2007.04.03. 14:38
Elrettentő
blogszemle
Egy hét termése a délibábok városából. Pedig még
el sem kezdődött az idegenforgalmi szezon.
Fényképezni
tilos! „…itt engedély nélkül nem lehet fotózni. Az
embert elég udvariatlan módon elutasítják. Értelmes
magyarázat nincs. (Mitől félnek? Leesik a Mária kép a falról,
ha ránéz a fotómasina?) Magáncélból nem lehet, jelentette ki
az Attila téri templom képviseletében egy ember, azonnal
töröljem le, amit eddig csináltam. Voltak már ugyanis, akik
képeslapként árulták az így készített fotókat, meg
felrakták az ilyen internetre. (…)A Szent Anna templomban ülő
ember, akinek nem jöttem rá a hivatására, bejelentette, hogy
itt állvánnyal nem lehet fotózni. Kézből nem lehet jó képet
csinálni egy sötét helyen, ezért próbáltam érdeklődni, hogy
mégis mi kifogása van az állvány ellen, de kijelentette, hogy
“nem vitatkozom”. Én sem tettem, beletörődtem, hogy ebben a
városban ostoba emberek vannak.”
Aenima teljes bejegyzése itt
olvasható.
Az eltűnt cipő.
„Aztán hazajöttem, és jó ötlet volt a tengernyi munka
közben, a 4 napos hétvége szombatján elmenni a termálba. Ezt
egészen addig így gondoltam, amíg a fürdőzés végén ki nem
nyitottam a szekrényemet, és észre nem vettem, hogy a cipőm
hiányzik belőle. Minden más ott volt, de a cipőm nem! Sajnos
hamar rá kellett jönnöm, hogy nem loptak meg, hanem
valószínűleg balfasz módon kint felejtettem a padlón, amikor
lefelé vetkőztünk, lévén hogy a kulcs végig a csuklómon
lógott, a szekrény sértetlen volt, és a pénzemet tartalmazó
övtáskám is ott volt benne. Valakinek pedig megtetszett (amit
nem csodálok, szerintem is elég jó kis cipő volt), és szépen
hazavitte. Ennyire pancser is csak én lehetek! Biztosan
becsúszott a pad alá, és nem volt szem előtt, különben nem
felejtem kint. A talált tárgyak osztályára sem adták le. Egy
éve vettem azt a csukát, és nem volt olcsó. Szívtam is a
fogamat miatta napokig, mire kénytelen voltam beletörődni (2 nap
múlva még visszamentem egyszer, hátha megkerült, de
nem).”
Giros bejegyzése
itt olvasható.
Zaklatott szállodai
éjszaka. „Debrecenben hosszúhétvégéztünk
családilag, a nagymúltú és hangzatos nevű Cívis Grand Hotel
Aranybikában. (…) A nyílászárók kb. 30 éve lehettek
lemázolva, falak itt-ott leverve, a törött ablaküveg elé egy
másikat szögeltek, de oda se neki, nem juthat mindenre pénz és
energia. Cserébe hideg volt. Nem kicsit, nagyon. Takaró nem volt
a szobában, csak paplanhuzatba csomagolt, összenemezesedett,
saccra legalább 30 éves plédek. (…) Fél egy magasságában
azt álmodtam, hogy potyautasok vagyunk a Titanicon és a
gépházban húztuk meg magunkat. Kb. 7-es erősségű
fejfájással, rémültes dübörgésre ébredtem, az egész
család ébren volt már és nyöszörögtek. A nejem rémülten
elszaladt a recepcióhoz a pokoli lárma okát megtudakolni. Ott
felvilágosították, hogy az épületben diszkó is üzemel és a
kéretlen zakatolás kb. ötig tart. (…) Legközelebb max akkor
utazom Debrecenbe, ha pulykakast akarok venni. De az is lehet, hogy
inkább hozatok valakivel.”
A fényképekkel
is illusztrált teljes sztorit a Tékozló Homár adta
közre.
Utolsó kommentek