Gáz lett a Friss
A történet meglehetősen példátlan. Van egy tulajdonos, és minden igyekezetével azon munkálkodik, hogy tönkrevágja a saját rádióját.
Kezdjük a genezisnél. A magántulajdonban lévő Friss Rádió iránt – bár tulajdonosai bőszen kínálták – semmi érdeklődést nem mutatott Debrecen város önkormányzata mindaddig, amíg kiderült, hogy a szocialisták – nyilván valamilyen üzleti áttétellel – megvásárolnák, legyen már nekik is hangjuk a fideszes médiamonopóliumú városban. Bennfentesek szerint ekkor úgy döntött a város polgármestere, hogy tévéje és ingyenes heti kiadványa és online-ja mellé ezt is megveszi, ára nem volt drága, pusztán tíz-húszmillió. Hát ezóta van rádiója is a debreceni köznek, illetve urainak. Az addigra plasztikussá váló műsorszerkezetbe nem nagyon szóltak bele; maradhatott, tovább erősödhetett a Friss Rádió értékszemléletű zenei szerkesztése, maradhattak sajátos hangvételű műsorai, amik nem a minél nagyobb hallgatottságra törekedtek, ezért elkerülték a kereskedelmi rádiózásra oly súlyosan jellemző elkurvulást. Az persze tény, hogy a politikai színtéren addig sem vaduló rádió híreit a továbbiakban – mái napig – eluralták az önkormányzatról szóló sikertudósítások. Na puff, amíg ezeket mondták, addig az agygyalulásra nem kíváncsi lakosság átkapcsolt, aztán vissza.
A Friss Rádió történetének fordulópontja idén tavasszal következett be, amikor is vezetője – a szakmai múltja alapján méltán elfogadott, a rádiót békében irányító, az eredeti önálló kezdeményezéseknek szabad utat adó, egykoron a Fidesz kegyelméből odakerült, a polgármesterné körétől sem elhúzódó Tóth Judit – gyakorlatilag véletlenül tudomást szerzett arról, hogy húgyért-szarért dobra veri a város a rádiót, ráadásul úgy, hogy az eladással együtt mindenkit elbocsátanak. Belső hírek szerint március vége volt a határidő, a kirúgások határideje is. A biznisz hátterében Sásdi András, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. mindenható ura állt, mondják, aki állítólag pusztán megtakarítási okokból akart megszabadulni a Frisstől, ami – kétségtelen – havi 4-5 millió forint veszteséget hoz a sokmilliárddal gazdálkodó holdingnak. A jobban értesültek azt is tudni vélik, hogy Sásdi egyik – más rádiót már csődbe vitt – barátnőjének akarta átjátszani a Frisst, azt is beígérve neki, hogy a jövőben is lesz annyi hirdetési megrendelés az önkormányzattól és a város vagyonát kezelő holding cégeitől, amiből békében eléldegélnek az éterben.
Az ma még a külvilág számára homályos részlet, hogy március legvégén egy-két nap alatt ki fogta le Sásdi kezét, de tény, mi tény, az eltervezett formában nem jöhetett létre a biznisz. Akkor egy pillanatra fellélegeztek a Friss munkatársai, bár tudvalévő volt, hogy az ügynek ezzel nincs vége, mert hát bosszú is van a világon. Rövid időn belül kiderült, hogy ha az ajtón nem lehet simán bemenni, akkor majd az ablakon keresztül próbálkoznak, s így is lett. A holding vezérkara, pontosabban némi jogászokkal történt konzultáció után személyesen Sásdi András úgy döntött, hogy a Debreceni Városi Televízió fennhatósága alá rendeli a Friss Rádiót, a rádió önállóságának megszüntetésével a DTV ügyvezetője kapja meg a fennhatóságot, aki azóta már durva stílusú rovancsot is csináltatott a szerkesztőségben, nagyon szeretik emiatt, biztosan sokat csuklik. Tehát ami késik, az nem múlik – kisebb ellenállással, de előbb-utóbb a barátnéhoz passzoltatik a cucc. Addig meg rombolnak egy kicsit a tévés főnök irányításával. Már most rémrészletek cikáznak a városban a DTV ügyvezetőjének ama tanulmányából, amit még a holding vezetése is visszadobott első olvasat után, ám második megfogalmazásban is arról szól, hogy a tévés szpíkerek hírbázisán működik majd a Friss, s hogy valójában a rádióban megcsinálják a kép nélküli televíziózást. Ez igen! Eddig is tudtuk, hogy komoly szakember, de immáron kitüntethetné valamelyik nemzetközi szervezet is, nem csak az a helyi tévés szövetség, aminek ő a feje, s amelyik rendre megszórja az általa irányított DTV-t mindenféle díjakkal – mondják a rádiósok.
Szóval nagy a félsz a Friss Rádióban, kis – mert olcsó – vidéki egzisztenciák kerültek veszélybe, a periférián túlmutató műsorok jövője vált kétségessé.
Érték veszhet. Ez az egyetlen igazi gond.
Én nagyon nem vagyok híve az önkormányzati – állami – tulajdonú médiának, mert ebben a Balkánba hajló országban az mind a politika prédája, lábtörlője. Az ellen meg végképp szólni kell, ha a Szoták-villa sikeres példáját követve közös értéket, köztulajdont passzolnak át a haveroknak fillérekért. Az ügy már eldöntetett. Csak reménykedhetünk, hogy a totális széjjelverés előtt álló Friss Rádió arra érdemes munkatársai és műsorai megtalálják helyüket a napjainkban talán legmélyebb válságát élő magyar média valamelyik oázisában. Azt pedig megígérem, hogy amint holding uraimék bevégzik munkájukat, a rádióm memóriájából végképp kitörlöm a 90 MHz-t. Nem leszek egyedül.
