Debrecen város nagyhatalmú polgármestere megakadályozott egy kiállítást, mert az egyik műalkotásnak az volt a címe, hogy Kósa Lajos, és állítólag előnytelenül ábrázolja őt magát.
Megdöbbenés fogadta a hírt, pusztán azért, mert ez a vég, ennél alább még nem volt eddig.
Hallottunk már számos hiteles információt arról, hogy őpolgármestersége miként szólt be, tette rendbe a magyar irodalom élő nagyjainak agyát a debreceni könyvheti megnyitók utáni ebéd alkalmát felhasználva. Miként okította az agysebészek debreceni kongresszusának résztvevőit kötelező dolgaikról, amikor éppen konferenciájukat üdvözölte. Hogy nem tud pusztán annyit mondani, hogy ezennel a tanácskozást megnyitom, és érezzék jól magukat városunkban. Hogy mindent túlokoskodik, és mindenbe beleviszi az aktuál fideszpolitikáját, a sajátját. Hát eddig volt a legyintés: túlmozgásos politikus, helyi kakas a lokális szemétdombon.
Ellenben most volt oly bátor, meg a mögötte álló sok seggnyaló, felbőszült rokon, orrtúró helyi tanácsadó, hogy belepiszkított egy képzőművészeti kiállításba, de végletesen drasztikusan.
Aki ezt tette, az nem az a Kósa Lajos, aki egyetemistaként is vállalta a kommunista rendszer ellenében való szólás elemi, ámbátor akkoriban hatályos törvényekkel tiltott jogát. Ez nem az az ember, aki senkiházi ismeretlenként 1997-ben visszatért Nagybudapestből a kisvárosába, hogy a polgármesterség ambíciójával egy újabb és tisztább, másabb világot kezdje el építeni helyben.
Ez az ember most bemotorozik a Kölcsey Központ bejárata elé közvetlenül, leállítja járgányát ott, ahol élő ember nem meri, mert azonnal elviszik a város jogos határozatának eleget téve tiltott parkolásért. Ez az ember fel van bőszülve, mert felbőszítették, ez az ember polgármesterként magához rendel szuverén művészeket, megannyi Kossuth-díjast – aki odament erre a zárt szállodai szobás megbeszélésre, talán már érdemtelen is a tiszteletre –, hogy akkor most hogyan is kéne létezni abban a kiállításban, ahol van egy Kósa Lajos mellszobor, és az nem kellően heroikus.
Voltak, igen, voltak diktátorok, akik személyesen maguk döntöttek arról, hogy a róluk készült műalkotásokon eléggé magasak-é, izmosak, szépek úgymond, arcélük kellőképpen nemes, benne van-e tekintetükben az erő, s lenne-e még nő, aki spontán leszopja őket emiatt. Nem Kósáról beszélek, hanem mindenféle cézárokról.
A megakadályozott, részben letiltott debreceni képzőművészeti kiállítás címe: Kis magyar pornográfia. Adózzunk Esterházy Péter leleményének, aki még a pártállami időkben így semmisítette meg a Kommunisták Magyarországi Pártját és – talán akkor még nem vélve – annak mindenkori minden utódját, momentán a debreceni Fideszt és a polgármesterét is. Esterházy könyve, az abból fakadó és nagyhangosan előre bekiabált debreceni kiállítás belebrunzolt a jövőbe – egy produkció erejéig.
Ez, kérem, vizelet. Minimum. Gerhes Gábor óvatlan alkotása, amelyiknek címe Kósa Lajos, és nélkülöz mindenféle heroizmust.
Demokráciában azt mondják, aki nem bírja, szálljon ki belőle, álljon ki alóla.
Debrecenben azt mondják, aki nem vizel kedvünk szerint, azt letiltjuk.
Bizonyos közvéleménykutató-felmérések Kósa Lajost az ország legnépszerűbb politikusaként triumfálják. Nem kérdőjelezzük meg eme felmérések hitelességét. Azt is tudjuk, hogy arra alkalmas kihívó hiányában Kósa Lajost még megszorongatni sem lehet, ha a helyi nép a polgármesteréről szavaz. Sőt még azt is elhisszük, hogy a megannyi érdemtelenül túlfizetett tanácsadója sem segít neki, csak azt mantrázza, hogy zseni vagy, te vagy a király.
Kósa Lajos elromlott. Volt bátor Jimi Hendrixet utánozva nagynyilvánosság előtt léggitározni a színpadon a felesége bálján, rendre hülyeségeket nyilatkozni a bulvársajtóban, motorja trónján díszelegni a modern festmények helyi galériájában a pőre nőkért vásárolt magazin oldalain, alpári módon megsérteni pusztán politikai kiindulásból neki nem tetsző köztiszteletben álló hölgyeket, együtt koszorúzni a Magyar Gárdával, rövid ujjú inget felvenni zakó alá nyakkendővel – hogy csak a nyilvános abszurditásokról szóljunk. És letiltani egy műalkotást. Gerhes Gáborét, aminek címe: Kósa Lajos, és nem több egy zordan néző szemüveges arcnál, akit Rákosi Mátyás vállára illesztettek – ha egyáltalán felismerhető még az egykori diktátor válla.
Kósa Lajos lehet haláláig Debrecen polgármestere, ha sorsa úgy hozza, még miniszterelnök is. Kósa Lajos most úgy működik, mint Rákosi Mátyás. Kósa Lajos nem lesz, hanem – immáron – volt.
Utóirat: Ja, és Gulyás Gábor a letiltott alkotásnak helyet adó(?) Modem igazgatójaként már ma éjjel benyújtotta lemondását. Vagy azért, mert mint Kósa Lajos egykori beszédírója, felületessége okán nem tudta megelőzni ezt az országos botrányt; vagy azért, mert az ő általa irányított művészeti intézménybe a politika és az adott politikus kisszerű személyes sértettsége ily durván belepiszkított. Ugye.
(Holdrabló ugyanerről: Kósa már művészet)
