így nyilatkozataikban, egyébként pedig alaposan meg kell nézni mindent (a megkérdezés és az értékelés módszereit, a minta nagyságát és összetételét, a kutatást végző cég korábbi munkásságát stb.), mielőtt mondvacsinált magyarázatokkal igyekeznék igazolni a valószerűtlen eredményt. Itt például valami elcsesződhetett.

Pálinkás ígéret

Az MTA új elnöke pórias hasznot fog hozni városának. 

Ezt ígérte Pálinkás József riporteri kérdésre válaszolva, valami olyasféléthogy amennyiben megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, akkor ráirányítja az ország figyelmét Debrecenre, akkor Debrecenről beszélni fognak Magyarországon mindenütt. Megválasztották, nagy többséggel, gratulálunk.

Akkor hát rajta, elnök úr! Ugyan elnöki koncepciójában Debrecen neve csak a keltezésnél szerepel, de másképpen lesz holnap, mert ha a pártpolitikusok nem tartják az ígéreteiket, legalább egy vezető tudós tartsa a szavát. S Pálinkás József mától nem pártpolitikus, hanem csak tudós – ezt is ő mondta, Orbán Viktorhoz írt levelével megerősítette. Jöjjön akkor Pálinkás úr városmarketingje, ami ráférne Debrecenre, mert hiába a megannyi erőfeszítés, látványberuházás, nemzetközi sportverseny, kulturális izzadtság, jelentős számú önkormányzati média(csapat), sok-sok erre fordított százmillió, a város tavalyi imázsépítése csak a harmadik helyre volt elegendő a megyei városok között, Miskolc és Szeged is leelőzte, mert Debrecen hírei változó minőségűek voltak, kommunikációja kevésbé agilis.

Majd segít az MTA. Hogy hogyan teszi ezt meg a független és mindenféle elfogultságoktól mentes tudóstestület? Na, erre kíváncsiak vagyunk.

 


Hétker beelőz?

Bérbicikliket ígérnek ott is, nálunk már tavaly ígérték.

Abban első a cívisváros, hogy először itt lebegtették meg a Párizsban már remekül működő kölcsönbiciklis rendszer konkrét honi megvalósítását. Bár a helyi médiában nem verték nagydobra az ifjúsági olimpiához kapcsolt terveta neten még mindig fellelhető az ideáról szóló angol nyelvű sajtóközlemény.

Akkoriban arról szólt a risza, hogy az olimpia után a város lakosságát és az idelátogatókat fogja szolgálni a „green bike”. Az ifjúsági sportversengés megrendezésének jogát aztán nem nyerte el Debrecen, s ezzel el is felejtődött a 3000 bérbringát – ezzel együtt alapjaiban átalakuló városi közlekedést – ígérő lelkesedés. Pedig – a hozzá kapcsolódó fejlesztésekkel együtt – lenne rá igény ebben a biciklisbuktatós világbannem is kevés.

Most az írja az index, hogy Erzsébetváros szoci polgármestere is előállt az ötlettelünneplik is emiatt, ráadásul ott szó sem volt olimpiáról, ellenben ott már láthatók a kerékpártárolós előjelek. Most akkor mi van? Mit tegyen Debrecen vezetése, amelyik sok-sok dologban szereti, ha saját városa a legelső a hazában?

Vagy elkezd reménykedni, hogy Hunvald György polgármester is csak ígérget, és az Erzsébetvárosban sem lesz semmi az ötlet honosításából.

Vagy megembereli magát a cívis vezérkar, s valóra váltja a sajtóközleményben foglaltakat annak ellenére is, hogy nem lesznek a városban olimpikonok 2010-ben, akik amúgy is csak két hétig tekertek volna itt.

Azt a szégyent nem veheti magára Debrecen, hogy itt semmi, amott meg betartja az ígéretét egy szocialista polgármester. Hát nem? Hát de!

Hajrá, Erzsébetváros, Debrecennek (is) építetek!


Tart-e már a jövő?

Amelyik három igennel kezdődött.


Debrecen, Attila tér 5. Most.



süti beállítások módosítása