Vagy buták, vagy vicceskednek. Egyik rosszabb, mint a másik.
Idén januárban voltam bátor megörökíteni azt az Ambíciómesét, amin akkortájt röhögött a debreceni média kevés maradéka. (Persze nem nyilvánosan. Hol van már a nyilvánosság?! Azóta meg különösen…) Eljött a november eleje, és hírül hozta nekünk, hogy napokon belül kiderülhet, kik veszik át a négy közmédium, a Magyar Televízió, a Duna TV, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda vezetését. A Duna TV élére igyekvők listájára pedig „felkerült Széles Tamás, a Kósa Lajos vezette debreceni önkormányzat közvetett tulajdonában álló Debrecen TV (DTV) ügyvezetője, a Helyi Televíziók Országos Egyesülete elnöke is. Széles tevékenységét az elmúlt években a debreceni ellenzék folyamatosan bírálta, azt állítva, hogy a DTV elfogult és a Fidesznek kedvez.” (Még küzdenek egymással a fideszes médiaháború katonái – Hírszerző)
És miért ne lehetne a Duna TV első embere Széles Tamás (amíg még lesz Duna TV)? Vagy bárminek az első embere? Ahol a politikai osztja a sarzsit, a szakértelemnél pedig ezerszeresen fontosabb szempont a párthithűség és a szolgálatkészség, ott bárkiből bármi lehet. Dobbantott már Debrecenből tekintélyesebbnek tűnő pozícióba is helyi eminenciás, például Kovács Zoltán itteni tanácsnokból országos államtitkár lett, aki rendesen behaknizta az országot az új kormányzati kommunikáció igéjének hirdetésével, s bár a mostani kormányzati kommunikáció a régi szarnál is szarabb (bocsánat, ez van!), Kovács Zoltán mégis immáron államtitkárként tarthatott méltató beszédet Tisza István debreceni szobránál. Ne vitassuk el a teljesítményét!
De ne kalandozzunk el, maradjunk a debreceni önkormányzati tévénél, ami hosszú-hosszú évek óta számos meglepetéssel múlatja a helyi köznép idejét, természetesen közpénz által finanszírozottan. A DTV hírportálja, a Széles Tamás legfőbb médiaúr alá tartozó Dehír épp egy hete nyomott egy vaskosat, és azóta is kitart mellette. Év végi programkavalkád címmel egy október 29-i sajtótájékoztatóról adtak némileg képileg felhizlalt tudósítást, s mivel kultúráról is szó esett, ezért a Debreceni Irodalmi Napok kapcsán egy mondatra meginterjúvolták Aczél Györgyöt is. Ez ám a bravúr!
És ez így van egy hete. És senki nem veszi észre, senki nem javítja, senki nem kér elnézést a közönségtől és az érintettől. Aczél Gézától. Ennyire buták, tájékozatlanok, műveletlenek lennének a DTV-Dehír önkormányzati médiacsúcsbázis munkatársai, szerkesztői, vezetői, hogy nem tudják Debrecenben: kicsoda Aczél Géza és mi mindent köszönhet neki a város? Vagy vicceskednek az önkormányzati médiások, amikor a vezetéknév – egyébként esetünkben bármiféle rokoni kapcsolatot nélkülöző – azonossága okán ideidézik az egykori pártállami nagyhatalmú kulturpolitikust? Mi van itt?!
Nem tudni, hogy Széles Tamás Amerikából hazatérve – merthogy helyi, önkormányzati televízió lévén Debrecenből szívesen jár(nak) forgatni az Egyesült Államokba, igen, az óceánon túliba – szóval nem tudni, hogy kipakolt-e már bőröndjeiből, vagy a Duna TV élére készülve nem pazarolja az időt efféle felesleges ki-be cuccolással. Zokni, gatya hadd maradjon! De mi lehet Széles Tamás szakmai pakkjában? Kenyérre is kenhető, nemesb éteknek nézett cipőkenőcs tán, mint Nyilas Misi csomagjában, ami aztán jóízűen bezabáltatható az éhenkórász néppel?
(Azok számára, akik nem értik az utolsó mondatban olvasható utalást, ajánlom, kattintsanak ide, és olvassák el Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét. Nem kell aggódni, nem hosszú! Móricz Zsigmond egyébként híres magyar író, Debrecenhez is volt sok köze. Ezt már csak a biztonság kedvéért írtam ide, hátha erre téved valaki a DTV-Dehír környékéről. Bocs! Nem lehetett kihagyni.)