Lehet ünnepelni! Immáron két éve nem használta senki a városi portál fórumát.

Az önkormányzatok által működtetett hivatalos települési vagy fővárosi kerületi honlapok a demokrácia fontos bázisai lehetnének. Kevés helyen ritka példa mutatja, hogy ezek a honlapok a fórumaikban teret adhatnak a köz ügyei iránt érdeklődő polgárok érdemi megszólalásainak, eszmecseréinek, vitáinak. Itt lehet nyilvánosan véleményezni a közgyűlési előterjesztéseket, reflektálni a képviselő-testület döntéseire, felvetni közérdekű témákat, információkat kérni a polgármesteri hivatal illetékeseitől, felvenni a kapcsolatot a választott önkormányzati képviselőkkel, részt venni a polgármester virtuális fogadóóráján. Minél népesebb egy település, annál nagyobb, mással nem helyettesíthető szerepe van (lenne) a hivatalos önkormányzati honlap fórumának. Ha van egyáltalán ilyen szolgáltatás, lehetőség a város portálján.

Az ország második legnagyobb városában, Debrecenben van. És halott. Már két éve. Előtte se nagyon élt. Így néz ki most.

Minek köszönhető az érdektelenség?

A debreceniek nem kedvelik az internetes kommunikációnak ezt a formáját, ők szeretnek szemébe nézni annak, akivel beszélnek? Az itt lakók úgy vélekednek, hogy hiábavaló lenne a megszólalásuk az önkormányzati honlap fórumán, mert úgysem lenne eredménye, mert az ő szavukra nem kíváncsiak a város irányítói? A debreceniek örömmel jelen vannak a Fórumban, de nem a városi portálon, hanem a Csapó utcai betonmonstrum plázában? Cívishon lakói mindennel elégedettek, nincs okuk arra, hogy felszólamlásaikkal megzavarják elfoglalt vezetőiket?

Esetleg arról van szó, hogy a fórum létére semmi nem hívja fel a figyelmet a város portálján, egyetlen menüpontban sem szerepel, a weblap belső keresőjének segítségével sem lehet rábukkanni, s szinte csak az találja meg, aki tudja, hogy hová dugta? Nehogy már a lakosság beleugasson a nagyok dolgába, ugye!

Kovács Zoltán debreceni önkormányzati kommunikációs tanácsnok (nem mellesleg a helyi Fidesz-frakció tagjaként önkormányzati képviselő és egyetemi oktató) gyakori ismétlésekből álló éves jelentéseiben minden egyes alkalommal foglalkozik az önkormányzati honlap – aminek egyébként felelős szerkesztője – érdekében kifejtett áldozatos munkájával. Legutóbb ezt írta:

„Kommunikációs tanácsnokká történt megválasztásommal nagyjából egy időben készült el a Debrecen város önkormányzatának tulajdonában lévő www.debrecen.hu honlap új grafikai dizájnja és struktúrája. Az új keretek megtöltése az azóta eltelt időben folyamatosan zajlik és állandó munkát jelent: egyszerre kell megfelelni a törvény által a Polgármesteri Hivatalra rótt feladatok (adatszolgáltatási kötelezettség, közadatok nyilvánossága), illetve a ma egy ilyen honlaptól elvárható információs és technológiai frissesség elvárásainak. Debrecen város honlapja az a felület, melyen a fenti, nagyrészt háttérmunkának tekinthető tevékenység eredményei Debrecenben leginkább nyomon követhetők. 2009 folyamán ugyan jelentősebb strukturális-dizájn változtatásra nem került sor, de folyik az ezzel kapcsolatos, szükségessé váló változtatások előkészítése (azaz a következő hónapokban tervezzük a honlap tartalmának és struktúrájának jelentősebb frissítését-átdolgozását).”

Várjuk a következő hónapokat, belefér-e majd a debreceniek megszólalásának valós lehetősége a tartalmi és strukturális átdolgozásba, hogy oka legyen Kovács tanácsnok úrnak a jól végzett munkáért járó jutalom felvételére. Vagy épp ennek ellenkezőjéért kapta korábbi honlapfejlesztői jutalmát?

Egyik párt mellett sem. Nincs az a pénz.

Egy sportolónak is lehetnek pártszimpátiái, vonzódhat ilyen-olyan ideológiákhoz, akár még választási kampányban is elkötelezheti magát, arcát adhatja támogatásként, felmondhatja azt a szöveget, amit kitalálnak neki az adott párt kampánygurujai. Nincs ezzel semmi gond, a sportoló is ember. Bár Magyarországon korábban inkább kiöregedett és megfáradt élsportolók (rockzenészek, színészek, írók-költők stb.) tettek hitet a hatalomért küzdő pártok mellett, fiatal és aktív, jelenleg is nemzetközi sikereket arató és pályájuk csúcsát még el nem érő sportolók kevéssé. Talán ezért is döbbentek meg egyesek, mások meg kitörő örömmel triumfáltak a keddi nap híre hallatán: Dzsudzsák Balázs – nyírlugosi születésű, debreceni nevelésű válogatott – futballista az egyik párt kampányarca lesz.

A hírt tényként az egyik bulvárlap röppentette fel, aztán végigszáguldott az egész magyar médián, majd betört a blogokba, a fórumokba. Itt-ott ezekben a percekben is vitatkoznak a futball és/vagy a politika szurkolói, hogy jól döntött-e Dzsudzsák. És jól döntött? Egyáltalán mit döntött?

Engedtessék meg, hogy kételkedjünk egy bulvárlap soraiban, ezért forduljunk információkért a szereplőkhöz, nézzük meg, hogy ők, az érintettek miként szólnak, mit mondanak!

A párt honlapján két anyagot lehet találni az üggyel kapcsolatban, de egyik sem saját nyilatkozat. Január 26-án 17:34 órakor az MTI anyagát helyezték el: Még nincs döntés Dzsudzsák kampányszerepléséről, 20:02 órai publikációjukban pedig mintha tényt közölnének: Dzsudzsák Balázs lesz a Fidesz arca, de ez is csak a bulvárlap cikkének ismertetése, ami igen különös módszer egy komoly politikai szervezet részéről.

Nézzük, mint mond a másik fél! Dzsudzsák Balázs hivatalos weblapján kedd este egy Nem politizálok című személyes hangvételű írás olvasható, amiben a futballista kifejti, hogy a párt ugyan megkereste a menedzserét, de „szó sem volt arról, hogy bármilyen szerepet is vállalnék a kampányban”. Aztán arról ír, hogy „személy szerint én nem foglalkozom a politikával, nem kívánok a jövőben sem”, majd egy fontos mondatban összegzi hitvallását: „Az én életemben jelenleg a labdarúgás a legfontosabb, szeretném minden figyelmemet, energiámat ennek szentelni, hiszen ehhez értek, ezzel okozhatok örömet az országnak, minden magyar szurkolónak, legyen akármilyen politikai beállítottságú is.”

Kinek higgyünk? A pártnak, amelyik csak a bulvárlap közlését szemlézi és a hírügynökség anyagát adja közre, de felelős személye nem nyilatkozik arról, mi is történt valójában? Vagy a sportolónak, aki a tőle megszokott szerénységgel és véletlenül sem harsány közvetlenséggel szól szurkolóihoz, üdvözletét küldi, nevét adja?

Azzal kezdtük mondandónkat, hogy leginkább kiöregedett sportolók (és egyéb műfajúak) szoktak feltűnni a politikai kampányokban, s nincs ebben semmi furcsaság, hiszen a párt és a (volt) híresség között egy kölcsönös előnyökön alapuló frigy jön létre. A párt használja a híresség arcát, él a személyéhez kötődő pozitív lakossági érzésekkel, míg a megkopott híresség örvend a reflektorfénynek, él a párt által kínált lehetőségekkel, a számára újra megadatott nyilvánossággal (szórólapokon, óriásplakátokon, nagygyűléseken, médiaszereplésekben).

De hol vannak a kölcsönös előnyök Dzsudzsák esetében? Az nem kétséges, hogy a pártnak jól jönne a népszerű válogatott focista kampányarcként, hiszen eszközként használva őt megszólíthatja a fiatalabb generációkat, a focirajongókat. Dzsudzsáknak azonban nincs szüksége a párt által kínált nyilvánosságra, mert megvan az neki a párt nélkül is, ráadásul ha az egymással fenekedők egyik tábora mellett tesz hitet a többi ellenében, azzal megosztja egységes, pártokfeletti rajongótáborát.

Biztosak lehetünk benne, hogy a nemzetközi profi világban is kitűnően szereplő ifjú focista akkor is normális marad, ha hazájában mindenki megőrül. Hajrá, Balázs, te csak rúgd a gólokat! Ne törődj mással, ezzel teszed a legtöbbet értünk, mindenkiért!

Már megint cívishonon röhög az ország. Akkor mi vegyük komolyan!

Meggyőződésünk, hogy a rendkívül kínos szoborincidens után Kósa Lajos polgármester (országgyűlési képviselő, Fidesz-alelnök) nem akarhatta, hogy ismét művészi (jellegű) alkotás készüljön róla. Arra is mérget vehetünk, hogy Boros József debreceni mágnás nem akart gúnyt űzni Kósából, s pusztán hálája bizonyságául festtette fel hatalmas (11,5x2,3 méteres) szállodai falidíszére a városvezetőt és több más helyi nobilitást, köztük saját magát is. A két szándék ellenére Kósa mégis mű(rész) lett megint saját városában, és röhögnek rajta rendesen. Ma átadták Boros József szállodáját, a négycsillagos Hotel Óbestert Debrecen belvárosában, az ünnepség részeként pedig leleplezték a Huszártalálkozó 2010 című képet.

Az esemény híre néhány óra alatt elárasztotta a honi online sajtót, címoldalas anyag lett a Nolon (Sej-haj, Kósa huszár) és az indexen (Kósa, lovon), özönével publikálták a kisebb orgánumok. És persze jöttek a kommentek… Többen azt fejtegették olvasói hozzászólásukban, hogy a szállodatulajdonos Boros József – aki 2009-ben a 100 leggazdagabb magyar ember listáján a negyvenedik helyet foglalta el a Napi Gazdaság szerint – nyilvánvalóan baloldali provokátor, aki Kósa nevetségesé tételével akart az MSZP kedvében járni. Ezt a feltételezést határozottan cáfolnunk kell: nyilvánvalóan nem debreceniek és semmiféle helyismerettel nem rendelkeznek azok a hitalapon okoskodó pártkommentátorok, aki ekkora hülyeséget leírnak.

A helyi média megint variált a beszámolóival. A Cívishír tálalta először az eseményt képgalériával gazdagítva, de a huszáros alkotás értékelésébe nem ment bele, ezt a terepet átengedte az olvasói hozzászólásoknak. A Deol, a mindenpostaládás önkormányzati hetikiadvány honlapja előbb szűkszavú tudósítást adott az eseményről, elhallgatva a Kósát huszáregyenruhában mutató képet, majd miután országos ügy lett a délceg ábrázolásból, kiegészítették beszámolójukat, és megfűszerezték némi saját információval: "a polgármester (aki nem volt ott a megnyitón) viccre vette, amikor közölték vele, hogy szerepel a freskón”. Hogy ez – „viccre vette” – konkrétan mit jelenthet, arra nem tértek ki. Egyébként a Független Hírügynökség azt adta hírül, hogy érdeklődésükre a városháza szóvivője annyit mondott, hogy az ügyben nem adnak ki közleményt, nem kommentálják az esetet. Ezt erősíti az is, hogy a város hivatalos honlapján olvasható tudósítás bár bő terjedelmű, de a monstre képről egyetlen szó említést sem tesz. Az önkormányzati televízió ugyan tudósított a szállodanyitásról, a nagy művet is megmutatta, szólt is róla, ám a polgármesterről hallgatott – így is bátor tett volt a szerkesztő részéről, meglesz még ennek a böjtje.

A helyi érdekeltségű blogok közül a Debbenet reakcióját kell kiemelnünk, némileg vitatkozva vele. A közösségi blog egyik munkatársa úgy véli, hogy az inkriminált alkotás nem több reklámfogásnál, azért készült, hogy hírét vigye a hotelnek, hogy sokan látogassanak oda „látni a megfestett (rém)álmot”. Az kétségtelen, hogy ekkora hírverést még nem kapott új szálloda, s az is meglehet, hogy sajátos zarándokhellyé válik: ki hódolni járul majd oda, ki kuncogni, de az biztos, hogy a kép megszületése mögött nem ez a gondolat, nem ez az érzület, nem ez az igyekezet munkált. Hogy mi? Hát az, amit Kósa Lajos nem fog közleményben megosztani a lakossággal, a médiával, mert a város egyik (másik) leggazdagabb emberét nem akarja nyilvánosan megsérteni.

A Kósát ábrázoló művészi (jellegű) alkotások pedig – ha már elkészültek – sok debreceni megélhetésében segíthetnének. Mellszobrának kicsinyített (fröccsöntött műanyag, aranyozott gipsz, súlyos fém) változatait árusíthatnák a főtéren, hogy aztán szobadíszként, levélnehezékként, könyvtámaszként vagy diótörőként hasznosuljanak. Huszáros festményéből minél hamarabb levédett képeslapokat lehetne gyártatni – megelőzendő, hogy az egyébként rendszeresen későn ébredő szocialisták választási óriásplakátot csináljanak belőle. Ugyanez a daliás ábrázolás bögrékre is kerülhetne, netalán valamely másik jelentős országos pártszemélyiség szintén vitézies megjelenítésű képével összehajolva, ahogy az első világháborús csészéken látható Ferenc József és Vilmos császár. És annak is itt lenne az ideje, hogy a „magyar kártyáról” végre eltüntessük a svájciakat, s helyükre idevalósi huszár politikusok és vállalkozók kerüljenek. Garantált üzleti siker!

A mindezekre a termékekre kivetett giccsadóból aztán végre köztéri lovasszobrot kaphatna szeretett állomáshelyén Simonyi József huszár óbester. Számos csata tisztelt hőse, ennek az egész mostani ügynek az egyetlen és arra érdemtelen vesztese.

Magyar elefántoknak a világháló porcelánboltjába. Programajánló.

Bár minden honi politikai alakulat meghirdette, hogy intenzíven lesz (van) jelen a választási kampány időszakában az interneten, eddig nem sok előjelét láthatjuk annak, hogy különösebben megerőltetnék magukat. Az országos pártközpontokban többnyire működtetnek egy honlapot, némely politikusok megpróbálnak webkettőzni, a fizetett vagy önkéntes aktivisták leginkább névtelenül ontják a trágár mocskolódásokat a fórumok és a blogok megszólalási lehetőségeivel visszaélve. Egyébként kevés az ötlet, ritka az eredeti aktivitás. Sőt egyes tekintélyes politikusaink továbbra is ördögtől fogantnak gondolják a világhálót, gyűlölik, főként azért, mert ott ellenőrizetlenül, cenzúrázhatatlanul megnyilvánulhatnak az általuk oly szeretett állampolgárok. Demokraták, ugye.

Kedves képviselők és képviselőjelöltek, kampányfőnökök és kommunikációs tanácsnokok, e-maileket szelektáló titkárnők és interaktivitástól rettegő önkormányzati (hon)lapszerkesztők! Íme egy program, kifejezetten önöknek ajánlott. Ott lesznek?

Az internetes szólásszabadság címmel Hillary Clinton, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszteretének beszédét élő közvetítésben hallgathatja meg Washington DC-ből valamennyi érdeklődő január 21-én (csütörtökön) 15.30-tól az Amerikai Kuckóban (Debrecen, Kossuth utca 1.). A beszéd célja: Amerika külpolitikájának új irányvonalat adni. Hillary Clinton fontosnak tartja az internetes szólás és gyülekezés – mint 21. századi emberi jog – szabadságának védelmét, támogatását. Az adást követően Aaron Feit, az Egyesült Államok Nagykövetségének munkatársa kezdeményez beszélgetést a témáról a Kuckó vendégeivel.

(Secretary's Internet Freedom Speech - live broadcast - Secretary Clinton's major policy address on Internet Freedom at the Newseum in Washington, DC. After the speech: discussion with Aaron Feit U.S.Embassy, Budapest.)

Kibújik-e a bunkó Arnóth Sándorból?

Jelentős feszültségek lehetnek a szocialisták berkeiben, mert egyikőjük megint kiszivárogtatott egy belső dokumentumot a Fidesznek. Az áruló(k) feltűnése megelégedéssel tölthetné el a fideszeseket, hiszen egyértelmű bizonysága annak, hogy az MSZP felsőbb helyi köreiben is számolnak pártjuk várható választási vereségével, különben nem akadna ember, aki kiadná titkaikat. Fideszék azonban nem örülnek, hanem sajtótájékoztatót hívnak össze, ahol felháborodnak, hisztiznek és a nyilvánosságtól kérnek védelmet. (A helyi média tudósításai: Lejárató kampány Arnóth ellen?, Lejárató kampány?, Lejárató kampány, A csörte folytatódik.)

Történt ugyanis, hogy a médiában mostanság a kívánatosnál gyakrabban feltűnő püspökladányi polgármester, a Fidesz helyi képviselőjelöltje, Arnóth Sándor postaládájában landolt egy iromány. (Hát persze.) Ez az ötoldalas dokumentum pedig a választókerület jelenlegi országgyűlési képviselőjének, a szocialista Csontos Jánosnak a kampányterve. Fideszék pedig azért fordultak a sajtóhoz, hogy a birtokukba jutott irat bemutatásával bizonyítsák, a szocik lejárató, negatív választási stratégiát követnek, a mocsokba akarják rángatni Arnóth Sándort.

Végigolvasva – az alább teljes terjedelmében megismerhető – dokumentumot, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy egy elnagyolt, fantáziátlan, közhelyesen unalmas eszközöket felmutató, vérszegény tervezet, ami legkevésbé sem mondható kampánystratégiának. Mérget mernénk rá venni, hogy a fideszesek Arnóthnak ennél alaposabb, kidolgozottabb, koncepciózusabb kampánytervet készítettek, amiben vélhetően többet foglalkoznak Csontossal, mint viszont. Ezt a dokumentumot azonban nem fogja megismerni a nyilvánosság, mert a győzelem várományosai között igen ritka a spion.

Szóval Arnóth Sándornak inkább amiatt kellene megsértődnie, hogy riválisának kampánycsapata ily csekély figyelmet szentelt rá. Merthogy a lényeg pusztán ennyi:

Arnóthból ki kell hozni a valós énjét, „az igazi bunkót”. Vagyis összehasonlítási alapot kell teremteni a választópolgárok számára. A kampány alapvetően pozitív, de kisebb mértékben negatív elemekkel is keveredik. Részben az Arnóth stresszben tartása miatt, részben hibáinak bemutatása okán.

Ennyi, nem sok. Mire épül ez a fenenagy stratégia? A szocik valahogyan igyekeznek stresszben tartani Arnóthot, hogy kijöhessen belőle a valós énje, az igazi bunkó. Tehát ha jól stresszelik és tényleg bunkó, akkor az kijön belőle. Ha pedig nem jól stresszelik vagy mégsem bunkó Arnóth, akkor meg nem jön ki belőle. Oszt jónapot. Ettől nem kéne berezelni sem Arnóthnak, sem párttársainak, pláne ha biztosak benne, hogy nem bunkó.

Egy polgármesternek és leendő országgyűlési képviselőnek bírnia kell a stresszt, kampányidőszakban különösen. A bunkóság meg relatív dolog, az ezt kimondó ítélkezés többnyire a pártszimpátia alapján fogalmazódik meg. Lapozhatunk.

Kuncogjunk inkább azon, hogy a szocialista politikus kampánycsapata milyen szlogent talált ki! „Sok kicsi sokra megy, Csontos Jani házhoz megy.” És ott mit csinál, a háznál? És miért Jani, miért nem János? Úgy hangzik, mintha a falu félnótás alkalmi munkása lenne, akivel hol a kertet ásatják fel, hol a megtelt pottyantós budit meregettetik ki.

Az úgynevezett kampánystratégiában a szocialisták kitérnek a célcsoportokra is. Például ezt írják:

A fiatalok, mint fontos célcsoport megnyerését vezéregyéniségeken keresztül, valamint polgárőr és tűzoltó szervezeteken keresztül igyekszünk elérni.

Hogy kerülnek ide a tűoltók? Ha hivatásosak, akkor tűzmentes szolgálatukat a laktanyáikban töltik kártyázással elütve az időt, amikor meg tűz van, akkor oltják. Az önkéntes tűzoltók pedig civil életükben ugyanolyanok, mint bárki más, ellenben ha tűz van, akkor oltják. Oltani és kampányolni hogyan lehet egyszerre? Vagy talán a tűzhöz vonuló autóik színe hozná össze a szocialistákat az ifjúsággal?

Mazsolázgathatnánk még a leleplezett dokumentumban, de folytassa ezt inkább mindenki a maga kedvére alább. Csak arra vigyázzanak, hogy ne kezdjenek hisztizni, ne hagyják magukat stresszelni, mert bunkóveszély van!