Ki a város? Kié a város? Egyre nehezebb válaszolni ezekre a kérdésekre. De úgy tartják, a kisdefekt is defekt, különösen ha a demokrácia lufigumija ereszt.
Debrecen önkormányzata anyagilag támogatja a nagyszalontai Arany Kulturális Központ megépítését. Erről azonban csak azoknak van tudomása, akik tavaly decemberben ott voltak a hír bejelentésekor, illetve olvasták a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló című napilapot.
Mit is írt a kinti újság?
A nagyszalontai Magyar Házban a Nyugdíjasok Egyesülete karácsonyi összejövetelt tartott. (…) Török László polgármester jeles vendéggel érkezett, a rendezvényre kollégája, Kósa Lajos is elkísérte. Debrecen polgármestere üdvözlőbeszédében kifejtette, a két települést összeköti a magyar irodalom legnagyobb alakja, Arany János, Nagyszalonta szülötte, a debreceni kollégium egykori diákja. Ezt a közös kapcsolatot szeretnék a jövőben szorosabbra fűzni, ezért Kósa Lajos hivatalosan bejelentette: anyagilag támogatni kívánják az Arany Kulturális Központ megépítését. Az épület tervét Makovecz Imre neves építész készítette, érdekes építészeti megoldásában nyomon követhető az évszázadok múlása, Arany korától napjainkig. Az épület kivitelezése 4 milliárd lejbe kerül, a szalontai és debreceni önkormányzat összefogásával, valamint mindazon települések segítségével, ahol a nagy költő megfordult, a felépülésnek nem lehet akadálya, mondta
Kósa Lajos. Török László nagyszalontai polgármester az elhangzottakat kiegészítette azzal, hogy már az épület alapkőletételének időpontját is egyeztette a két városvezető, a jeles pillanatra március 2-án, Arany János születésének évfordulóján került sor.
Szép dolog. Bár Debrecen romániai testvérvárosa nem Nagyszalonta, hanem Nagyvárad, s nem ezt támogatja, hanem azt, nyilván oka van a fejedelmi karácsonyi ajándéknak. Ám legyen! És mennyivel száll be az önkormányzat a szalontai Makovecz-ház megépítésébe? Erre a kérdésre nincs válasz, mert itthon, Debrecenben híre sincs a nagylelkűségnek. Az általam megkérdezett – jobb- és baloldali – önkormányzati képviselőknek lövésük sem volt az ügyről. Erre vonatkozó előterjesztés nem szerepel a közgyűlés legközelebbi ülésének napirendjén. A polgármester nagyszalontai látogatásáról és bejelentéséről az önkormányzati tulajdonú média sem tudósított. Tehát egyelőre a nyilvánosság nem csak azt nem tudja, hogy mennyi pénzzel támogatja Debrecen Nagyszalontát, hanem az is kérdéses, hogy ki(k) döntött(ek) a közös beruházásról. Mivel közpénzről van szó, s vélhetően igen jelentős összegről, ezért bizonyos, hogy demokratikusan választott testület juthatott eme nemes elhatározásra. Ilyen pedig efféle jogkörrel csak egy van még a cívisvárosban is: a képviselő-testület. Az pedig nem döntött, hát itt a defekt.
Mi történhetett?
1. Kósa Lajos nem mondott ilyet, az újság hülyeségeket írt.
2. Az újságíró félreértette Debrecen polgármesterét, Kósa Lajos nem közpénzből támogatja a Makovecz-házat, hanem saját magánvagyonából.
3. A sajtó pontosan tudósított. A debreceni polgármester nem akart üres kézzel menni a karácsony előtti eseményre, beígérte az önkormányzati támogatást, aztán az ötletét később majd elfogadja a közgyűlés fideszes többsége.
4. Nem a debreceni önkormányzat száll be a nagy beruházásba, hanem a szintén közpénzzel gazdálkodó városi vagyonkezelő holding, hiszen van már nagyszalontai érdekeltsége, nem árt olajozni a kapcsolatot a Debrecenben megtermelt nyereségéből.
5. A támogatást valójában azok a Debrecenben már kipróbált építkezési vállalkozók fogják adni, akik Nagyszalontán is számítanak valami szép és óriás látványberuházásra, s a polgármester csak őket kommendálta ilyen módon.
Vagy valamelyik, vagy egyik sem. Majd megtudjuk. Vagy nem.
Egy tény, Debrecen városa van olyan tehetős, hogy saját kultúráján túl más városokét is támogassa, saját polgárainak jobbsorsát intézve más ország-város polgáraira is van tehetsége. Mára tehát már nem igazak Arany János barátjának, Petőfi Sándornak az 1847 májusában írt sorai:
Voltál-e már Debrecenben, barátom? láttad-e a pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot? ha porba vagy sárba akarsz fúladni, csak ide jőj, itt legkönnyebben célt érhetsz; de az orrodat jól befogd, mert különben, mielőtt megfúlnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta. Mennyi szalonna, menyi hízott disznó van itt! a szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája, éppen mint az idevaló híres talyigás lovaknak. Itt, ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak.