Van-e mondandója a városnak arról, hogy a romák elleni sorozatgyilkosságok elkövetésével helyieket gyanúsít a rendőrség? Meddig lehet hallgatni?
(Mielőtt bárki bármiféle baromságot beleolvasna az alább következő sorokba, leszögezem, hogy szerintem nincs épelméjű ember, akik közvetlen kapcsolatot feltételezne a romagyilkosságokkal gyanúsított debreceniek és a város polgármestere, bármelyik vezetője, illetve a várost irányító Fidesz között.)
Az önkormányzati média csak szűkszavúan adott hírt arról, hogy a rendőrség több debrecenit is őrizetbe vett a cigányok elleni brutális gyilkosságok gyanújával. A közpénzen fenntartott mindenpostaládás hetikiadvány honlapja nyúlfarknyi hírt ad csupán, azt is a Népszabadságra (nol.hu) hivatkozva(!). Kínos. A debreceniek ismét megbizonyosodhattak arról, ha a városukban történtek részletei iránt érdeklődnek, akkor ezeket az információkat ne az ő pénzükön működő önkormányzati médiában keressék.
Kínos ez az ügy, leginkább hallgatni kell róla. Ugye.
Kínos, ahogy az is, hogy a Magyar Gárda a megalakulása óta rendszeresen a város főterén grasszált a szomszéd megyéből áthívott Nemzeti Őrsereg társaságában. Díszelegnek zárt rendben a város hivatalos ünnepségein, ugyanúgy és ugyanakkor koszorúznak, amikor Debrecen első emberei. És nem volt egyetlen szeretve tisztelt városvezető, aki nyilvánosan nemtetszését fejezte volna ki emiatt.
Kínos, hogy a Nagytemplom előtt, a Kossuth-szobor mellett évek óta hangzanak el beszédek szinte napi gyakorisággal, amikben hol ennek, hol annak a bebörtönzését, az országból történő kiszorítását, akasztását követelik a szónokok. És a Nagytemplomból még egyetlen öblösebb kinyilatkozás sem intette a hangoskodókat a keresztyéni elvekre és értékekre.
Ahogy az is kínos, hogy a debreceni foci és női kézilabda mérkőzéseken a lelátó egy része rendre rasszista és cigányellenes rigmusoktól hangos, de mivel a kormány és a szocialisták gyalázása is ugyanabból a szektorból ordíttatik, ezért az utóbbi hallatának öröme okán az erre hivatottak elfeledkeznek felháborodni az előbbiek miatt.
Már régóta valójában nem az a kínos, hogy mindenféle szélsőséges elemek kedvükre azt tesznek ebben a városban, amit akarnak, hanem az a mérhetetlenül kínos, hogy egyetlen jeles – megválasztott vagy szakmai tekintélye miatt tisztelt, világi vagy egyházi – személy-szervezet nem élt a határozott nyilvános tiltakozás lehetőségével. (Kivételt olykor azok a helyben egyre jobban marginalizálódó pártok jelentenek, amelyek képviselőit rendszeresen nevetség tárgyává igyekszik tenni a többség – sikerrel.)
Akiktől elhatárolódást várna az ember, azok legfeljebb annyival indokolják hallgatásukat, hogy ebben az országban szólásszabadság van, bárki szinte bármit mondhat. Igaz, ahogy az is igaz, hogy a szólás joga az övéké is, de nem csak joga, hanem kötelessége is mindenkinek, akit tudása, tehetsége, pártja, választóinak szavazata a többiek fölé emelt.
Keresem a város hivatalos honlapján, hogy kiadtak-e valamilyen nyilatkozatot az utóbbi 24 órában. Nem. Ellenben megtalálom Kósa Lajos augusztus 19-i beszédét, amit újságírók előtt mondott el, többek között arról, hogy Debrecen miként lesz méltó tagja az európai városoknak. Aztán megtalálom a polgármester augusztus 20-i beszédének teljes szövegét, amiben sorra veszi az ország, a nemzet összes aktuális baját, épp csak a cigány kisebbséggel kapcsolatos gondjaink maradtak ki.
Nemrégiben ünnepeltetett, hogy Debrecen imázsa a legjobb az ország nagyvárosai között. Ha eltagadjuk, attól még sajnos igaz, hogy a romák elleni sorozatgyilkosságokkal gyanúsítottak debrecenisége is részese a városról kialakuló, folyamatosan változó képnek. Ha eddig nem szólaltak meg az arra hivatottak, akkor most épp itt lenne az ideje, hogy kifejtsék gondolataikat. Debrecen nem hallgathat tovább, uraim! Legalább a városimázs kedvéért tegyék meg, ha már őszintén belülről nem jön a szó.