A Szent László tér neve – médiatengely

Aláírásgyűjtés Nagyváradon.

A cívis Michelangelo és a ló nagy micsodája 

Furcsa kor furcsa dokumentumai következnek. Talán hihetetlen, de ez jelen idő, Debrecen. 

Az önkormányzati média nagy igyekezettel propagálja Az igazi da Vinci kiállítást. Olyan írások is születtek, amiket tanítani kellene az újságíró iskolákban. Hogy mire példák? Döntse el mindenki maga, én nem kommentálom, csak mutatom. Tessék, íme!

Mindkét publikáció szerzője Szénási Miklós, a város nevét viselő önkormányzati ingyenes kiadvány főszerkesztője. Az első cikk a Debreceni Disputa című önkormányzati folyóirat legutóbbi számában jelent meg. Idézetek következnek. 

A nyugati varázsló

A másik cikk az önkormányzati mundenpostaládás legutóbbi számának 10. oldalán jelent meg. Ismét idézek. 

A mi lovunk

(…) Ez a ló hirtelen szerves része lett a Baltazár Dezső térnek. Mintha mindig is itt állt volna, és öröktől fogva itt kellene emelnie fél lábát… Azóta, hogy a helyére került, nap mint nap tömegek csodálják. A ló tetszik a nézelődőknek. Van, akik a formáján ámulnak, másokat a mérete nyűgöz le, és hallottunk olyan véleményt is, hogy „mekkora a micsodája”. Kinek mi a fontos. (…)  

Goldenblokk – harmadik felvonás

„Hangulatjelentések a Hangulat büféből, pompom-lányok akcióban, hétköznapi és nem hétköznapi történetek Debrecenből. A Golden Blog és a helyi.érték helyzettje most a Klipszemlén!” – így vezeti fel a hvg a Basahalom boulevard jelölését.

A zsűri összeállította a Klipszemle 2007 kategóriadöntőseinek listáját. Blogba illesztett saját videóival a Basahalom boulevard a „Csatorna” kategóriában verseng öt másik társával együtt. Ha valaki szavazni szeretne – a Basahalomra vagy másra –, itt teheti meg augusztus 27-ig egy valóságos email cím megadásával, majd a válaszlevél leokézásával.

Mantra és lerántás 

Attól, hogy valamit sokat ismételgetnek, az még nem válik igazzá. Legfeljebb elhitetik magukkal és a rájuk hallgatókkal. Van-e ellenszere ennek a módszernek? Talán a tényleges igazság gyakori emlegetése. 

Néhány nap elegendő volt ahhoz, hogy tízezren tekintsék meg a debreceni Leonardo-kiállítást. Néhány nap ahhoz is elegendő volt Debrecenben, hogy a politika lerántsa magához ezt a kulturálisnak indult produkciót. Innét nézve szinte már úgy tűnik, hogy Az igazi da Vinci csak azért jött, jöhetett létre, hogy a helyi politika beépíthesse érvrendszerébe, megerősítve régi tételét, miszerint a debreceni fideszes vezetés jó, az országot irányító MSZP-SZDSZ–koalíció pedig rossz. 

Mi köze van Leonadro da Vincinek az aktuális magyar kormányhoz? Természetesen semmi, Pósán László – történész, országgyűlési képviselő és városi Fidesz-elnök – fejében azonban összeállt a kép. Tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy – bár Magyarország Pécset jelölte Európa 2010-es kulturális fővárosának, s Brüsszel ezt a javaslatot elfogadta – mégis Debrecen Európa kulturális fővárosa. Punktum. A kormány szemét, „ennek ellenére mégiscsak egy kulturális világszenzáció van Debrecenben” – mantrázta Pósán úr. Akkor ismételjük mi is: a debreceni Leonardo-kiállítás nem világszenzáció, hanem az eredeti firenzeinek egy szűkített változata, a gyapotló sem az, mert nyolc éve már bronzba öntve is áll két helyen. Egyáltalán miféle világszenzáció az, amiről a világ nem vesz tudomást?! Ez már csak így van, akár kedveli valaki ezt a rusnya kormányt, akár nem.

Az utóbbi napok történései valamiféle mélységes debreceni kisebbségi komplexusról árulkodnak. Nem újszerű ez a jelenség, de lassacskán már krónikussá válik, kezelést kíván, mert a helyi kis politikusok öngyógyító bűvészkedése egyre veszélyesebb. Miben nyilvánul meg kisebbségi komplexusuk öngyógyítása? Nagy épületek felhúzásában, nagy sportesemények szervezésében, nagy lószoborban, nagyotmondásban. Görcsösen keresnek új és nagy identitást, európai hírnevet, világszenzációt Debrecennek, miközben megvan a város ezek nélkül, sőt van már neki ilyen.

Ha Debrecen történelmének európai mércével is mérhető kulturális jelentősége iránt érdeklődnek az urak, akkor tekintsenek a Református Kollégium felé, aztán nézzenek is be oda, és nagyon el fognak csodálkozni. Ha meg világraszólót akarnak, akkor talán méltóbban kellene ünnepelniük a 90. éves Szabó Magdát, aki a legismertebb magyar író a világon, akinek a műveit a legtöbb nyelvre fordították le. Akár kedveli valaki, akár nem.

Szabó Magda ismertté tette és teszi Debrecen nevét Japántól Brazíliáig, életműve nem ideiglenes, az üveggyapott lovat azonban hamarosan szétszedik és elviszik, aztán a politikusainknak megint főhet a fejük, hogy saját dicsőségükre miként lehetne Debrecenből világvárost kreálni.  

Csókot!

Itt az ideje, hogy a pedagógusok és a kölkök iskolába menjenek. A politikusok meg a parlamentbe vagy a városi közgyűlésbe. A polgármesteri hivatalban ne csak örökké sündörgő ingatlan-nepperekkel lehessen találkozni. Legyen ősz, a kocsmák költözzenek vissza az utcákról a falak közé, a magas kultúra legyen magas, az alacsony meg alacsony! Térjen már vissza a józanész, legyen már egy kicsit rend!

Talán ez a Kárpát-medencei klíma(változás) teszi, vagy hogy egyre több dioxin halmozódik fel a szervezetünkben, a fene se tudja. Csak az látszik, hogy nyáron erőteljesebb az idiotizmusra való hajlam, egyre többen veszik tréfás-macsósra a figurát, kényszeresen viccesek, ez a város is már tiszta Amerika, pedig Amerika rohadtul messze van.

Itt van például a Modem igazgatója, aki az indexnek nyilatkozva elmondta, miért készült üveggyapotból Leonardo Debrecenben felállított lova. Hát azért, mert „ha bronzból készült volna, itt nyilvánvalóan nem lehetett volna felállítani a mélygarázs fölött, illetve fel lehetett volna, de akkor csak a feje látszott volna ki a lónak, nyilván beleesett volna a garázsba”. Így már világos, mondhatták volna ezt korábban is, és akkor nem frusztrálódik a cívis ember! Debrecen már annyira alá van aknázva mélygarázsokkal, hogy itt komolyabb súlyú szobor fel nem állítható, s meglehet, az új módi szerint Wass Albert szobrát habszivacsból fogják kifaragtatni. Egyébként Leonardo lova kapcsán az igazgató úr is elismerte, hogy megvalósításának ebben a formájában tényleg nincs nemzetközi híre. Egészítsük ki őt azzal, hogy amennyiben mégis bronzból öntötték volna, és beszakadt volna alatta a debreceni mélygarázsvilág, és tényleg csak a ló feje látszott volna ki, akkor a város tuttira megkapta volna a régóta oly betegesen áhítozott világhírt a CNN-től az Al Jazeeráig.

Aztán itt van még a város kulturális alpolgármestere is, aki az önkormányzati televíziónak a következőket nyilatkozta: „Nagyon fontos ez, jó hírét viszi a városnak az országban, és már Európában is ismerik a Virágkarneválról Debrecent. Persze nagyon sok más és fontos program van, és törekszünk is arra, hogy sok lábon álló legyen a debreceni kultúra, de a Virágkarnevál zászlóshajó marad”. Már megint ez a nemzetközi vágyakozás! Miért akarja ez a mostani vezérelit állandóan külföldön megméretni a várost, ott naggyá tenni? Itthon már fenenagyok vagyunk, tán kinőttük az országunkat? Amúgy meg fussunk, szaladjunk, lobogjon a hajunk, csak azt nem tudom, hogy az európai városok versenyében hányadik helyre számít az alpolgármester úr azzal a debreceni kultúrával, aminek szerinte a virágkarnevál a zászlóshajója. Ez ám az armada!

És végül jöjjön egy fotó e gondolatsor zárásaként. Mostanság megszaporodott leveleim egyike tartalmazta, kommentár nem volt hozzá, magam pedig nem értem, nem tudom, hogy pozitív vagy negatív szándékkal postáztatott. Tessenek eldönteni!