Szürke a filmrészlet, sötét, Latinovits Zoltán a debreceni éveiről beszél, amikor a Csokonai Színház társulatának tagjaként megannyi időt töltött a színészklubban. Ott, a Kossuth utcán, szemben a színházzal. Ma százforintos bolt működik a színészklub helyén, a városi önkormányzat adta oda, cserébe azért a kocsmáért, ami útjában állt a Főnix Csarnoknak. Ugyanez a városvezetés úgy gondolja, hogy a legújabb plázába beleépített játszóhelynek az legyen a neve, hogy Latinovits Színház. Megtehetik. Latinovits már nem fog visszaszólni.

(Részlet Szigethy Gábor félórás filmjéből – „Sírás után: Latinovits”.)

Tar fiúk festenek tojást a plázának. Meghatódunk. 

Celebek festettek hatalmas tojásokat a Fórum Debrecen (immáron közkeletű nevén: Latinovits Erőmű) felkérésére. Olyan nagy hírességek ragadtak ecsetet a pláza szavára, mint például Fésüs Nelly, Gombos Edina, Hajdu Steve, Bódi Sylvi, Pálffy István, Schell Judit, Náray Tamás,Tom Taylor és a LOKI szurkolói.

Nem megkérdőjelezve a többiek nagyságát, az utolsónak említett celebet, a LOKI szurkolókat emelem ki. Egyrészt azért, mert a kemény fiúk nem restelltek részt venni ebben a jótékonysági akcióban, együttműködtek egy általuk elítélt álságos és multinacionális kereskedelmi intézménnyel, női módon tojásfestésre adták tar fejüket a kemény legények. Másrészt azért, mert mégsem tagadták meg önnön magukat, s míg a nagy tojás egyik felére Kossuthot kanyarították, a másik oldalán Wass Albert előtt tisztelegtek arcképével és egy versének (A láthatatlan lobogó) idézetével.

Pláza? Biznisz? Celebek? Wass Albert? Lobogómarkolás? Szurkolói keménymag? Húsvét?

Mindehhez mit szólna Krisztus, ha éppen Debrecenbe vetődve körbepillantana megváltottjain? Ő feltámadt. A többiért mi vagyunk a felelősek.

Akadálymentességről ne is álmodjunk! Szépül a cívis külváros. 

Levelet kaptam lájf, Ejni írta, fotókat is küldött, köszönöm bizalmát. Ahogy nálam szokás, jöjjön a teljes szöveg:

„Több mint 1200 négyzetméter út és járda újult meg az elmúlt hónapokban a Nagyerdő keleti részén. A rekonstrukciókra azért volt szükség, mert a burkolat több helyen évtizedek óta nem volt felújítva. Új járdán közlekedhetnek a gyalogosok a Bessenyei utcán, az idősek otthona előtt. A Thomas Mann utcához csatlakozó szervizút pedig új aszfaltréteget kapott a napokban. Nyár óta a Nagyerdő keleti részén több mint ezer négyzetméteren újítottak fel a járdákat és aszfalt utakat. A rekonstrukcióra mintegy 3 millió forintot költött a város. A körzet önkormányzati képviselője szerint ezekre e felújításokra nagy szükség volt. Bizonyos területeken ugyanis több évtizedes, kopott, gödrös volt az útburkolat. Ilyen utcák most is vannak, ezért a felújítások jövőre is folytatódnak. Ez azonban csak az egyik nagy feladat. A körzet lakóinak a falfirkálókkal is fel kell venniük a harcot. A graffitisek hatalmas károkat okoznak a körzetben. Nem kímélik sem az épületeket, sem a padokat.”

Így a fenti idézet a Debreceni Városi Televízió oldaláról, még januárból, de mennyibe kerülhetett vajon ez?

A kép a Veres Péter utcán készült Debrecenben, 2009-ben. A városnak ez a része a 80-as évek végén kezdett kiépülni, a 90-es évek nagyszabású terve volt, hogy trolibusz jár majd erre, hogy kiszélesítik az utat az átmenő forgalom számára, óvoda épül, áruház, és ami még kell egy fejlődő városrészbe. A kiszélesítés elmaradt, a kétsávos út két oldala beépült. 2008-ban megépült az óvoda, és az év őszén eljött a pillanat, amikor a gyalogosforgalom számára járófelületet biztosítottak. Ez a sárga homokba hanyagul beágyazott csoda, ez a mi szép, új, modern, bár kissé talán mégis csak keskeny járdánk. Ajánlhatom mindenkinek, induljon el egy városnéző körútra, ugyanis ez a járda olyan, mintha gyerekkoromban rajzoltam volna. Egyszer ickázni lehet a kis kockákon, egyszer sima kiszélesedő betonfelületen futhatunk át egy lakó kocsibe hajtóján, aztán nagy ívben balra kanyarodva meglapul a kerítés mentén a lombosodó fák alatt, hirtelen átvált, átkelünk a túloldalra, majd ugyanilyen rapszodikusan, hol erre hajolva, hol arra hajolva keskenyebb járdalapok és szélesebb aszfaltozott szakaszok váltják egymást, a gyermeki lélek játékosságát idézve.

Az embereket végül is összehozza, hiszen meghitt közelségben kell elhaladniuk egymás mellett, ha a járdán akarnak maradni, arról nem beszélve, hogy akadálymentességről ne is álmodjunk, hiába a regula az akadálymentes építkezésről. Félreértés ne essék. Örvendetes, hogy a két évtizedes sárdagasztás után legalább ennyire is futotta, de hát így van ez időtlen idők óta, nálunk mindig éppen csak ennyire futja.

A nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban egy magára valamit is adó újságíró el sem fogadna kitüntetést a regnáló többségtől, de az ellenzékben lévő kisebbségtől sem.

Már csak ez hiányzott a debreceni médiaboldogsághoz. Egy díj, amit a város ad egy újságírónak munkája elismeréseként. Hogy milyen érdemeket méltat kitüntetésre a polgármester által felkért, közgyűlésileg megszavazandó kuratórium? Először a város napján, április 11-én derül ki.

Sietni kell, rövid az idő a javaslattételig.
Az új kitüntető díj megalapításáról szóló rendelet tervezete – amit a március 4-i képviselő-testületi ülés tárgyal – szerint március 15-ig kell a sajtódíjra érdemes személyt megneveznie az erre a célra verbuvált kuratóriumnak. Jelenleg – március másodikán – azonban még azt sem tudhatjuk, hogy Kósa Lajos polgármester kiket szeretne a kuratóriumban látni. Ismét olyan előterjesztés került a képviselőkhöz, amiben a nevek helyett csak kipontozott vonalak szerepelnek, ugyanis „a kuratórium tagjainak személyét érintő egyeztetés jelenleg még folyamatban van”. A rosszhiszeműek szerint csak a szokásos trükkről van szó: nem akarják, hogy időnek előtte kitudódjon, kikből áll az ötfős „független szakmai kuratórium”.
Lényeg a lényeg – ahogy a helyi fideszes magasságok szoktak rámutatni a szubsztanciális ténykoncentrátumaikra –, „ezzel a szakmai díjjal a képviselő-testület kifejezésre juttatná nagyrabecsülését az írott vagy elektronikus sajtóban dolgozó azon újságíró iránt, aki elismerésre méltóan kiemelkedő, magas színvonalú tevékenységet fejt(ett) ki a városról való objektív tájékoztatás, a város népszerűsítése és az elért eredmények publikálása terén”.
Összefoglalva tehát afféle marketingdíjról van szó. Ahogy a jelenlegi városvezetés által összegründolt önkormányzati tulajdonú sajtóportfoliót is elsősorban marketing céllal működtetik: a városvezetést és ténykedését kell propagálnia a Debrecen című hetilapnak, a városi televíziónak, a Friss Rádiónak, a Debrecen Online internetes mutációnak, az átalakításával csúszó debrecen.hu portálnak és a Debreceni Disputa című folyóiratnak. Hozzájuk közelít a Körkép nevet viselő szövetséges hetilap és az egyre inkább lojális lokális napilap, a Hajdú-bihari Napló.
A kiemelkedő PR-tevékenységet azonban nem díjjal szokás jutalmazni, hanem megrendeléssel és magas honoráriummal, amire itt is van példa. A nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban a hatalmat éppen gyakorlók nem is szoktak arra vállalkozni, hogy szakmainak titulált elismeréseket adjanak zsurnalisztáknak. Politikusoktól ugyanis nem lehet elvárni, hogy elfogulatlanul döntsenek újságírókról. Ráadásul a nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban egy magára valamit is adó újságíró el sem fogadna kitüntetést a regnáló többségtől, de az ellenzékben lévő kisebbségtől sem. Arrafelé szakmai díjat szakmai szervezetek vagy alapítványok adnak a sajtó munkatársainak.
Az sem indokolható, hogy miért éppen az újságírói tevékenységet kellene elismernie a városnak. Pedagógusoknak adható kitüntető címe már van Debrecennek, az egészségügyben tevékenykedők munkáját elismerő azonban nincs, bár számosan dolgoznak az önkormányzat kötelékében is. Lehetne még sorolni azokat a hivatásokat, amelyek méltán megérdemelnék, hogy évente egyszer kitüntetéssel tisztelje meg kimagasló képviselőiket a város.
Lehetőleg azért rendőr, bíró, ügyész ne legyen közöttük.

­­

Több mint öt évvel ezelőtt, 2004. március másodikán jelent meg a fenti cikkem a vagy.hu-n. Akkor, amikor kitalálták helyi politikusaink azt a sajtódíjat, amit idén is kiosztottak. Úgy gondoltam, most nem szükségeltetik egy újabb írás, éppen jó az öt évvel ezelőtti is. Nem romlott meg.

Hogy el ne feledjem: 2009-ben Széles Tamás, az önkormányzati televízió vezetője kapta a város sajtódíját. Pusztán mellékes információ, hogy korábban ő volt a díjazott személyére javaslatot tevő, úgynevezett szakmai kuratórium elnöke. Nem ezért kapta ő az idén. Megdolgozott érte.

Aki szívesen olvasgatna még ezt-azt a friss díjazásról, kattintson Holdrablóra: Szélesség, mélység. 

Felment a vérnyomása a debreceni polgárnak, mert saját városának vezetői hülyének nézik. Nem először. Nem is utoljára.  

Levelet kaptam lájf, köszönöm. Tipikus helyi sztori. Nem ragozom. Íme a teljes szöveg:

Egy témát szeretnék ajánlani, ami talán megér egy posztot, hogy más is megtudja, milyen módon teszi a dolgát szeretett városomban a közlekedésért felelős monopólium.
A minap felfigyeltem rá, hogy a Csemete-Hajó utcai parkolókban kis fehér jelek jelentek meg, mintegy kijelölve parkolók méretét. Elsőre nem gondoltam semmi „rosszra”, csak furcsálltam, hogy valakinek van erre ideje és pénze. A megvilágosodás kedd reggel ért, amikor máshol is elkezdték felfesteni a parkolókat, és megjelent egy letakart tábla a parkoló bejáratánál: Itt bizony fizetős parkoló lesz!!!
Hamar felment a vérnyomásom! Nem is a fizetőssé tétel volt az, ami leginkább megbotránkoztatott, hanem a tájékoztatás hiánya, ami igazán felháborító. Se egy lakossági fórum, se egy kérdőív, se egy papír a postaládába, hogy „Hé, hülye, itt fizetős parkoló lesz, nézz utána, mit kell tenned, hogy ne menjen rá a gatyád!”
Nem elég, hogy a lakosság érdemi megkérdezése nélkül kisajátítják a házakhoz tartozó parkolókat, de erről még nem is tájékoztatják előre az ott lakókat. Egyedül szerda délután találtam egy cetlit az autómon (még szerencse, hogy nem esett az eső), miszerint valószínűleg elkerülte a figyelmemet, hogy én most egy fizető parkolóhelyen állok, és a pótdíjazás érdekében legközelebb vegyek jegyet az automatából!!! A kedvezményes parkolóbérlet megváltására pedig adtak 3 teljes napot (ügyfélszolgálat 8-17-ig:)), de azt is csak akkor vehetem meg, ha a lakcímkártyám és a forgalmim ugyanarra a címre szól.
Állítólag a DKV ügyfélszolgálata szerint mindez a „mi kérésünkre” történt, lakossági bejelentés alapján tették fizetőssé! Csak azt nem tudom, hogy ki írta alá ezt a kérelmet, mivel én akivel csak beszéltem, nem is tudott erről.
Tudom, hasonló eset történt a Darabos utcaiakkal is, bár a végeredményt nem tudom, de szerintem ott sem lett érdemi változás.
Úgyhogy kénytelen vagyok év 11.000 forintot fizetni azért, ami eddig ingyen járt nekem, és ezért még nem is kapok semmit. Arról ne is beszéljünk, hogy ezután a hozzánk érkező vendégeknek minden nálunk töltött órája 260 forintba fog kerülni, ha nem 18 után, vagy szombat 14 után, esetleg vasárnap jönnek...

Üdvözlettel:
MYki