Mindenkinek megszabják, hány percig beszélhet, egyedül a polgármester szónokolhat addig, ameddig csak akar. És meg is teszi. 

A debreceni képviselőtestület ténykedését keretekbe foglaló szervezeti és működési szabályzat nem egyedülálló az országban, és nem pártspecifikus. Más városokban is hasonló regulák vannak, aztán az ezek adta lehetőségekkel vagy élnek a polgármesterek, vagy nem. A debreceni igyekszik kihasználni minden egyes alkalommal. Mivel ő vezeti a testület üléseit, neki az összes többi felszólalóval szemben megadatik, hogy akár korlátlan ideig is beszélhet. Amiatt, hogy a közgyűlési többséget adó párt képviselői nemigen szokták felszólalásaikkal hátráltatni a képviselőtestület munkáját, többnyire az ellenzékiek aggályoskodnak, így a városvezető az oppozíció felvetéseire reagál. Hosszan, kioktatóan, malíciával, sztorizva, lesajnálva, nevetségessé téve. Többnyire egy-egy napirendi pont vitájának lezárásakor, szavazás előtt, amikor már nincs mód a viszontválaszra. A többséget adó párt képviselői hátradőlve hallgatják a polgármestert, nagy kacagásokkal hálálják meg vezetőjüknek a poénokat. Az ellenzék soraiban pedig rendre kisebb morajt vált ki a pulpitusról elhangzó észosztás egy-egy kitétele, különösen a személyeskedő megjegyzések.

Így telnek Debrecen választott irányítótestületének munkanapjai immáron tizenegyedik esztendeje. Minderről azonban a város népe keveset tud, mert a helyi média nem nagyon töri magát, hogy részletes tudósításokkal informálja a cíviseket. Az önkormányzati televízió ugyan mindig felveszi az egész ülést – ha éppen nem titokban, zárt ajtók mögött folyik a „vagyongazdálkodás” –, ám a teljes anyagot nem adják le, csak annak vágott változatát, ahol aztán a hangsúlyok oda kerülnek, ahová. Meglehet, a városi televíziónak fontosabb a képújság végtelenített sugárzásából adódó bevétel annál, hogy debreceni közgyűlés teljes egészéről beszámoljon. Ellenben ha már rögzítettek minden percet, felpakolhatnák a vágatlan cuccot az internetre, hadd nézze a lakosság jobb dolga híján. Nem pusztán a polgármestert, hanem minden képviselőt, többségit és ellenzékit, saját választókerületének városatyáját, mit csinálnak, hogyan teszik dolgukat. Tanulságos lenne.

Amíg pedig nem telik a félszáz milliárdos éves költségvetésű városnak legalább egy közepes minőségű webkamerára az élő közvetítéshez, addig maradnak a vágott anyagok. Az önkormányzati televízió összefoglalója mellett tegnap feltűnt egy másik anyag a neten. Kósa Lajos sziporkázik címmel a NolTV ad néhány perces ízelítőt a polgármester legutóbbi közgyűlésen elhangzott magánszámaiból. A fideszes nézőknek garantálta tetszeni fog, a nem fideszeseknek meg nem.

Az eddigi legnagyobb civil kezdeményezés távol tudta tartani magától a pártpolitikát. 

Egy hónap múlva, 2009. április 22-én, a Föld napján ismét lesz critical mass kerékpáros demonstráció Debrecenben, immáron tizedik alkalommal. Nem az előtte lévő hét végén – ahogy Budapesten –, nem is az utána következő szombaton vagy vasárnap, hanem épp a napján, dacolva a hétköznapi forgalommal, mert így az igazi.

A helyi hatalom kezdetben értetlenül fogadta az akkor még maroknyi biciklista elszántságát, még a felvonulás betiltását is fontolgatták, aztán a kezdeményezés gáncsolásának időszaka következett, majd látva, hogy évről évre egyre többen vesznek részt a demonstráción, az utóbbi időben az urak eltűrik a kerékpárosok érdekképviseleti tekerését. A támogatás időszaka még nem következett el, ahhoz talán egy más szemléletű városvezetés szükségeltetik. Majd, valamikor.

A debreceni CM szervezői megmutatták, hogy van létjogosultsága a civil igyekezetnek, és lehet pártpolitikától függetlenül is ténykedni a köz érdekében. A minden egyes alkalommal több ezer debrecenit megmozgató kerékpáros vonulás ugyanis nem pusztán a biciklisek hóbortja, hanem az élhetőbb városról, a kevésbé balesetveszélyes közlekedésről, a környezetszennyezés elleni fellépésről szóló cselekvés is. Tett, nem pedig duma.

Az önkormányzati média buta hallgatása azt a gyanút erősíti, hogy fideszes politikus(ok)nak is köze lehet Balla Irma meggyilkolásához. 

A szoros politikai felügyelet alatt álló, lelkesen öncenzúrát gyakorló sajtó inkább károkat okoz urainak, mint hasznukra lenne. Ezt már a pártállamban is megtapasztalhattuk, amikor csak a kevesekhez eljutó szamizdat és a szovjet zavarások miatt folyamatosan sistergő, el-elúszó Szabad Európa Rádió jelenthetett alternatív tájékozódási lehetőséget. A töretlen fejlődésről beszámoló, dicsőséges termelési riportokat közlő média minden egyes nap megbukott, egyszerűen azért, mert az emberek mást tapasztaltak, mást láttak maguk körül, mint amit a tévé mutatott, amiről a rádió szólt vagy az újság írt. A létező szocializmus gyanakvó állampolgára már akkor sem hitt a sajtónak, amikor az véletlenül vagy valami hiba folytán olykor-olykor igazat mondott. 

Húsz éve, a rendszerváltás reményteljes hónapjaiban azt hittük, mindez a múlté. Hogy a demokrácia plurális sajtója nem asszisztálhat pártérdekeknek, nem uralhatják sem országos vezérpolitikusok, sem helyi kiskirályok. Hogy mostantól a hír tényleg szent, a vélemény tényleg szabad. Azt hittük, hogy véglegesen vége a diktatórikus véleménymonopóliumoknak, a manipulátorok ezután megbélyegeztetnek, a médiába belepitiszkálni akaró politikusoknak pedig jól rácsapnak a kezükre – legfőképp saját társaik. Aztán így is lett, meg nem is. Inkább nem, mint igen.

Miért is ez a hosszúra sikeredett felvezetés?

Közel két éve gyilkolták meg Balla Irma fideszes önkormányzati képviselőt, jelenleg zajlik a per, ami arról hivatott dönteni, hogy az ügyészség által megvádolt S. Sándor, azaz Balla Irma fia követte-e el a brutális bűncselekményt. Nem mindennapi ügyről van szó, az országos sajtó részletesen taglalja a bírósági tárgyalás fejleményeit, s természetesen a debreceni közvéleményt is élénken foglalkoztatja a per, amiből arra következtethetnénk, hogy a helyi média nagy teret szentel az olvasói-nézői érdeklődés kielégítésének. De nem így van. Az önkormányzati tulajdonú sajtó esetében semmiképpen sem. Tudósítanak ugyan, de igen felületesen, bizonyos momentumokat pedig egyszerűen elhallgatnak.

A gyilkosság elkövetésével megvádolt fiú védője a taktikáját úgy építette fel, hogy Balla Irma fiáról másokra kívánja terelni a gyanút. Így került szóba az a bizonyos „politikai szál”, vagyis annak felvetése, hogy a gyilkosság oka nem családi vita lehet, hanem Balla Irma közéleti szereplése, ebből adódó konfliktusai a vele rivalizáló szintén közéleti szereplővel és környezetével. A Népszabadság már tíz napja, a bírósági tárgyalás kezdetekor megírta, hogy tanúként be fogják idézni Kérdő Zsuzsa fideszes önkormányzati képviselőt, Balla Irma utódját. Akkor azonban még nem került nyilvánosságra, hogy a Fidelitas egyik alelnökeként is ismert ifjú politikus hölgynek mi köze lehetne a brutális gyilkossághoz. Erre a fejleményre a március 18-i tárgyalási napig kellett várni, amikor Balla Irma lánya arról beszélt, hogy anyja fenyegetve érezte magát, halála előtt egy nappal Kósa Lajos polgármesterhez fordult segítségért. A lány szerint anyját az egyéni választókerületében lévő, általa alapított egyesület vezetői többször megfenyegették. Köztük volt az egyesület elnöke, valamint az a házaspár, amelynek lánya Balla Irma meggyilkolása után elfoglalta a képviselő helyét a városi közgyűlésben. Erről a kijelentésről még aznap több tucatnyi internetes híroldal, online újság, tévé és rádió honlapja beszámolt, a debreceni önkormányzati televízió és a városi mindenpostaládás heti kiadvány honlapja azóta sem, bár a maga módján mindkettő tudósít a perről.

A debreceni önkormányzati médiában szabály, hogy fideszes politikusról vagy jót szabad szólni, vagy semmit. A szigorú regula betartása most a tárgyalás eme fejleményének elhallgatását eredményezte. A debreceniek nem felejtettek el – vagy ismét megtanultak? – a sorok között olvasni, ezért hát úgy vélik, amiről nem számol be az önkormányzati média, abban lehet valami. A városi sajtó nagy elhallgatásos igyekezetében most épp az ellenkezőjét érte el, mint ami szándékában állhatott: az ifjú fideszes politikusra és környezetére terelte a gyanút. Bravó! Ha nem egy véresen komoly ügyről lenne szó, akkor még röhögni is lehetne ezen az orbitális balfogáson.

Végre megérthetnék már politikusaink és médiaembereik, hogy a debreceni választópolgár nem teljesen hülye, hogy az önkormányzati tévén és ingyenes kiadványon kívül másból is tájékozódik, hogy az ügyek elhallgatása csak gyanút ébreszt benne. Hogy a szoros politikai felügyelet alatt álló, lelkesen öncenzúrát gyakorló sajtó inkább károkat okoz urainak, mint hasznukra lenne.

A Fidelitas vezetői és Kósa Lajos polgármester Kérdő Zsuzsát ünneplik abból az alkalomból, hogy 2007 júniusában önkormányzati képviselővé választották a Balla Irma halálával megüresedett helyre

Forrás: 3kerulet.fidelitas.hu

Ajánlott olvasmány: Holdrabló a debreceni szabad sajtóról

Demszky felvette Kósa fegyverét, s visszalőtt a fideszesekre. 

Amikor a helyi ellenzék azt firtatja, hogy mekkora hatalmas nagy óriási adóssága van Debrecennek, akkor a város polgármestere mindig azzal hozakodik elő, hogy bezzeg máshol még ennél is nagyobb. Különösen kedvelt példái a balliberális irányítású városok. Erre persze azt szokták magukban dörmögni a helyi sikerpropagandára immúnis cívisek, hogy a fenét se érdekli, mi van Pécsett, Miskolcon, Nyíregyházán, ha itthon is szorít a kapca, attól nekem még nem jó, hogy nekik rosszabb. A cívis már csak ilyen, ha ellenáll az agyradírnak. Még az sem tölti el büszkeséggel, ha Nagy-Budapest főpolgármestere emlegeti városát.

Márpedig ezt tette Demszky Gábor tegnap, a sikertelen költségvetés megszavazási próbálkozásuk után tartott sajtótájékoztatóján. Mivel elfogyott a koalíciós többség a fővárosi közgyűlésben, az ellenzékkel kellene dűlőre jutni, hogy Budapestnek költségvetése legyen az idei esztendőre, a Fidesz azonban egyelőre nem alkuszik. Mit tesz ilyenkor egy magyar politikus? Ellenzéke érvrendszerével, példáival hozakodik elő. Demszky Debrecenre mutat, ha már ez a Fidesz kirakatvárosa, ám lássuk, mi ott a helyzet.

Idézzük a főpolgármestert:

„A főváros több tucat kiemelt beruházást szeretne lényegében egyszerre elindítani, hiszen ilyen fokú támogatásra csak 2013-ig van mód. A Fidesz álláspontja is világos, Budapesten konzekvensen elutasítja a hitelfelvételt és a részvényértékesítést is. A Fidesz álláspontja egyben a beruházások nagyobbik részének lemondását is jelenti. Ők is pontosan tudják, hogy erről van szó. Még csak azt sem mondom, hogy ez nem egy legitim költségvetési politika, csak éppen gyökeresen más, mint a miénk. Nem jobb vagy baloldali megközelítésről van szó, sokkal inkább eltérő várospolitikáról. A mi fejlesztéspolitikánk nagyon hasonlít ahhoz, amit pl. a Fidesz vezette Debrecen vagy Hódmezővásárhely képvisel, bár az eladósodottságunk még új hitel felvétele mellett is alacsonyabb, mint az övék.”

Demszky később a debreceni polgármestert citálja, sőt egyetért vele:

„Kósa Lajos nemrégiben ismertetett egy összesítést a megyei jogú városok eladósodottságának mértékéről. Ebből kiderül, hogy a legtöbb magyar nagyváros eladósodása a költségvetési főösszeghez viszonyítva megközelíti vagy meghaladja az 50%-ot. Hódmezővásárhelyen a legmagasabb ez az arány: 136,5%. Szolnokon 63%, Pécsett 54%. Kósa úr azt is elmondta, hogy Sopron, Kaposvár, Miskolc, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szeged és Szekszárd eladósodottsága meghaladja Debrecenét. Nos, Debrecen hiteltartozása a 49 milliárdos költségvetési főösszeghez képest 19,6 milliárd forint, azaz a cívis város eladósodottsága 40%-os. Ez anélkül, hogy ismerném a részleteket, valóban kezelhető mértékű adósságnak tűnik. Budapest jelenlegi 160 milliárdos hitelállománya a tervezett költségvetési főösszeg 30%-át teszi ki. Ha ehhez további fejlesztési hitelt vesz fel a város akár 40 milliárd forintos értékben, az eladósodottság mértéke még akkor is csak 37,5%-os lenne.”

A fővárosi ellenzék álláspontja szerint a BKV adósságával együtt már az elviselhetőnél nagyobb lenne Budapest adósság állománya. Demszky Gábor a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a BKV működési hiánya valóban az egyik legnagyobb gond, de még ha a társaság hitelállományát és a fővárosét összeadják, és ehhez vesz fel új hitelt a főváros, az adósság akkor is csak 55%-a város éves költségvetési főösszegének. Ez igaz más vidéki városokra is, Debrecenben például a vagyonkezelő tartozásával együtt számított eladósodás mértéke 63%-os. 

Budapest a cívisváros útjára lépne! Dagadjatok debreceni keblek!

Bár a fővárosi fideszesek szerint az csak szilikon, amiről Demszky beszél. Mi tudjuk, hogy nem az.

Része-e a Magyarországnak Debrecen, van-e köze a jelenlegi honi állapotokhoz egy olyan politikusnak, aki 19. éve országgyűlési képviselő? 

Az mára már említést sem érdemel, hogy egy fideszes politikus minden egyes megszólalási lehetőségét a kormány távozásának és mihamarabbi új választások kiírásának követelésére használja. Így van ez már közel három esztendeje, kellőképpen devalválódtak is ezek a szavak. Talán megérezhette ezt Kósa Lajos debreceni polgármester, 1990 óta országgyűlési képviselő, a Fidesz egyik országos alelnöke, amikor a kötelező gyurcsányzavarási főfogást új körítéssel tálalta március idusi ünnepi beszédében.

Forradalmat hirdetett!

A tudósítások szerint Kósa azt mondta: „A rend, a tisztesség, a becsület forradalmát kell újra kivívni, mert erkölcsi megújulás nélkül nincs más Magyarország.” Meg azt: „A baj, hogy nem létezik sikeres, szabad, demokratikus Magyarország morál és erkölcs nélkül”. És még azt is, hogy ma Magyarországon ezekről nem lehet beszélni, „tökéletesen következmények nélküli ország lettünk”.

Egyet kell értenünk Kósa Lajossal abban, hogy az ország politikai élete bizony nagy hiányokat mutat „morál és erkölcs” terén. Ő aztán igazán tudhatja, hiszen két évtizede részese ennek az erkölcsnélküli politikusi világnak, belülről látja a moráltalanságot. Azt nem gondolhatjuk, hogy Kósa nem pusztán a politikát és közvetlen környékét illette ezekkel a kemény megállapításokkal, hanem az ország egészét, benne Debrecent, megsértve ezzel a választópolgárok széles tömegeit, az erkölcstelenség bélyegét nyomva saját városára is. Ráadásul a polgármestertől folyamatosan azt lehet hallani, hogy Debrecen sikeres, szabad és demokratikus, tehát nyilvánvaló, hogy ebben a városban otthon van az erkölcs és a morál, erre a vidékre nem jellemző a következménynélküliség. Tehát itt nincs szükség a rend, a tisztesség és a becsület forradalmára.

Megnyugodhat hát minden debreceni, hogy a polgármestere nem otthon akar forradalmat vívni, erkölcstelen és immorális politikusokat (és környéküket) elsöpörtetni, hanem valahol máshol. Megnyugodhat hát minden debreceni?