Önkormányzati kótyavetye. Milyen jövőt érdemel az, aki nem tiszteli a múltat?
Nagy vétek, egyenesen bűn. Debrecen eladja legrégebbi épületét, a város szívében, a Kistemplom árnyékában található patrícius házat. Az 1690-es években épült, a 17. század végén már Diószegi Sámuelé, a város főbírájáé s első postamesteréjé is volt. A ház így fogadóként is szolgált. Legnevezetesebb vendégeként XII. Károly svéd királyt tartják számon, aki 1714-ben Bender városból hazafelé utazva néhány napot Diószegi Sámuel főbíró Német (ma Széchenyi) utcai házában töltött. Az épület az utóbbi évtizedekben vendéglátóipari egységként – Régi Posta étterem – is működött, több esztendeje üresen, elhagyatottan pusztul.
Debrecen város közgyűlésének többsége – az önkormányzati sajtó tudósítása szerint a lokálpatrióta és SZDSZ-es tiltakozás ellenére – idén júniusban az eladás mellett döntött, július elején már ki is írták a pályázatot az értékesítésre, ma pedig minden bizonnyal megtörténik a kótyavetye. Az indoklás? Nincs pénz az épület rendbetételére. Ellenben sok pénz kellene, mert üres a városi kincstár, sok az adósság.
Nagy vétek ez, egyenesen bűn. Merthogy Debrecen nem Sopron vagy Eger, Pécs vagy Veszprém, tegyük még hozzá: se Kassa, se Nagyvárad. Az ország második legnagyobb városa igen szűkölködik történelmét idéző régi épületekben. Ami kevés volt, azt is módszeresen pusztították politikai rendszerektől függetlenül. Igazi védettséget egyedül a köztulajdonlás jelenthetne, ha akarnának ilyen védelmet adni a köztulajdon megválasztott sáfárai.
Jusson eszünkbe a Szoták-villa sorsa! Az önkormányzat hagyta lepusztulni a védettséget élvező épületet, aztán bagóért eladták, kikötve, hogy az új tulajdonosnak az eredeti állapotokat kell visszaállítania, aztán az új tulaj leszedte a tetőt, hagyta egy kemény télen át tovább rohadni a falakat, majd a lesújtó állapotokra hivatkozva kérte a várostól a védettség megszüntetését és a korábbi vételi feltételek módosítását, megkapta, épített a régi helyébe egy új panziót és éttermet, a teraszán ma is lehet látni a köztulajdont elpanamázó urakat, amint vígan kacarászva fogyasztanak ételt-italt. Hát ez a receptura. Ez vár Diószegi főbíró házára is?
Nagy bűn. Miközben a privatizáció esküdt ellenségeként olyan szolgáltatásokat is kezében tart a város, amiket nem egy önkormányzatnak (vagy cégeinek) kellene működtetni, addig felbecsülhetetlen értékű épületét kiárusítja. Miközben új és újabb piramisok épülnek a városban, hogy elvakítsák a jelen kor választóit, s maradandó betonhegyekkel őrizzék napjaink városirányítóinak emlékezetét, addig nem jut pénz Debrecen legrégebbi házának megtartására és felújítására. Milyen jövőt érdemel az, aki nem tiszteli a múltat?
