Ki a költő?
Azt talán könnyebb megmondani, hogy ki nem az. Például aki a névjegyére nyomtattatja, hogy ő költő, na az biztosan nem az.
Tudom én, hogy ez a költőség igen keveseket érdekel. És hogy még mindig jobb, ha a dilettánsok rímeket faragnak, mintha furkósbotot, ha költőnek képzelik magukat, s nem forradalmárnak. Csak forradalmár költőnek ne!
Meg az is méltánylandó természetesen, ha a magyar költészet napja és a város napja – mert a két nap az itt egy – alkalmából irodalmi estre invitálják a nagyérdeműt. És minden bizonnyal nagyobb a közönség, ha élők alkotásait adják elő a színészek, mintha Csokonait vagy Tóth Árpádot szavalnának. Szóval értek én mindent. Szinte mindent.
Mondom, szép dolog ez a helyi kortárs költők estje, csak hát olyasmi, ami nem van. És ez így megzavarhatja az óvatlan publikumot. Mert Debrecenben nem él tizennyolc (18!) költő, ha mindegyike annak is gondolja magát netalán.
Tíz sem él. Talán ötnél is kevesebben vannak. Kevesebben.