Parasztvakítás cívishonban. Basahalom-Alsó 2.

Debrecen belvárosában járunk, a település legrégebben lakott részén, a Péterfia és a Hunyadi utcák sarkán, ahol már évek óta szaga van a rohadásnak. A „merjünk nagyot álmodni” ámokfutói és az önkormányzati telekbizniszérek egykoron egy újabb plázát vizionáltak ide, benne még műjég is lett volna, ezzel kedveskedvén a polgármesternek, hogy amikor kedvenc sportját akarja űzni (hokizni támad kedve), akkor ne legyen szükséges egészen a Tócóig kibumliznia, hanem a belvárosban is megszorongathassa ellenfeleit egy-egy palánknyomós bodicsekkel. Pláza nem lett, csak ideiglenes piac, pusztítás, romlás, illegális hajléktalanmenedék, patkányfészek. Most állítólag újra fontolgatják, hogy legyen itt valami valakiknek, de talán meg nem született meg a végső megállapodás arról, hogy ki kinek mit ad és minek fejében, meg hány százalék. Bodicsek és csiklandozás – ez zajlik a színfalak mögött.

De hogy addig se bámulja a cívispolgár saját városának romlását, ami nyilván nem is lehetséges, mármint a romlás, hiszen a közpénzen működő önkormányzati médiaportfolió csak épülésről ír, szépülésről, gazdagodásról… Szóval, hogy ne bámulja se helyi, se idegen a csúfságot, van már talán féléve is, hogy egy jó nagy mozgóképes világító falat helyeztek el a sarkon, takarván a takarandót. Naphosszat villognak némán a hirdetések, bár a helyhatósági választások kampányidőszaka alatt egyetlen üde reklámfilm erejéig meg is szólaltak az akkor ideiglenesen kihelyezett hangszórók: amikor a Fidesz kampányfilmjét adták, ami zenélt is, a polgármester is megszólalt benne – óránként vagy húszszor.

Ez a nagy videófal most újabb tartalommal töltődött fel. Karácsony közeledtével érdekes kontextusba kerülnek itt a hirdetések.

Reklám a rohadás szélén. Pofátlan szemfényvesztés, helyieket lealázó parasztvakítás.

(A fotókat Konyhás István készítette. Köszönet érte.)