#424

No Karácsony

 

Ma délután karácsonyfa-vásárlási igyekezettől inspirálva útközben betértem a sarkiba. Mivel hideg nincs – utoljára Orbán alatt volt itt rendes tél, azóta semmi – csak sört kértem, de még ki sem kértem, Lajos már rám rontott a pultnál. Nem az egyszeri Lajos, hanem az általános.

 

Lajos amúgy nem vad, csak most fel volt ajzva, egyszer használatos borotva iránt érdeklődött, de hát ki hord a zsebében egyszereset csak úgy. Gyorsan el is hadarta, minek a borotva, mert holnap szenteste, és meghívta őt egy képviselő, mert ő egyébként egy hajléktalan, de tagadja, ámbátor nyilvántartják, ugyanis bejelentkezett, kéne egy cipő neki, a korábbi kilyukadt. A talpán.

Lajosnak van szakképzettsége, harmincegynehány éves, minden felmenője meghalt, saját családja még nem volt, most egy pincében lakik egy kazán mellett, télen arra figyel, nyáron a kerttel bíbelődik, napközben vagy a könyvtárban olvasgat, vagy a sarkiban fejt keresztrejtvény, kívánságra elszalad a piacra, a gyógyszertárba, a postára, akárhová, és cserében elfogad egy fröccsöt. Kisfröccsöt.

Lajost most kiközvetítette az erre hivatott káháté, hogy egy gazdag embernél legyen, amikor Jézuska megpöcköli a csengőt, hogy már szabad a karácsonyfa alá szabadulni. Előtte persze vacsora.

Az egész kezdeményezés-sorozat abból indult ki, hogy a polgármester (vagy a neje) kitalálta, a karácsonyi asztalhoz meghívnak egy hajléktalan családot. Megetetik, megfürdetik őket, még ajándékot is kapnak. Mindezt úgy teszik, hogy nincs ott a városi tévé. Mivel így kezdeményezett a polgármester, hát ugyanígy követték példáját az alpolgármesterek, aztán meg az egész debreceni Fidesz-frakció minden egyes tagja. Hajléktalanokat invitáltak a karácsonyi asztal mellé, a családba, a fa közelébe, otthonra.

Miután értesült a kezdeményezésről az MSZP, úgy döntött, hogy a Szenteste éjszakájára megnyitja pártházát a hajléktalanok előtt. Bográcsgulyást főz nekik és hálózsákot oszt örökbe. A helyi harmadik legerősebb párt, az MDF közös ájtatosságra hívta őket, ahol mindannyian elmondanak egy imát a két évvel ezelőtti népszavazással a nagyhazából kizárt határon túli hajléktalanokért, majd mindenki magyar vörösből fűszerezett forralt bort iszik. Az SZDSZ egy közeli csárdában egy kisebb disznót ölet le, s tudtul adja a világ számára, hogy míg egy fideszes egy hajléktalant lát vendégül, addig két liberális önkormányzati képviselő már hatot, tehát a szadi háromszor jobb a Fidesznél, ami ebből is nyilvánvaló. Kozlok képviselő úr szalonnasütést rendez a portáján (pisi a kerítés mellett), Gondola képviselő úr pedig felhívja a hajléktalanok figyelmét arra, hogy a Cívis Háznak miféle rejtett és meleg lépcsőházai és kapualjai vannak még, ahol éjszaka meg lehet húzódni. A városvédők szórólapokkal támogatottan egy nagyobb – bár takarózásra alkalmatlan – leporellóval lepik meg a hajléktalanokat, amiben külön kiemelik azokat a régi házakat, amelyek amúgy is salétromosak, tehát oldalba vizelésük lehetőleg kerülendő.

Mindent összevetve: a debreceni képviselő-testület tagjai a szentestén közel 80-100 debreceni hajléktalant tesznek néhány órára emberré. Ahogy az – legalább a – közpénzből honorált emberektől elvárható. 

 

(Amit fentebb leírtam, abból szinte egy szó sem igaz. Egyedül általános Lajos a valós személy, akit amúgy Attilának hívnak, pincében lakik, szívesen segít bárkinek, mert ráérős hajléktalan, és nem kér érte pénzt. Neki belefér.)

A bejegyzés trackback címe:

https://basahalom.blog.hu/api/trackback/id/tr25243853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása