Gyurcsány-blogról gyérül

Kevés lehet a munkája a Political Capital elemzőinek, ha unaloműzésként önszántukból pillantottak bele a miniszterelnök blogjába. Ha pedig megrendelésből tették, akkor nem izzadtak bele az igyekezetbe.      

Gyurcsány-blog: a kétélű fegyver – ezzel a címmel olvasható a PC elemzése a Hírszerzőben. Soványka kis munka, gyorsan túl lehet lenni rajta. Nem igazán bontja ki a témát, aztán meg semmi újdonság nincs benne. Pusztán a miniszterelnök, a szűk politikai közeg (kormány, koalíciós partner, ellenzék, szakszervezetek) és a média viszonyrendszerében vizsgálódik: az olvasók (nép, lakosság, választók) kimaradnak a képből, a célközönség maga. Úgy kezeli Gyurcsány blogját, mintha az csak egy napló lenne, aminek a „hordozóeszköze”, a platformja momentán az internet, de lehetne akár egy személyes rovat valamelyik újság hasábjain, vagy napi személyes jegyzet egy rádióban. Akkor is, ott is locsoghatna a kormányfő, tehetne a hivatalosat megelőző bejelentéseket, válhatna a közlés elsődleges információforrássá, haragudhatna rá a hazai média (kivéve azt a médiumot, ahol olvasható vagy hallható).

Az elemzés arra jut, hogy „a blog tehát kétélű fegyver: alkalmazásakor mérlegelni kell: nem biztosít-e nagyobb támadási felületet, mint amennyi hasznot hoz a kommunikációs mozgástér bővítésével”. Ez a spanyolviaszkos felismerés bizony mindenféle nyilvános szereplésre (táncos videótól a tévéműsort megszakító néhány perces rendkívüli üzenetig) igaz. Ahogy a záró kitétel – „A problémát egyre inkább az jelenti, hogy a blog, mint – a sajtóban komolytalannak minősített – eszköz formálja szerzőjének, Gyurcsány Ferencnek az imázsát.” – is érvényes minden egyébre, hiszen Gyurcsány imázsát az összes többi megjelenése is formálja.

Az az odabiggyesztett megjegyzés pedig, hogy a blog a sajtóban komolytalannak minősített eszköz, árulkodik az elemzők alapállásáról és a világba kitekintő tájékozottságuk hiányáról.

Tótozás stb. 4.

A szlovák szélsőségesekről lenne szó, a magyar kisebbség védelméről? A MIÉP a drukkereket szervezi, a debreceni ultrák szerint az SZDSZ-esek ferdehajlamúak. Csáky csendességet kér, de vele nem törődnek az anyaországiak. Némi szemelvény azoknak, akiknek még nem lenne világos, hogy mi miért történik.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának Ifjúsági Tagozata arra kér minden jóérzésű magyar embert, hogy amennyiben teheti, vegyen részt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szeptember 2-i, tót sovinizmus elleni tüntetésén. (…) A MIÉP IT teljes mértékben megérti a debreceni, ferencvárosi, kispesti és pécsi szurkolók elkeseredését és dühét, melynek transzparensekkel és rigmusokkal adtak hangot az elmúlt bajnoki fordulók során. Üzenjük felvidéki testvéreinknek, hogy velük vagyunk, és nem tűrjük szó nélkül a magyarellenes tót hadjáratot. Éppen ezért kérjük honfitársainktól, hogy a HVIM szombati rendezvényén jelenlétükkel tiltakozzanak a tettlegességig fajuló magyargyűlölet ellen. Este pedig minél nagyobb számban vegyünk részt a nemzeti csapat norvégok elleni EB-selejtező mérkőzésén s fejezzük ki, hogy mi, kárpát-medencei magyarok, mindannyian összetartozunk! MIÉP Ifjúsági Tagozat Országos Elnökség, Bana Tibor elnök

A hétfőn prenzentált kiírásoknak köszönhetően kaptunk hideget - meleget, meg lettünk fenyegetve kitiltásokkal, a média leírt minket mindenféle, rasszista kirekesztőnek, csak azért mert kihúztunk egy transzparenst, melyen egy TÉNY szerepelt. Nem több, nem kevesebb, csak egy tény... A támadások nem akadályoztak minket abban, hogy Kaposváron képviseljük színeinket, bár akik a legtöbb esetben okoskodtak, és ellenünk beszéltek, természetesen most is otthon maradtak. Nekik nem a csapat a fontos, hanem a B basztatása. Hét közben "szerencsére" beleszólt az szdsz is, melynek közleményében csak irigységet érzünk, hiszen a B-ben nincsenek melegek, ferde hajlamúak, és nem élnek az emberek drogokkal, nem használnak nyugtatókat, hogy színesebbé tegyék a világukat. Így nem is vagyunk részei az ő Magyarországuknak! Mi meg nem kérünk a liberális gondolkodásukból... (Szívtiprók Ultras Debrecen) 

Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke közölte: tisztelettel és örömmel veszik, ha Magyarország alkotmányos szervei, civil szervezetei és állampolgárai odafigyelnek mindarra, ami Szlovákiában történik, de ha ennek az egyik futballmérkőzésen történtekhez hasonló jelei lesznek, az ártani fog. Szlovákiában is vannak és az EU-ban is lesznek olyanok, akik majd azt mondják, hogy a két országban lényegében ugyanolyan folyamat zajlik, "az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz". (Hírszerző) 

Kádár János aktuálisan

Kádár a XX. század legnagyobb magyar politikusa – mondja Moldova György. Meg mások is, de ő könyvet írt ebből az alapállásból, s ezt megünnepelték Debrecenben.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára időzíti Kádár Jánosról írt művének megjelenését Moldova György, aki hétfőn maga indította el a könyv gyártását a debreceni Alföldi Nyomdában – adta hírül az MTI. 

Erről fényképes tudósításban számolt be harmadik oldalán a megyei napilap, a haon.hu pedig 29 fotóbál álló képsorozattal tiszteleg az esemény előtt. Az önkormányzati ingyenes-bedobós honlapja bő és fényképes tudósítást szentel a jeles történésnek, amin azért nem csodálkozhatunk, mert ugyanebben a nyomdában készítik a mindenpostaládás kiadványt.

Így (is) ünneplik itt, az őrvárosban a forradalom kerek évfordulóját.

Megértem én, hogy az üzlet az első, hogy egy nyomda a mai ínséges időkben nem válogathat a munkák között. Bár ebben nem vagyok annyira biztos.

A könyv és szerzője körüli ovációt – és annak lelkes médiatudósítását – azonban egyszerűen ízléstelennek tartom 2006-ban.

Ha már nyomják, akkor nyomjanak csendben. Nem kell sikkantgatni!

  (A fotón Moldova mellett György Géza, az Alföldi Nyomda elnök-vezérigazgatója látható.)

Gyárfás-portré

Gyárfás Tamás a konszenzusok emberét alakítja, a produkciójának hitelessége kétséges. Alulról néz le ránk.

A közszolgálati televízió reggeli műsorsávjában terpeszkedő Nap-kelte (pontosabban a Nap TV) producere például épp az általa keményen irányított műsorban látja bizonyságát pártok-felettiségének, hiszen oda bejár boldog-boldogtalan jobbról is, balról is. Ugye.

Aztán meg van ez a 2012-es foci Eb aspiráció, ott a pályázati bizottság élén trónol, s személyes meghívására lett „fő patrónus” (main patron) a grémiumban egyszerre Kóka János gazdasági miniszter (SZDSZ) és Kósa Lajos debreceni polgármester (Fidesz).

Arról se feledkezhetünk el, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság élén nagyon szeretné már Schmitt Pált váltani, régóta cefetül szervezkedik, s azt hirdeti fennen: a jövő érdekében az szükséges, hogy a „MOB mindenki szemében pártsemleges legyen”, ehhez pedig egy ezt megtestesítő konszenzusos elnök szükségeltetik. Tehát Ő! (Tekintsünk csak a Nap-keltére, meg Kóka és Kósa felmutatott skalpjára.)

Gyárfás mostanság béketeremtőként kíván feltűnni a nemzetközi és a hazai porondon. A stadionok lelátóinak népét, kifejezetten a legkeményebb szurkolói csoportokat kéri fel látványos demonstrációra. Kíváncsian várjuk, hogy az utóbbi napok történései után feltűnik-e a békét hirdető tömegben Kósa Lajos main patron a debreceni ultrák élén.

A 2012-es foci Eb horvát-magyar közös rendezését forszírozó honlap magyar és angol változatának nyitó oldala igen hasonlatos egyes magyar települések internetes honlapjainak beköszönő képére. Azokon a polgármester fotója tündököl, emezen maga Gyárfás Tamás. A főszereplő. A polgármesterek többnyire vagy nemes tartásban feszítenek, saját történelmi jelentőségük kétségtelen (ön)tudatával arcukon, vagy cukrosbácsiként mosolyognak, napi 24 órában arra készen, hogy rájuk szavazzon településük hálás népe. Gyárfás fotója más. Tartása nem nemes, mosolya nincs, ujjai felszegett álla alatt összekulcsolva, valahogy alulról néz le ránk, a tekintete pedig…

Talán inkább pszichológus (vagy pszichiáter?) kell ennek a megfejtéséhez.

Tótozás stb. 3.

A magyar-szlovák fronton egyre aggasztóbb a helyzet. A stadioni történések újabb apropót adnak a kormánypártok bírálatára, ezért igen tetszenek az ellenzéknek. Az urak a határon túli magyarok kontójára szórakoznak.

Már nem sok kedvem van ezzel foglalkozni, de ha belevágtam korábban, akkor illik folytatni. Szemét ügy, s az sem szerez örömöt, hogy jóslataim be-bejöttek. Bár ne így lett volna!

Mi új történt az utóbbi néhány napban?

A vagy.hu-nak nyilatkoztak a debreceni ultrák vezetői (Politika a stadionban), vállalták tettüket, pártszimpátiájukat, Kósa-tiszteletüket. Egyenes beszéd, az azonban elgondolkodtató, hogy az amúgy oly bátor drukkerek csak név nélkül vállalták a beszélgetést a „további bonyodalmak elkerülése végett”. Mire gondolhattak?

Pénteken megszólalt az első, eleddig egyetlen tiltakozó debreceni politikus. Kovács László (SZDSZ) elhatárolódásra szólította fel Kósa Lajos polgármestert. 

Még pénteken délután Kósa kiadott egy hárommondatos nyilatkozatot két kurjantással tetézve, amiben – ahogy azt előre lehetett tudni – nem ítélte el a debreceni stadionban skandáló és tacepaozó híveit.

Ahogy arra számítani lehetett, a polgármesteri megszólalással megtört az önkormányzati média eddigi hallgatása, bár az ügy részletezését nem vitte túlzásba sem a városi tévé, sem a városi ingyenes-bedobós honlapja, öt nap után – igen áttételesen – tőlük is értesülhetett a debreceni polgár arról, hogy volt itt valami.

Pénteken este Kaposváron játszott a DVSC, a csapatot elkísérte vagy harminc drukker. Szép ragaszkodás, Kaposvár nem a szomszédban van. A meccset közvetítette a Duna TV, több alkalommal is hallható volt az adásban, hogy a maroknyi debreceni túlénekelte az igen lanyhán szurkoló helyieket: „Lesz még Erdély Magyarországé!” stb. Tehát megy minden tovább, mint eddig. Sőt! Már a pécsiek is csatlakoztak a kispestiekhez, a fradistákhoz és a lokistákhoz. Odaát sem voltak restek, Nyitrán súlyosan bántalmaztak egy magyar lányt, Besztercebányán pedig a szlovák drukkerek lobogtatták a transzparensüket: „Halál a magyarokra”. 

Gyurcsány üzent Ficonak, Fico visszaüzent…

Hogy mi lesz ebből? Sok jóra nem számíthatunk. Ha egyes politikusok – és hű követőik – a honi helyhatósági választás kampányában a tűzzel játszanak, ha a kormánypártok elleni hangulatkeltésre használják fel a kisebbségi magyarságot ért atrocitásokat és az azokra adott stadion-válaszokat, akkor épp a kinti magyaroknak ártanak. Nem is értem, hisz annyi okot és alapot adott a Gyurcsány-kormány a szigorú kritikára és számonkérésre, hogy a nacionalista kártyát most nyugodtan a pakliban lehetne hagyni.

Debrecenben talán abban lehet reménykedni, hogy Kósa polgármester – ha nem is nyilvánosan elhatárolódva, de a háttérben – mégis visszafogja a debreceni ultrákat. Pusztán azért, hogy ne menjen rossz hírünk a világba, ne kockáztassuk a 2012-es foci Eb megrendezésének lehetőségét. Bár a városban már azt is mondogatják, hogy Kósa Lajos igazából nem akarja az Eb-t debreceni helyszínnel, mert a város közelgő gazdasági csődje miatt nem lesz pénz a stadionépítés önrészére.