Az önkormányzati média buta hallgatása azt a gyanút erősíti, hogy fideszes politikus(ok)nak is köze lehet Balla Irma meggyilkolásához.
A szoros politikai felügyelet alatt álló, lelkesen öncenzúrát gyakorló sajtó inkább károkat okoz urainak, mint hasznukra lenne. Ezt már a pártállamban is megtapasztalhattuk, amikor csak a kevesekhez eljutó szamizdat és a szovjet zavarások miatt folyamatosan sistergő, el-elúszó Szabad Európa Rádió jelenthetett alternatív tájékozódási lehetőséget. A töretlen fejlődésről beszámoló, dicsőséges termelési riportokat közlő média minden egyes nap megbukott, egyszerűen azért, mert az emberek mást tapasztaltak, mást láttak maguk körül, mint amit a tévé mutatott, amiről a rádió szólt vagy az újság írt. A létező szocializmus gyanakvó állampolgára már akkor sem hitt a sajtónak, amikor az véletlenül vagy valami hiba folytán olykor-olykor igazat mondott.
Húsz éve, a rendszerváltás reményteljes hónapjaiban azt hittük, mindez a múlté. Hogy a demokrácia plurális sajtója nem asszisztálhat pártérdekeknek, nem uralhatják sem országos vezérpolitikusok, sem helyi kiskirályok. Hogy mostantól a hír tényleg szent, a vélemény tényleg szabad. Azt hittük, hogy véglegesen vége a diktatórikus véleménymonopóliumoknak, a manipulátorok ezután megbélyegeztetnek, a médiába belepitiszkálni akaró politikusoknak pedig jól rácsapnak a kezükre – legfőképp saját társaik. Aztán így is lett, meg nem is. Inkább nem, mint igen.
Miért is ez a hosszúra sikeredett felvezetés?
Közel két éve gyilkolták meg Balla Irma fideszes önkormányzati képviselőt, jelenleg zajlik a per, ami arról hivatott dönteni, hogy az ügyészség által megvádolt S. Sándor, azaz Balla Irma fia követte-e el a brutális bűncselekményt. Nem mindennapi ügyről van szó, az országos sajtó részletesen taglalja a bírósági tárgyalás fejleményeit, s természetesen a debreceni közvéleményt is élénken foglalkoztatja a per, amiből arra következtethetnénk, hogy a helyi média nagy teret szentel az olvasói-nézői érdeklődés kielégítésének. De nem így van. Az önkormányzati tulajdonú sajtó esetében semmiképpen sem. Tudósítanak ugyan, de igen felületesen, bizonyos momentumokat pedig egyszerűen elhallgatnak.
A gyilkosság elkövetésével megvádolt fiú védője a taktikáját úgy építette fel, hogy Balla Irma fiáról másokra kívánja terelni a gyanút. Így került szóba az a bizonyos „politikai szál”, vagyis annak felvetése, hogy a gyilkosság oka nem családi vita lehet, hanem Balla Irma közéleti szereplése, ebből adódó konfliktusai a vele rivalizáló szintén közéleti szereplővel és környezetével. A Népszabadság már tíz napja, a bírósági tárgyalás kezdetekor megírta, hogy tanúként be fogják idézni Kérdő Zsuzsa fideszes önkormányzati képviselőt, Balla Irma utódját. Akkor azonban még nem került nyilvánosságra, hogy a Fidelitas egyik alelnökeként is ismert ifjú politikus hölgynek mi köze lehetne a brutális gyilkossághoz. Erre a fejleményre a március 18-i tárgyalási napig kellett várni, amikor Balla Irma lánya arról beszélt, hogy anyja fenyegetve érezte magát, halála előtt egy nappal Kósa Lajos polgármesterhez fordult segítségért. A lány szerint anyját az egyéni választókerületében lévő, általa alapított egyesület vezetői többször megfenyegették. Köztük volt az egyesület elnöke, valamint az a házaspár, amelynek lánya Balla Irma meggyilkolása után elfoglalta a képviselő helyét a városi közgyűlésben. Erről a kijelentésről még aznap több tucatnyi internetes híroldal, online újság, tévé és rádió honlapja beszámolt, a debreceni önkormányzati televízió és a városi mindenpostaládás heti kiadvány honlapja azóta sem, bár a maga módján mindkettő tudósít a perről.
A debreceni önkormányzati médiában szabály, hogy fideszes politikusról vagy jót szabad szólni, vagy semmit. A szigorú regula betartása most a tárgyalás eme fejleményének elhallgatását eredményezte. A debreceniek nem felejtettek el – vagy ismét megtanultak? – a sorok között olvasni, ezért hát úgy vélik, amiről nem számol be az önkormányzati média, abban lehet valami. A városi sajtó nagy elhallgatásos igyekezetében most épp az ellenkezőjét érte el, mint ami szándékában állhatott: az ifjú fideszes politikusra és környezetére terelte a gyanút. Bravó! Ha nem egy véresen komoly ügyről lenne szó, akkor még röhögni is lehetne ezen az orbitális balfogáson.
Végre megérthetnék már politikusaink és médiaembereik, hogy a debreceni választópolgár nem teljesen hülye, hogy az önkormányzati tévén és ingyenes kiadványon kívül másból is tájékozódik, hogy az ügyek elhallgatása csak gyanút ébreszt benne. Hogy a szoros politikai felügyelet alatt álló, lelkesen öncenzúrát gyakorló sajtó inkább károkat okoz urainak, mint hasznukra lenne.
A Fidelitas vezetői és Kósa Lajos polgármester Kérdő Zsuzsát ünneplik abból az alkalomból, hogy 2007 júniusában önkormányzati képviselővé választották a Balla Irma halálával megüresedett helyre
Forrás: 3kerulet.fidelitas.hu
Ajánlott olvasmány: Holdrabló a debreceni szabad sajtóról