Elhallgatott önkormányzati kudarcok, botrányos ingatlanügyek, jelentős közpénzekből finanszírozott „csomagolás”, vakon dicsért megkérdőjelezhető eredmények, burkolt keresztfinanszírozások – ami a városimázs hátterében van.
A városimázs toplistáról szóló hír közel egyhónapos, de mostanság akadtam rá egy helyi ellenzéki politikus igen kemény, súlyos vádakat tartalmazó értékelésére. Íme:
Az alaphír – Az Image Factory és az Observer Budapest Médiafigyelő immár második alkalommal elkészült kutatásában ismét a legjobban kommunikáló hazai városokat kereste. A három kategóriában kihirdetett eredmény szerint a megyei jogú városok között Debrecen, a nagyvárosok között Esztergom, a kisvárosok körében Balatonfüred imázsa volt a legvonzóbb az elmúlt évben.A 2008-as teljesítmény alapján a megyei jogú városok rangsorában Debrecen a tavalyi második helye után győzni tudott. Szeged második lett, míg az előző nyertes Miskolc harmadik helyezést ért el. (Forrás: Image Factory)
A politikus kommentárja – Az elismerés nem az önkormányzatról szól, hanem azoknak a szervezeteknek, társaságoknak, egyesületeknek és intézményeknek a munkáját díjazza, melyek hozzájárulnak városunk értékeinek megőrzéséhez, gyarapításához. Örömteli, ha ezek a helyi kezdeményezések, eredmények nagy teret kapnak az országos sajtóban, és öregbítik városunk hírnevét. Mindenek előtt köszönetet kell mondanunk azoknak, akik civilként áldozatos munkájukkal hozzájárultak ehhez. Ugyanakkor tisztességtelen, ha a városvezetés rá akar telepedni, ki akarja sajátítani ezeket. Nyilván azért van ez így, mert azon területek tekintetében teljes csend van a médiában, ahol a városvezetésnek egyébként bizonyítania kellene. Mély hallgatás van a munkahelyteremtő beruházásokról, hiszen nincsenek ilyenek, sőt közel kétezer fővel emelkedett a regisztrált munkanélküliek száma. Sorozatban hallhatunk elmaradó, elhalasztott, megcsonkított beruházásokról, melyeket számos esetben botrányos ingatlanügyletek kísérnek. Ha a városvezetés valamiben élen jár a kommunikáció területén, az biztosan az, hogy nagyon jelentős közpénzek felhasználásával miként lehet szépen csomagolni a keveset vagy éppen a semmit. A polgármester soha nem sajnálta az adóforintokat a városvezetői akartnak alárendelt önkormányzati elektronikus és nyomtatott sajtótól, melyek ennek köszönhetően buzgón és vakon dicsérik megkérdőjelezhető eredményeit, vagy éppen nem foglalkoznak az egyértelmű kudarcaival. A városi televízió, az önkormányzati újság támogatása révén, valamint az egyéb gyanús pénzügyi mozgásoknak és tanácsadói szerződéseknek köszönhetően közel 150 millió lehet a városvezetés kommunikációs költsége, de éppen a burkolt keresztfinanszírozásoknak köszönhetően lehetetlen pontosan megbecsülni az összeget. Ennek a töredékét fordítja az önkormányzat például a polgárőr szervezetek vagy az egyházak támogatására, de még a munkahelyek megőrzését célzó pályázatokra is sokkal-sokkal kevesebb jut. A jelenlegi válság idején komolyan át kellene gondolni ezeknek a kommunikációs kiadásoknak a szerkezetét és szükségességét, mert ez a pénz messze jobban hasznosulhatna más területeken.
