A nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban egy magára valamit is adó újságíró el sem fogadna kitüntetést a regnáló többségtől, de az ellenzékben lévő kisebbségtől sem.
Már csak ez hiányzott a debreceni médiaboldogsághoz. Egy díj, amit a város ad egy újságírónak munkája elismeréseként. Hogy milyen érdemeket méltat kitüntetésre a polgármester által felkért, közgyűlésileg megszavazandó kuratórium? Először a város napján, április 11-én derül ki.
Sietni kell, rövid az idő a javaslattételig.
Az új kitüntető díj megalapításáról szóló rendelet tervezete – amit a március 4-i képviselő-testületi ülés tárgyal – szerint március 15-ig kell a sajtódíjra érdemes személyt megneveznie az erre a célra verbuvált kuratóriumnak. Jelenleg – március másodikán – azonban még azt sem tudhatjuk, hogy Kósa Lajos polgármester kiket szeretne a kuratóriumban látni. Ismét olyan előterjesztés került a képviselőkhöz, amiben a nevek helyett csak kipontozott vonalak szerepelnek, ugyanis „a kuratórium tagjainak személyét érintő egyeztetés jelenleg még folyamatban van”. A rosszhiszeműek szerint csak a szokásos trükkről van szó: nem akarják, hogy időnek előtte kitudódjon, kikből áll az ötfős „független szakmai kuratórium”.
Lényeg a lényeg – ahogy a helyi fideszes magasságok szoktak rámutatni a szubsztanciális ténykoncentrátumaikra –, „ezzel a szakmai díjjal a képviselő-testület kifejezésre juttatná nagyrabecsülését az írott vagy elektronikus sajtóban dolgozó azon újságíró iránt, aki elismerésre méltóan kiemelkedő, magas színvonalú tevékenységet fejt(ett) ki a városról való objektív tájékoztatás, a város népszerűsítése és az elért eredmények publikálása terén”.
Összefoglalva tehát afféle marketingdíjról van szó. Ahogy a jelenlegi városvezetés által összegründolt önkormányzati tulajdonú sajtóportfoliót is elsősorban marketing céllal működtetik: a városvezetést és ténykedését kell propagálnia a Debrecen című hetilapnak, a városi televíziónak, a Friss Rádiónak, a Debrecen Online internetes mutációnak, az átalakításával csúszó debrecen.hu portálnak és a Debreceni Disputa című folyóiratnak. Hozzájuk közelít a Körkép nevet viselő szövetséges hetilap és az egyre inkább lojális lokális napilap, a Hajdú-bihari Napló.
A kiemelkedő PR-tevékenységet azonban nem díjjal szokás jutalmazni, hanem megrendeléssel és magas honoráriummal, amire itt is van példa. A nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban a hatalmat éppen gyakorlók nem is szoktak arra vállalkozni, hogy szakmainak titulált elismeréseket adjanak zsurnalisztáknak. Politikusoktól ugyanis nem lehet elvárni, hogy elfogulatlanul döntsenek újságírókról. Ráadásul a nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban egy magára valamit is adó újságíró el sem fogadna kitüntetést a regnáló többségtől, de az ellenzékben lévő kisebbségtől sem. Arrafelé szakmai díjat szakmai szervezetek vagy alapítványok adnak a sajtó munkatársainak.
Az sem indokolható, hogy miért éppen az újságírói tevékenységet kellene elismernie a városnak. Pedagógusoknak adható kitüntető címe már van Debrecennek, az egészségügyben tevékenykedők munkáját elismerő azonban nincs, bár számosan dolgoznak az önkormányzat kötelékében is. Lehetne még sorolni azokat a hivatásokat, amelyek méltán megérdemelnék, hogy évente egyszer kitüntetéssel tisztelje meg kimagasló képviselőiket a város.
Lehetőleg azért rendőr, bíró, ügyész ne legyen közöttük.
Több mint öt évvel ezelőtt, 2004. március másodikán jelent meg a fenti cikkem a vagy.hu-n. Akkor, amikor kitalálták helyi politikusaink azt a sajtódíjat, amit idén is kiosztottak. Úgy gondoltam, most nem szükségeltetik egy újabb írás, éppen jó az öt évvel ezelőtti is. Nem romlott meg.
Hogy el ne feledjem: 2009-ben Széles Tamás, az önkormányzati televízió vezetője kapta a város sajtódíját. Pusztán mellékes információ, hogy korábban ő volt a díjazott személyére javaslatot tevő, úgynevezett szakmai kuratórium elnöke. Nem ezért kapta ő az idén. Megdolgozott érte.
Aki szívesen olvasgatna még ezt-azt a friss díjazásról, kattintson Holdrablóra: Szélesség, mélység.
