Verebes István forever

Példás gyorsasággal kompenzálta hibáját a Nap-kelte.

Csak három napot kellett aludnunk, hogy a Gyárfás-Kósa paktum szellemében ismét képernyőre kerüljön Debrecen polgármestere a közszolgálati televízió magánbulijában, a Nap-kelte című reggeli rettenetben. Történt ugyanis, hogy szerdán nem rendesen viselkedett Kósa Lajossal Aczél Endre, mert kérdezgette, és a hozzáállása sem volt kellően pozitív. És ez felháborító! És Gyárfás gyorsan orvosolta ezt a feneséget, és hopp, lett ma szombat, ismét Verebes, múltkor is milyen nagyszerű volt, és Kósa polgármesterrel 21 percet beszélgettek, és Verebes olyan lelkesnek mutatkozott ismét, hogy még a mikrofonját is leverte, a földről kellett visszamarkolnia, beh szép…

Ha van olyan valaki a hazában, aki véletlenségből nem látta, hát itt megtekintheti.

Felhívnám a figyelmet a beszélgetés utolsó harmadára, amiben Kósa kedve szerint kifejthette azt, amit szerdán nem taglalhatott kedve szerint. A két videót – a szerdait és a mait együttesen – tananyagnak javaslom az újságíróképző kurzusok számára a sajtóetika és –tisztesség tantárgy keretében.

Pokorni-rejtély

Aki érti a választ, megmagyarázhatná.

Nekem csak sejtéseim vannak. Meg azok a jelek, pártbelső híresztelések, félig kimondott gondolatok, amik már az országgyűlési választásokat megelőző kampány ideje alatt is arról szóltak, hogy a három úr Orbán Viktor lecserélésén dolgozik.

Íme a kérdés és a válasz a 168 óra Pokorni Zoltánnal készített interjújából:

- Pletyka lenne, hogy Stumpf, Pokorni és talán Kósa Lajos vezetésével nemzeti-liberális, konzervatív-liberális, konzervatív-szabadelvű – nevezzük bárhogy – tagozat, netán párt szerveződik, amely mint az SZDSZ az MSZP-t, 2010-ben kívülről segítené a Fideszt? Volna rá szükség, hiszen az MDF-et sikerült talán végleg elvadítani, a kisgömböc által befalt kisgazdák satöbbik pedig legföljebb logónak jók.
- Én inkább azt a Fideszben szándékként, hagyományként jelen lévő, de napi gyakorlatként mégsem működő kultúrát erősíteném, amely nem politikai fügefalevélnek használná a kisgazdákat, a nemzeti fórumosokat vagy éppen a szabadelvűeket. Egyébként leginkább a Fidesz városias, konzervatív szabadelvű tagjait képviselem, de jól érzem magam a többiek között is, mert több dolog köt össze, mint amiben vitánk van egymással... Tudja, mit sajnálok igazán? A liberalizmus mint kifejezés sorsát. A közbeszéd ma liberalizmusnak nevezi azt a szomorú, az ember magárahagyatottságát fátumként elfogadó individualizmust, ami a szabad demokraták politikájából tükröződik. 

Nagyon nagyot akarás

Isten bizony nem fanyalogni akartam, pusztán kíváncsi voltam.

Ha már egy évszázados álom válik valóra, és cívisváros ezennel Nagybánya és Szentendre nyomdokaiban akar lépkedni, meg a főváros-centrikusságot kívánja ellensúlyozni, akkor nézzük meg, kiknek az irányításával. A tudósítások szerint az erre a hatalmasan nagy feladatra vállalkozó, ilyen jelentős célt maga elé tűző I. Debreceni Nemzetközi Művésztelep helyi művészeti vezetője Süli-Zakar Szabolcs. Mivel ez a név semmit nem mondott nekem, ráengedtem a keresőt, hogy műveltségi hiányosságaimat ezennel bepótoljam. A Google eredménye nem kápráztatott el. Minden bizonnyal tehetséges, igyekvő, jóakaratú, szimpatikus fiatalemberről van szó, véletlenül sem akarom megbántani őt ismeretlenül, csak… Csak nehezen tudom összerakni a hangzatos, néhol kifejezetten fellengzős célkitűzéseket, önmeghatározást a telepen ténykedő művészek eddigi munkásságával. Merthogy rákerestem még néhány más ideinvitált alkotóra is, de valószínűleg rosszul választgattam közülük… Aztán meg elolvastam azt a tudósítást, ami megemlíti a személyek kiválogatásának szempontjait is, és úgy éreztem, hogy a szerényebb felütés sokkal szimpatikusabbá tenné ezt az első telepet.

Miért kell itt mindennek – ha másként nem, hát verbálisan – hatalmasnak, óriásinak, megának lennie? Van egy Nagytemplomunk. Nem elég?

Polgármesteri ugratás

Könnyed, néhol egyenesen tréfás tudósítást adott a városi televízió a kerékpárutak fontosságának ügyében.

Elvégre kampány van, ránk fér a bizakodó vidámság, még abban a városban is, ahol a kerékpárút igen nagyon gyér. De másképpen lesz holnap!

Eddig mélységes megvetéssel tekintettek a debreceni biciklistákra a városházából, s meglehet, így lesz ez a jövőben is, csak most a választási kampány idejére hirdettek moratóriumot. Volt itt már több kerékpáros demonstráció sok száz – legutóbb háromezer – résztvevővel, civil szervezői azonban soha semmilyen segítséget, támogatást nem kaptak a városházától, annak is örülniük kellett, ha nem gáncsolták őket nagyobb erőkkel. Míg a legutóbbi critical mass alkalmával a fővárosban a köztársasági elnök is együtt kerekezett a néppel, addig cívishonban a városvezetés tüntetően távol tartotta magát a kerékpárosoktól. Annak ellenére, hogy a Fidesz 2002-es önkormányzati választási programjának 48 pontjából a hatodik kifejezetten a kerékpáros városi közlekedésről szólt. Lesz, van mit számon kérni!

No, erről adott egy sajátosan kedélyes tudósítást a városi televízió tegnapi híradója. (A most következő videó egy rémisztő jelenet lelassított képkockáival kezdődik, gyengébb idegzetűek csukják be a szemüket pár másodpercre!)

Ide kattintva látható.

Kósa polgármester médiaszereplésének sűrűségi mutatóiról még annyit, hogy hétfőn az ideiglenes piacról csevegett közel húsz percet az önkormányzati tévében, ma reggel a Nap-kelte saga újabb fejezetét láthatta a nagyérdemű, este pedig a szennyvízcsatornázásról fog értekezni szintén a városi televízióban.

Birka nép a paradicsomban

Levelet kaptam lájf!

A kedves olvasót meg kell becsülni, ha még levelet is ír, akkor szinte már szeretni is illik. A minap tökös fotót kaptam, ma paradicsomosat. A fénykép kísérőszövege egy mondat:

„Birka nép, ha még ezt is kibírjátok, avagy milyen paradicsom termett egy kisgazda kiskertjében!”

Érteni vélem az üzenet politikai tartalmát, köszönöm a képet, szeretettel közreadom. (A produkciónak amúgy van egy erőteljes retro hangulata, azokat az időket idézi, amikor a napilapok magazin rovatát még nem világsztárok és helyi fruskák képei uralták, hanem egy-egy óriásira megnőtt vagy furcsa alakú zöldséggyümölcs a magyar agrárium dicsőségére.)