Anita, Tímea, Ági, Katalin, Petra, Melinda, Nóra és valahány név a naptárban.

Adjunk még magunknak néhány politikamentes órát a lassan induló esztendő kezdetén! Nézzük meg, tegnap mit kínált másnapos ébredés utáni férfiolvasóinak helyi erotika és háztáji szex terén a vidéki sajtó, a búlvárosodás lejtőjén száguldó megyei lapok és azok online mutációi, pontosabban azok legsikeresebb rovata, a Nap Szépe!

Bács-Kiskun megyei online

Békés megyei online

Borsod Online

Dél-Magyarország

Heves megyei online

Kisalföld

Komárom-Esztergom megyei online

Somogy megyei online

Szabolcs Online

Szolnok-Jászkun Online

Tolna megyei online

És következzen néhány extra látványosság az elmúlt hónapok produkcióiból: itt lehet röhögni.

Szilveszteri ideiglenes belátás. 

Már a Kádár-rendszerben rájöttek, hogy felesleges olyan szabályokhoz ragaszkodni, amelyeket úgysem tart be a lakosság, mert képtelenség betartatni vele. Ebből a felismerésből volt eredeztethető például az a ma is érvényes belátás, hogy Szilveszter éjszakáján a főváros – és nagyobb vidéki szitik - belvárosában az emberek elfoglalhatják a gépjárművek közlekedésére fenntartott utakat és utcákat, mindenki szabadon kódoroghat a zebrákon kívül is.

Hasonló józanságban fogant az az ideiglenes intézkedés, miszerint Debrecen önkormányzata az óév búcsúztatásának éjszakájára feloldotta a város jelentős részét sújtó szesztilalmat. Az idén megalkotott rendelet, amely egyrészt komoly versenyelőnyt jelent a védett zónákban működő vendéglátóipari egységeknek, másrészt kiskorúnak tekinti a felnőtt lakosságot, miközben továbbra sem lehetetlenítette el a cívis kiskorúak alkoholos tartalmú italokkal történő kiszolgálását, szóval a diktatúrákat idéző önkormányzati rendelet ma éjszaka nem hatályos, nem kell este tízkor bezárniuk a szeszhatáron túli egységeknek, a panelprolis külvárosok presszóiban is durroghatnak éjfélkor a pezsgők, koccinthat a nép bölcs helyi vezetői egészségére.

Ezt most jólesett leírni, csak az az egyetlen gond, hogy egy szó sem igaz belőle: Debrecenben nem oldották fel a szesztilalmat erre az éjszakára sem. Mert ebben a városban rend van! A rendeletekben.

Na, mindegy. Móka gyanánt tessenek megnézni néhány pezsgőbontási oktatófilmek itt,

vagy belepillantani a pezsgőkkel kapcsolatos reklámvilág kreatívjaiba emitt. Új évet mindenkinek! 

Az egyik meg sem mozdul, a másik meg sem áll. 

A házi reklámkreátorok az év végén sem pihennek. Újabb produkciók kerültek fel a nagy videómegosztóra, tovább erősítve azt a korábbi tételünket, hogy Debrecen a sufnireklámok gyártásának hazai fellegvára. 

Nem kívánom túlmagyarázni gyűjteményünk újabb darabjait, a látvány, ha van, magáért beszél.

Az első filmecske(?) a költséghatékony szemlélet csúcsa: így lesz videó egy rádióreklámból. A második leginkább egy számítógépes képernyőkímélőhöz hasonlatos, bár nem kíméletes megtekintőjével sem képben, sem hangban.

Mert sörünk az nincs. De lehetne más.

Mint minden tehetősebb – vagy magát annak mutató – magyarországi település, úgy Debrecen város önkormányzata is ajándékcsomaggal szokta ilyentájt meglepni a vezetése számára valamilyen okból fontos, mondhatnánk: VIP személyiségeket. Az idei cívis pakkban újdonságként egy címeres csokoládét is találhatott az arra érdemesült megajándékozott, állítólag Mozart-tallér, csak át van címkézve. Az biztos, hogy nem a debreceni csokoládégyár terméke, mert itt ilyen nincs – már az országban is alig van.

De mit is kaphattak volna a közért oly sokat tevők, akiket a köz – vezetői – ajándékokkal lepnek meg az év végén? Mi lehetne az a tárgyiasult kedvesség, ami a városra jellemző? Könnyű helyzetben van a tokaji vagy a soproni polgármester, ők ajándékozhatnak aszút vagy kékfrankost. Nekünk nincs saját italunk, még egy sörünk sem, pedig ahhoz nem szükségeltetne semmiféle természeti adottság, de mily büszke lenne rá a lokálpatrióta kortyolgató, ha lenne. Ellenben van mézeskalácsunk, amit legalább háromszáz éve készítenek Debrecenben, egykor nagy híre volt a város határain túl is, hagyományait felelevenítendő idén nyáron már fesztiválja is volt a Déri Múzeum szervezésében. Ha jól emlékszem, ezen a folytatásra méltó eseményen olyan mézeskalácsot is láttam, ami Debrecen címerét formázta. Nem volt színesre pingált, sem aranyozott papirosba csomagolva, ellenben igen ízletes volt – és a miénk. Megérdemelné, hogy a hivatalos ajándékozás rangjára emeltessen a város vezetőinek és marketingeseinek kegyes jóakaratából.

Bár nem ünnepi pakkba illik, mégse felejtsük el, hogy egyetlen olyan étek van a földkerekségen, ami egy magyar város nevét viseli, és szerte a világon ismert. Ez a debreceni páros kolbász, a debreciner (írásmódjának több változata is van Kanadától Németországon át Ausztráliáig). Sajnos, ez a kivételes lehetőség is – mármint az, hogy a város neve ismerős az egész glóbusz disznóhúst zabáló részein, csak éppen nem tudják a távoliak, hogy amit mustárba tuszkorásznak, az egy magyarországi településről kapta a keresztelést –, szóval ez a lehetőség is kihasználatlan, a hivatalos városmarketingeseink fantáziáját ez sem indítja be.

Átragasztott Mozart-tallérok helyett tisztes debreceni iparosok mézeskalácsival megkoronázott békés Karácsonyt mindenkinek!

…árpádsávos kerekekkel. Ki ül a volánnál? 

Sok érdekességtől fosztja meg magát az, aki az ingyenes hirdetési újságokat anélkül dobja a szemétbe, hogy belelapozott volna. Itt van például a Dáma című („értékadó hölgymagazin” alcímű) kétheti kiadvány, annak is a legutóbbi, december 7-i száma. Ha a negyedik oldalára lapozunk, akkor azonnal egy nemzeti trikoloros hirdetés toppan elénk, maga mögé utasítva a körülötte lévő többi reklámot. Magyarország megcsonkítása előtti határkontúrjait láthatjuk, valójában egy személygépkocsi akar lenni, kerekeinek küllőzete az árpádsávos színvilágot idézi, van még ott egy nagy kettős kereszt, mert az kell, az autót pedig egy csúcsos süvegű valaki vezeti. Ki lehet? Talán maga Árpád apánk?

Annyit biztosan tudunk, hogy nem múltidéző történelmi túrákat hirdet, hanem autóüveget. Minden bizonnyal magyar gyártású üvegeket a magyar fejlesztésű autókba.