Göngyöleget görget a szél.

Fotókat kaptam, T.J. küldte, köszönöm.

A debreceni Teleki utcát láthatjuk, a Tóth Árpád Gimnázium oldalában található szelektív gyűjtőszigetet, átellenben a Coop boltjával. Megannyi papírdobozt, amiket többnyire gondosan összehajtogatva helyeztek el ott, csak aztán szél fújta, gyerek rúgta, kukázó túrta, és egyre nagyobb területre terebélyesedett a szemét. Az egyik gyanú szerint a göngyölegmaradék talán a boltból származik, bár korábban efféle kihelyezés nem volt tapasztalható részükről, aztán az is nehezen hihető, hogy egy ilyen nagy és hirdetetten magyar üzletlánc ne gondoskodna saját szemetének szervezett elhelyezéséről. A másik vélekedés a gimnázium büféjét hozza gyanúba, ennek azonban ellentmond a pezsgő és sör fogyasztására mutató számos jel, illetve az iskolai büfének is van vélhetően valami rendszeres logisztikája a saját szemetének elhelyezésére. Vagy talán valami irdatlan nagy utószilveszteri buli nyomait láthatja az arra járó (esetleg épp a gimnázium épületét adták ki a duhajkodásnak?), az azonban bizonyos, hogy a szemét keletkezési helye a közelben lehetett, nem a város távolabbi részeiből hozták ide. Mert akkor szállíthatták volna egyenesen a szeméttelepre is.

Debreceniek tették ezt, s bár méltányolható lenne, hogy a kijelölt gyűjtőhely mellé pakoltak, mégsem bele (ennyi el sem fért volna), s ez valójában ugyanolyan szemetelés, mintha bárhol más közterületre dobták volna ki feleslegessé vált göngyölegeiket. Az eset pedig kezd mindennapossá válni a városban, mi pedig kezdünk hozzászokni a látványhoz.

Ott is koszolódik Debrecen, ahol korábban nem. Talán néhány helyen kint kellett volna hagyni azt az őszi választási hirdetményt, amelyik így kampányolt: „Debrecen a mi otthonunk”.

Parkolási nézettség cívishonban.

Két parkolási információ következik, mindkettőt a közpénzen fenntartott debreceni önkormányzati televízió osztotta meg a város lakosságával.

1. hír (2010. december 29.)

„Megszűnik viszont a fizető parkoló a Simonffy utcán, a Hal köz és a Kápolnási utca között. Ott ingyen lehet januártól parkolni.”

2. hír (2011. január 7.)

„Szabálytalanul állnak ezek a járművek a Simonffy utcán. Korábban fizető parkoló volt a Kápolnási utca és a Hal köz közötti szakasz, hétfőtől azonban kitiltották innen a parkoló autókat.”

Igen, egy hét elteltével ugyanarról az útszakaszról állított alapvetően mást a DTV. Nem mindegy ugyanis, hogy ha megszűnik egy fizetős parkoló, akkor ott a továbbiakban ingyenesen lehet várakozni, vagy egyáltalán nem. Mivel ingyenes nem nagyon szokott lenni, ami korábban már fizetős volt, minden valószínűség szerint az utóbbi hír, a rosszabbik lehet az igaz, az önkormányzati televízió azonban elfelejtette tájékoztatni nézőit arról, hogy korábban butaságot állított, és elnézést kérni is elfelejtett. Az itt nem szokás (legutóbb: Tévévég).

Ugyan már, mit foglalkozol te a városi tévével, nem nézi azt senki – legyintett nemrégiben az egyik ismerősöm. De nincs igaza! Épp a napokban adta hírül önmagáról a DTV, hogy gyakorlatilag minden felnőtt az önkormányzati televízióból tájékozódik a helyi hírekről – a legfrissebb közvélemény-kutatásuk szerint. A debreceniek 75,52 százaléka! Ez hatalmas szám. Cívishonnak jelenleg 207 ezer lakosa van, a városi tévét néző háromnegyedük 156 ezer ember. A tavaly októberi helyhatósági voksolás idején Debrecenben a választópolgárok száma 167 ezer volt. Tehát kijelenthetjük, hogy potom tízezer ember (ejnye! van már róluk lista?) híján minden nagykorú nézi a DTV-t, onnét szerzi az információit a város ügyeiről. Például arról, hogy hol van-nincs fizető parkoló.

Micsoda tömeg! Micsoda nyilvánosság! Micsoda erő! Ennyi embert tájékoztatni!

Csak aztán néhány nap múlva nehogy arról adjanak egy nyúlfarknyi információt, hogy valójában a debreceniek 75,52 százaléka még csak hírből sem ismeri a DTV-t, sosem hallott róla, ebből adódóan nem is nézi.

Médium-e a képeslap? Avagy miénk a haza!

Ha a jelenlegi, a friss, a világhírű médiatörvényünk hatálya alá nem tartoznának a postai képeslapok, akkor javaslom az Országgyűlés összehívását még ma, a törvény módosítását, Schmitt Pál elnök úr általi azonnali szentesítését, a közlönyben való megjelentetését, a Szalai Annamária-féle statáriális hatóság rögtönítéletét: a nemzet érdekeit és értékeit sértő, a kiskorúakat félrevezető, trágár gondolatokat és cifra káromkodásokat provokáló postai képeslapok bevonását és bezúzását, készítőik és kiadóik példás megbüntetését.

Hogy miért?

Ezért:

A hat fotóból összerakott képeslap a maga nemében kifejezetten igénytelen, a hatvanas-hetvenes évek stílusát idézi, de az is lehet, hogy nem elcseszték a kinézetét, hanem direkte retró. A felirata arról tájékoztat bennünket, hogy Hortobágyról láthatunk fotókat, megfordítva pedig a bal felső sarokban az olvasható, hogy „Üdvözlet Hortobágyról!” (angolul és németül is). És mit látunk? Látunk kőhidat. Rendben. Csikóst a lován csattogtatva ostorát. Belefér. Magyar szürkét bekerítve. Hát, rezeg a léc. Majd felismerhetjük Hollókő jellegzetes utcaképét. Paprikafüzéres tornácos ház előtt táncoló ifjakat Kalocsa vagy Szeged vidékéről. És egy olyan régi házat előtérben köcsögökkel, melynek tetőzete inkább a Dunántúlra, talán az Őrségre jellemző.

De nézzük inkább pozitívan ezt a műremeket! Nehogy megszóljanak bennünket a hitükben megtévesztett fülkeforradalmárok, hogy már megint csak fanyalgunk!

A fotómontázs alapján kijelenthetjük, hogy a postai képeslap üzenete szerint Hortobágy nem csak folyó, nem csak egy település, de még az ezt a nevet viselő pusztánál is több. Hortobágy maga az ország! Az egész magyar haza! És mivel egykoron Hortobágy Debrecenhez tartozott, ősi jogon a cívisváros jussa az egész Magyarország. Mindezek kétségbevonhatatlan hitelesítéseként pedig álljon itt a közismert népdal első strófája:

Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
Arra van egy kőhíd rakva,
Kilenc lyukra van állítva.
Ugye, milyen szép? Nemzeti himnusznak is beillene, Debrecenország himnuszának.

Hogyan nézzük totálisan hülyének a választópolgárokat?

Ismét eltelt egy hónap, újfent rápillantunk a debreceni önkormányzati képviselők kommunikációs hajlandóságára. Korábban azt állapíthattuk meg: a képviselő nem azért van, hogy zaklassa őt a lakosság, a városi honlapon meg csak azt kell olvasni, hogy már megint mennyit szépült a város. Minderre abból következtethettünk, hogy aki Debrecen város hivatalos honlapjának közgyűlési rovatából azt szerette volna megtudni az „Elérhetőségek, fogadóórák” gombra kattintva, hogy választott helyi politikusoknak mikor és miként lehet a közelébe férni, akkor csak egy nagy semmit láthatott.

Az elmúlt egy hónap azonban biztató fejleményeket hozott, illetve ismét bizonyságot kaphat innét a lakosság arról, hogy mennyire nem számít. Nézzük, az önkormányzati választások után negyedévvel hogyan állunk az úr, azaz a választópolgár előtt a képviselői fogadóórák ügyében!

A Fidesz-KDNP huszonöt embere (24 képviselő + 1 polgármester) közül tizenhat semmiféle információt nem ad arról, hogy miként találkozhatna jeles személyével az egyszerű választópolgár, akinek a kegyelméből viseli a képviselőség áldozatos szolgálatát. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fogadóórájáról, az elérhetőségéről semmiféle információt nem adók között található a város polgármestere (Kósa Lajos) és három alpolgármestere (Pajna Zoltám, Papp László, Somogyi Béla). Ez világos álláspont, egyértelmű üzenet: nem kíváncsiak a lakosságra, oszt jónapot, el lehet húzni, de gyorsan.

Ennél sunyibb az a módszer, amelyik alkalmazásával úgy ad az elérhetőségéről információt a képviselő, hogy mégis elérhetetlen legyen. Ilyen például Czellér Gyula, akinek a fogadóórája „változó időpontban a Szávay Gyula utcai Idősek Otthonában” van, tehát ha találkozni akar vele a lakosság, akkor menjen oda változó időpontban. És ki kell emelnünk a debreceni fideszes képviselők első emberét, a Fidesz-frakció vezetőjét, Széles Diánát, aki a fogadóóráját így határozta meg: „minden hónapban a Pósa utcai Héra Családsegítőben”. Szőkenő ad meg így randevút. De téves úton jár, aki ebből a frakcióvezető mentális állapotára vonatkozóan merészkedne következtetésekre, Széles Diánának nem a szellemi képességeivel vannak problémái.

A pozitív példákat se hagyjuk ki! A huszonöt fideszes önkormányzati képviselő közül pusztán három (Balázs Ákos, Jámbor Ferenc és Szilágyi László) bátorkodott telefonszámot megadni.

Az önkormányzati honlap más szempontból is elégtelen információt ad a képviselői fogadóórákról. A lakosságtól nem várható el, hogy tudja, melyik választókerületben lakik, s annak a választókerületnek ki a képviselője, ezért nem csak az önkormányzati képviselők nevét kellene itt feltüntetni, hanem azt is, hogy elviekben kiket képviselnek.

Az ellenzéki képviselők megadott elérhetősége is vegyes képet mutat. Egyedül a Jobbik jeleskedik az információk pontosságában és teljességében, az MSZP három képviselőjéből kettő fogadóórája található meg az önkormányzati honlapon, a DISZ és a Civil Fórum képviselői adósak az efféle információkkal. Tegyük hozzá, hogy ők nem egyéni választókerületekből, hanem listáról jutottak a közgyűlésbe, illetve a lakosság inkább a potens, a hatalmon lévő képviselőket szokta keresni, nem az oppozíciót. Ez persze nem mentség, jog szerint nincs különbség a mandátumok között, nincs első- vagy másodrangú önkormányzati képviselő, bár a gyakorlat mást mutat.

Jövő hónap elején ismét visszanézünk, történtek-e változások a megválasztottak és a választók egymásra találásának lehetőségeiben.

A helyzet 2011. január 5-én:

Fidesz-KDNP

Asbóth Endre:
Balázs Ákos: Telefonos egyeztetés alapján. Tel: 20/923-8055
Becsky Tibor:
Czellér László: Változó időpontban a Szávay Gyula utcai Idősek Otthonában.
Csaholczi Attila: Minden hónap első keddjén 15 órától a Tócóskert tér 2. alatti földszinti irodában.
Dánielfy Zsolt:
Filepné Tóth Katalin:
Fodor Levente:
Győri Gyula:
Jámbor Ferenc: Péntekenként 16-tól 18 óráig. Előzetes egyeztetés szükséges telefonon. Tel: 20/532-8008
Jenei Imre:
Dr. Kiss Sándor:
Kósa Lajos:
Kovács István: A Debrecen hetilapban meghirdetett időpontokban.
Dr. Mazsu János:
Nagy Sándor: Minden hónap első hétfőjén 18 órától a Bocskai téri Benedek Elek Általános Iskolában.
Pajna Zoltán:
Dr. Pankotai László: A Debrecen hetilapban meghirdetettek szerint.
Dr. Papp Csaba:
Dr. Papp László:
Papp Viktor:
Somogyi Béla:
Szabó Gyula:
Dr. Széles Diána: Minden hónapban a Pósa utcai Héra Családsegítőben.
Szilágyi László: Károlyi Mihály utca 3. Tel: 20/313-3784

Jobbik

Előzetes bejelentkezés az alábbi telefonszámon: 20/470-8570
Kedd:
10.00-12.00 Varanyi Sándor
16.00 -18.00 Kőszeghy Csanád Ábel
Szerda:
10.00-12.00 Kulcsár Gábor
16.00-18.00 Ágoston Tibor
Helye: Jobbik Magyarországért Mozgalom Debreceni Alapszervezete
4025 Debrecen, Simonffy utca 1/b.

MSZP

Bagolyné Rinyu Ilona: Széchenyi utca 63. – minden páros pénteken 10-től 12 óráig.
Szathmári Károly: Széchenyi utca 63. – minden hétfőn 9-től 12 óráig.
Dr. Zsiros Zsolt:

DISZ

Tóth Csaba:
Varga Zoltán:

Civil Fórum

Dr. Gondola Zsolt Zoárd:

Mit kíván a polgármester? Mit ígér a frontember? Mit tegyen a Médiatanács?

Schmitt Pál köztársasági elnök az ország népét köszöntötte az új év első perceiben elmondott beszédével, ami sokáig emlékezetes marad. (Egyrészt a vonulása miatt, ami a mondanivaló helyett a bútorokra terelte a figyelmet, másrészt a hivatalos elnöki honlapra felpakolt szöveg súlyos hibái okán.)

Kósa Lajos polgármester – már a megszólításból is kiderül, meg egyébként is nyilvánvalóan – a debreceniekhez intézte köszöntőjét, ami már december 30-án látható volt az önkormányzati tévé honlapján. A rövidke beszéd mégis inkább országos volt, mint helyi érdekeltségű.

Kedves debreceniek! A 2010-es esztendő, nyugodtan mondhatjuk, nagyon mozgalmas volt. Végre befejeződött a Gyurcsány-korszak, új időszámítás kezdődött, túl vagyunk az önkormányzati választáson, és hát reméljük, az ország újjáépítése nemsokára meghozza az első eredményeit. 2011. azonban még az erőfeszítés, a kitartás, a szorgalom és a munka éve kell legyen, mert csak ezekkel lehet újjáépíteni az országot, csak ezekkel lehet építeni, fejleszteni Debrecent. Én ehhez kívánok mindenkinek erőt, egészséget, kitartást és boldog új esztendőt!

Debrecenben semmilyen korszak nem fejeződött be, mert immáron 13. éve megszakítás nélkül a Fidesz és Kósa Lajos vezeti a várost. Debrecenben épp ezen okok miatt nem is kezdődhetett új időszámítás. A tavalyi választási kampányokban – az országgyűlésiben és a helyhatóságiban is – azt hangoztatta a helyi Fidesz, hogy az emberek a folytatásra, a fideszes képviselőkre adják a voksaikat, a töretlen fejlődésre, és szó nem volt arról, hogy Debrecenben bármi leromboltatott volna az utóbbi években, amit újjá kellene építeni. Sőt! Debrecent példaként állították az ország elé: ha szerte a hazában olyanféle fejlődést akarnak látni az emberek, mint amilyen Debrecent jellemezte, akkor mindenki szavazzon a Fideszre.

És hogyan kell értelmezni azt, hogy 2011. még a szorgalom és a munka éve Debrecenben is? 2012. már nem lesz a szorgalom és munka éve ebben a dolgos városban?

A debreceniek – különösen a Fidesz szavazói – számára az sem lehet világos, hogy miféle kitartást kér tőlük, aztán kíván nekik – erő, egészség és boldog új év mellett – a polgármesterük. Ez inkább rosszat sejtet, mint jót jelez. Ők 1998. óta kitartanak. Mi kell még?

Nagyon úgy tűnik, hogy Kósa Lajos polgármester – a megszólítás és a városnév egyszeri említése ellenére – nem a debreceniekhez küldte ünnepi üzenetét, hanem inkább az ország Debrecenen kívüli népéhez. Ezért javasoljuk, hogy minél hamarabb adja le, sugározza, ismételje az összes országos rádió és televízió, a közszolgálatiak mindenképpen! S mivel országos közérdekről van szó, reméljük, javaslatunkat támogatja a Médiatanács is.

Ugyanezt már nem javasoljuk a debreceni szilveszteri Tankcsapda-koncert ama részletével kapcsolatosan, amikor a Nagytemplom előtt felállított színpadon Lukács Laci frontember ekként köszöntötte az új esztendőt: „Kettőezer-szájonbaszott-tizenegy megérkezeeeeett!” És bár az adott pillanatban számos fiatalkorú is jelen volt a város főterén, mégsem kellene megbüntetni Lukács Lacit a szája miatt, hiszen aki rock koncertre jár, az tudja, hogy ott elhangzanak effélék. Ellenben, ha valamelyik médium tudósítana a debreceni év végi pillanatokról, és fényes nappal közzé tenné a frontember előbb idézett szavait, azt a médiumot jól meg kell büntetni, kedves Médiatanács, hadd futkározzon a jeges hörgés annak a torkán, aki tilosban jár!

Azt meg különösen nagyon, de súlyosan meg kell büntetni, aki bármiféle párhuzamot vél felfedezni Kósa Lajos és Lukács Laci ünnepi szavaiban, miszerint 2011. azért szájonb.szott, mert még mindig az erőfeszítés és a kitartás éve lesz.