Újabb ultimátum Gyurcsánynak

Beláthatatlan eseményeket helyeztek kilátásba.

Két napig távol van az ember a világítótornyos (a polgármester nevezte így) falujától, aztán hazatér, megdöbben. Ha még meg lehet döbbenni itt bármin is… Maradjunk annyiban: megemeli a szemöldökét.

Először azon, hogy Orbán Viktor 72 órás visszaszámlálása után immáron a debreceni kormányellenes tüntetők is ultimátumot adtak a miniszterelnöknek. Sőt nemcsak Gyurcsánynak, hanem egész kormányának is. Október 22-ig békésen távozhat Gyurcsány Ferenc és csapata az ország éléről. Ha nem teszik meg, mi lesz akkor? „A későbbiekre vonatkozóan beláthatatlan eseményeket helyeztek kilátásba” a debreceni tüntetők. Íme, működik a világítótorony.

Második szemöldöklésre Halász János fellépése adhat okot. A fideszes országgyűlési képviselő és egyben Debrecen friss kulturális alpolgármestere 1956 ügyében mutatta meg magát a nyilvánosságnak, emléklapokat adott át, nyilatkozott, személyében jelenítette meg az őrvárost. Inkább ne tette volna, inkább szerepelt volna Kósa Lajos polgármester. Hogy miért? Hát azért, mert Kósa nem volt tagja annak az MSZMP-nek, ami mindvégig ellenforradalomnak tartotta 1956-ot, hogy más bűneit itt most ne említsük. Halász János pedig tagja volt ifjonti egyetemistaként, akkortájt, amikor Gyurcsányék is. Nyilván megtévedt, de erről a tévedéséről azóta is hallgat, ez a momentum hiányzik újkeletű életrajzaiból, s mái napig nem határolódott el egykori önmagától, pedig ezt szokás követelni a hozzá hasonlóktól. Hogy tisztalappal indulhasson tovább békében. Nem hinném, hogy Halász Jánosnak ultimátumot kéne adni: tisztázza ellenforradalmat valló múltját, különben beláthatatlan események kilátásába helyezésének fennforgása lesz. Ha nem tette meg eddig magától, ezután sem fogja. Az azonban ajánlatos lenne, hogy 1956 kapcsán az elkövetkezőkben ne ő legyen a lámpás annak a városnak világítótornyában, amelyik méltán büszke az ötven évvel ezelőtti történéseire.