„Talán még vicc, de a cívis város nincs messze attól, hogy 1849 és 1944 után talán harmadjára is az ország fővárosa legyen.”
Ez a mondat a „Debrecen lesz az új főváros?” című háromrészes cikk elején olvasható az ingatlanmagazin.com oldalain. A szerző sorra veszi azokat az épületeket és infrastrukturális beruházásokat, amelyeket nemrégiben adtak át, vagy éppenséggel még csak tervben vannak. Ezekből jut arra a – vélhetően – blikkfangosnak szánt következtetésre, hogy Debrecen nincs messze a harmadszori fővárosságtól. Hááát…
Az egyoldalú tájékozódás eredményeként megszületet termelési riport (tetszenek még emlékezni erre a műfajra a pártállami idők sajtójából?), ez a töretlen ívű sikerírás pusztán építményekben gondolkodik, de ezekben is eltúlzóan. Ha csak a lakosság arányában vizsgáljuk meg, hogy mennyi ipartelep, pláza, galéria vagy fürdő van Budapesten, és ehhez képest Debrecenben, akkor is nevetséges az összevetés, az abszolút számokról már ne is beszéljünk. És ez nem Debrecen – vagy bármelyik más magyar város – bűne vagy hiányossága, egyszerűen ebben az országban ezt produkálta a történelem.
Ha már a történelemnél tartunk, azért említsünk meg egy lényeges szempontot! Debrecen 1849-ben és 1944-ben nem azért volt ideiglenes fővárosa Magyarországnak, mert több volt benne a nagy ház vagy sűrűbben jártak itt a konflisok, mint Pest-Budán, Budapesten. A tétel részletesebb kifejtésétől eltekintenék, mert megalázó lenne mindenki számára, aki elemi ismeretekkel rendelkezik a magyar történelemről.
A cikk szerzője nyilván valami poénos, ütős kijelentéssel akarta kezdeni írását, ezért írt dőreséget. A kommentáló olvasók – azoknak is a csahosabbjai – azonban egyből ugrottak, ismételten jó alkalmat találva a demszkyzésre és a kósázásra. Az egyik hozzászóló pedig komolyan vette a fővárosság felvetését, és ezt írta: „Egyes országokban - inkább praktikus megfontolásból - nem a legnagyobb városok a fővárosok! Ottava, Bern, Camberra stb. példája nem egyedülálló! Persze Debrecenbe nem lehet elvinni a Parlament épületét, de a látható fejlődése alapján, ezek még képesek és építenek eggyet (sic!) - a cívis nyakasság, és a történelmi hagyományok okán: Debrecen mindig akkor volt főváros, amikor a HAZA állapota ezt megkívánta.... Hát, most sem állunk valami fényesen....”
A történelem ismeretében minden budapestinek, minden debreceninek és minden magyaroknak az lenne a legjobb, ha a cívisváros soha többé nem lenne főváros – írnám, ha tényleg komolyon lehetne venni ezt a lelkesült ingatlanos cikkecskét. De nem lehet, mert ez egy vicc. Nem „talán”, nem „még”, hanem biztosan és mindig.