Egy hete valakik kiegészítették Tisza István öltözetét (haon), s azóta sem akadt senki, aki levette volna a szoborról a fejfedőt. Tisza István debreceni kultuszát leginkább a város vezetése, az egyetem és a református egyház ápolja, de úgy tűnik, egyiknek sincs kifogása az öltöztetés ellen. Ha szúrná a szemüket, akkor egy hét alatt csak akadt volna egy közterület-felügyelő, pedellus vagy ifjú teológushallgató, aki utasításra létrát támaszt, esetleg egy hosszabb bottal eltávolítja a sapkát Tisza fejéről.

Vagy talán új látványosságot találtak ki a városmarketing hivatásos gerillái? Brüsszelben pisilő fiú, nálunk fejfedőzhető miniszterelnök? Ugye nem? Ha már öltöztethető debreceni szobrot keresnek, inkább ajánlom a letört falloszú diszkoszvetőt, legalább eltakarná valami a csúnyáját, a hiátust.

Ha már szobrokról van szó, említsük meg a Magyar fájdalom Bem téri szobrát, ami Trianonra emlékezteti a debreceni utókort. Az 1999-ben újra felállított női torzót cserbenhagyták. A trianoni döntést elítélő rendezvények helyszíne ez a szobor volt az utóbbi közel tíz évben, de az idén a debreceni szélsőjobb szakít a hagyománnyal, június 7-i demonstrációját a Kossuth térre tervezi, a város szigorú engedélyeztetési felügyelet alatt tartott főterére. Persze, ott nagyobb a forgatag, látványosabban lehet vonulgatni, minden debreceninek újra és újra megüzenni, hogy a város szívét ők uralják, s különben meg annyira odaszoktak, hogy még a Magyar fájdalom kedvéért sem mondanak le róla. Fájdalom.