Bolsevik birkaterelő
Ha valaki úgy gondolja, hogy a Magyar Nemzetben megjelent Pokorni ellenes levél egy jámbor egyetemista spontán megnyilvánulása, az tartsa fel a kezét, s kap tőlem egy Túró Rudit. Mivel nem akarnék anyagi csődbe kerülni, remélem, kevés efféle idióta van a hazában.
A bolsevizmus huszadik századi története számos példával szolgál arra, hogy holmi olvasói levelekkel miként lehet manipulálni. A harmincas évek szovjet gyakorlatát követve nálunk az ötvenes évek első felében éltek az elvtársak hasonló módszerrel és igen aktívan. Megjelent a megyei napilapban egy olvasói levél arról, hogy az egyik faluban X.Y. terményt rejteget a padlásán és feketén vágott disznót, másnap már vitte az egész családot az ÁVH. Megjelent az olvasói levél az országos pártlapban, hogy ez meg ez az elvtárs Tito bérence és igen nagyon elhajló, hamarosan elítélték, s örülhetett, ha nem kötelet kapott. Az (ál)olvasói leveleken keresztüli direkt politikai nyomást aztán Gorbacsovék elevenítették fel ismét, mivel a peresztrojka és a glasznoszty kezdeti időszakában nem volt elég erejük a brezsnyevi hagyományú elvtársakkal és a keményvonalas hadsereggel szemben nyílt eszközökkel hadakozni. Megíratták hát a sajtóban az egyszerű szovjet állampolgárok spontán leveleit, amikből kiderült, hogy melyik potentát mekkora dácsában pöffeszkedik, hogyan kanalazza a kaviárt, mennyi a kurváinak száma. A módszer ismét hatékony volt, s maguk mellé állították a felháborodott néptömegeket.
A sajtón keresztüli efféle manipuláció – bizonyság rá a Pokornit sározó egyetemista levél egy teljes oldalon a Magyar Nemzetben – mostanság új életre kelt. A Fidesz bizonyos erői a legvadabb bolsevik eszközöket is felhasználják céljaik elérése érdekében. A gond csak az, hogy ezt az eszközrendszert már ismeri ez az ország, s egy pillanatig sem hiszi el, hogy egy akárki egyetemista levelét egy teljes oldalon közli a Magyar Nemzet, mert eme lap nem arról híres, hogy mindenféle levélnek akár csak a részletét is csuklás nélkül megjelentesse, ha nincs mögötte megfontolt politikai szándék. Fideszék most éppenséggel egymással számolnak le, egymást feketítik be alantas módszerekkel. Talán csak a ködös tekintetű pártnaivák nem látják ezt, meg a direkten ködösítők – ezért is igen elgondolkodtató Kósa Lajos szereplése az alulmúlhatatlanul színvonaltalan Nap-kelte tegnapi adásában. Kósa nagy politikusként akart mutatkozni ismét, s megint jócskán leszerepelt. Tudjuk, egy nívósabb politikustól bármit kérdeznek a zsurnaliszták, úgy is azt mondja, amit akar, de ezt elegánsan teszi, nem cseszi le a kérdező újságírót, nem agresszív, nem sértődik meg látványosan, s legkevésbé sem betanult szöveget ész nélkül ismételgető papagáj. Kósa előadott mindent, ami egy kisfalusi hőbörgő tanácselnök-maradéktól elvárható. A kérdező újságíró arra akart rámutatni: ne játsszuk már el, hogy egy senki egyetemista csak úgy mószerolhatja a jobboldal napilapjában Pokornit, mint köztudottan Orbán legesélyesebb váltóemberét. Vegyük már egymást komolyan! Kósa meg arról beszélt, hogy ez pusztán csak egy egyetemista levele, mélyebb következtetéseket abból levonni nem lehet. Vegyük már egymást komolyan! És ezzel el is siklott a beszélgetés, egy gyenge és eleve legyintő újságíró remiben egyezett ki egy dulifuli politikussal. Totális szakmai csőd – mindkét oldalon. Kósa alapállása – miszerint egy valós egyetemista spontán véleménye jelent meg a Magyar Nemzetben – már csak azért is röhejes, mert szigorúan ellenőrzött városi orgánumaiban szintén a bolsevista nyilvánosság eme primitív eszközeivel élnek. A választási kampány ideje alatt nevetségesen átlátszó olvasói levelekkel heccelték a debreceni lakosságot politikai konkurenseik ellenében a város nevét viselő mindenpostaládás kiadványban. Ugyanebben a közpénzes produkcióban s ennek internetes változatában pedig álnévvel jegyzett cikkek füzére uszítja folyamatosan a debrecenieket a város kulturális és közéletének egynémely szereplői ellen, megbélyegeznek ügyeket, véleményeket, övékétől eltérő hitvallásokat és értékeket. A legsötétebb bolseviki eszközökkel manipulálnak, keltenek hangulatot, teremtenek ellenségképet, buzdítanak leszámolásra.Nem lehet elégszer elmondani: Debrecenben az egypártrendszert építik szisztematikusan, s ebben a megfontolt törekvésben kiemelt szerepet játszik a közpénzen fenntartott önkormányzati sajtó. Már csak az a kérdés, hogy tényleg olyan birka-e a debreceni nép, mint amilyennek nézik urai.
