Most megtörtént. Ritkán ítél el a bíróság jogerősen egy politikust, pedig ebben az országban mindenki tudni véli, hogy a politikusok bizony bűnöznek. A jobbosok szerint a balosok, a balosok szerint a jobbosok.

Ítéletet hirdettek tegnap. Virág Lászlóra, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt alelnökére egy év hat hónap börtönbüntetést mért a bíróság két évre felfüggesztve nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt. Ez bizony hír. Valahol. Országosan. Debrecenben nem nagyon. Az MTI és a Független Hírügynökség is kiadta, rájuk hivatkozva és/vagy saját forrásból beszámolt róla az index, a Hírszerző, a Népszabadság, a Népszava stb. Volt, ahol fontosnak tartották megemlíteni Virág László fideszes pártállását, volt, ahol nem – az MTI-s tudósítás például nem.

Helyi ügyről lévén szó, a naiv polgár azt gondolná, hogy a közpénzen fenntartott önkormányzati média részletesen beszámol a történtekről. Részletesebben, mint az MTI, nagyobb hátteret adva, friss reflexiókkal árnyalva, hiszen nem mindennapos az eset. Ha ezt hiszi a helyi polgár, ha azt gondolja, hogy az adóforintjaiból és közüzemi számláinak hasznából működő városi sajtó az ő tájékoztatását tartja feladatának, akkor rosszul gondolja. A város nevét viselő mindenpostaládás kiadvány honlapja egyetlen szót sem ejt a többéves bírósági eljárást lezáró jogerős ítéletről, ellenben beszámol arról, hogy tegnap rendőrmikulások osztogattak szaloncukrot a szabályosan közlekedő gyerekeknek. Ez itt a hír. Az önkormányzati televízió már adott valamicskét. Azt emelte ki, hogy Virág László lemondott az Airport Debrecen Kft. ügyvezetőségéről, és fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a volt megyei közgyűlési alelnök továbbra is büntetlen előéletűnek számít. A DTV Virág esetében nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a Fidesz színeiben töltötte be megyeházi tisztségét, ezért nem szólt róla. Akkor azonban, amikor Juhászné Lévai Katalin – egy ciklussal későbbi – volt megyei közgyűlési elnök jogi eseteiről számol be nagy rendszerességgel és alapos részletességgel az önkormányzati tévé, akkor sosem felejtik el többször is hangsúlyozni MSZP-s mivoltát. Ezt helyesen teszik, amazt nem. Pártatlanság? Függetlenség? Objektivitás? Ugyan.

S ha ez a hír itt nem hír, vagy csak egy rövidke tompított közlemény, nem is reménykedhetünk abban, hogy egyszer valaha kiderülhet: ki(k) helyett kapta a másfél éves felfüggesztett börtönbüntetést Virág László. Mert bár ő fogta a tollat, amikor aláírta a jogtalan átutalást, de állítólag az ötlet nem tőle származott, az utasítás máshonnan érkezett.

A Star Wars Halálcsillagán a szemétpréselő két fala valójában a Nyugat és a Szovjetunió. A tótoknak, rácoknak és románoknak korábban csak kontakthibás monokróm monitorjai voltak, most azonban meglódultak csillaghajóik. Hogy mi van?

Hogy mi van? Na ezt kérdezte tőlem levelében az, aki egy linket mellékelve kért, hogy ugyan mondjam már meg, miről szól a Rosszkedvünk kettő pont nulla című írás az önkormányzati médiahonlapon, mert ő a címét se nagyon érti, a szöveg meg annyira terhelt, hogy olvasása közben többször meg kellett állnia pihenni. A kedves levélíró arra jutott, hogy ez olyanféle cikk lehet, amilyeneket egykoron a Kádár-érában írtak úgy, hogy csak a sorok között olvasók értették meg igazán, mert akkor nem volt vélemény- és sajtószabadság, de ma már van, ezért mi a frásznak a költőieskedő képzavarosság. A kedves levélíró szerint a cikk arról szólhat, hogy a Fideszre kell szavazni.

Nem tudom. Lehet. Döntsétek el, fejtsétek meg! Most egy hosszabb idézet következik a cikkből, tessék elolvasni, legyen másnak is agygörcse!

Helye kékre festve.

Persze. Vandalizmus. Hogy a faroktörő keze is törne le!

Meg az igénytelenség. A városé. Ami a főtér után két utcával már látványosan megmutatkozik. Garami László Diszkoszvető című szobrát 1960-ban állították a debreceni Nagyerdei Stadion mellett, szemben a vidámpark bejáratával, néhány lépésnyire a csónakázótótól. Bár a stadion már csak alkalmanként üzemel, a szobor környéke idegenforgalmi szempontból igen frekventált, s nem pusztán virágkarneválkor.

Garami Diszkoszvetőjét mintha a város nem tekintené sajátjának. Nem szerepel például Debrecen Virtuális Szoborparkjában, ahol egyébként is alig található meg valami, és többnyire fotó sincs róla. (A Debreceni Városi Könyvtár produkciója az Őrváros Debrecen Közalapítvány anyagi támogatásával.) Ez is igénytelenség. A városé. 

Bencsik Barnabás, Pinczehelyi Sándor, Nagy T. Katalin – mind neves, elismert tekintélyei a képzőművészetnek. Nem valószínű, hogy szakmai önéletrajzaikban nagy örömmel tüntetnék fel a Debrecenben töltött hónapokat, a Modemet, pedig mindhárman jeles szakemberei voltak az intézménynek. Voltak.

Amikor a születő modern művészeti galéria élére pályáztatás nélkül kinevezték a sajátos előéletű, ám szakmai ismeretekkel nem rendelkező igazgatót, akkor még azzal nyugtatgatták az alkalmasságát megkérdőjelezőket, hogy lesz majd igazi művészeti vezető. A kinevezett igazgatóra csak azért van szükség, mert a majdani művészeti első ember minden bizonnyal budapesti lesz, s kell valaki, aki helyben intézi az ügyeket. Az is olvasható volt, hogy „a programok és a ház működtetésére, állandó szakmai kontrollálására egy nemzetközi szakemberekből álló kuratórium alakul”. Mindez másfél esztendeje volt, azóta sorra fogyasztja a szakembereket a Modem, az ügyintézésre kitalált igazgató – Gulyás Gábor – pedig átvette a művészeti irányítást. Mára ott tartunk, hogy a Modem alapját jelentő Antal-Lusztig Gyűjtemény tulajdonosa, Antal Péter fejében már az is megfordult, hogy a vele történt méltánytalanságok miatt egyszerűen visszavonja gyűjteményét a Modemből. Mindez olvasható a hvg nemrégiben megjelent cikkében (Konfliktusgóc a Leonardo-ünnep hátterében), amiről - talán mondanom sem kell – nem tesz említést a helyi sajtó, ahogy a művészeti vezetők gyors, egymás utáni távozásának híre sem kapott teret a cívis médiában. Itt csak ünneplés van, politikai felhangokkal, szemérmetlen öndicséretekkel, ezerrel.

Úgy tűnik, Debrecennek valójában nincs szüksége szakavatott emberek által irányított kortárs, modern művészeti galériára. Sokkal inkább egy olyan befogadóhelyet preferálnak itt, ahol egymást válthatják a világjáró vándorcirkuszok, mint amilyen Az igazi da Vinci volt. Az ilyen produkciókkal ugyanis látványos városmarketinget, nagyszámú közönséget lehet produkálni, Debrecenre lehet irányítani az országos (bulvár hajlandóságú) média figyelmét. Mert ez a fontos, fontosabb minden értéknél, hogy itt nagy épületeket emeljenek, nagy sportrendezvényeket szervezzenek, nagyot mondjanak, mert az látszik-hallatszik messzire, s attól boldogabb a debreceni nép – vélik.

Bár egyre rosszabb a személye – s általa a Modem – honi szakmai megítélése, Gulyás Gábor igazgatói széke rendíthetetlen. Egykor Kósa Lajos polgármester közvetlen munkatársa volt, s ez a múlt addig nyújt számára biztonságot, míg azt a polgármester úgy gondolja, akinek egyébként nem sok ideje van a kultúrára. A területért felelős alpolgármestert, Halász Jánost állítólag leginkább az érdekli, hogy a 2010-es választások után milyen miniszteriális posztja lesz, s helyben is csak nagypolitikai konstellációkban (unos és közhelyes panelekben) képes megszólalni a kultúra ügyeit illetően. Debrecen kulturális életéről nincs koncepciója a várost vezetőknek – már az sincs. Ebben a világban könnyű a dolga annak, aki jó pozícióban a zavarosból építkezik.

Egyik volt munkatársa azt mondta Gulyás Gáborról, hogy „a képzőművészethez semmit nem ért, még saját mellszobrát is másokkal faragtatja ki”. Nyilván nem elfogulatlan a vélemény, az azonban már tény, hogy a Modem művészeti ügyeiben egyedül az igazgató nyilatkozik, a médiában szakembernek tűnik fel, s minden bizonnyal annak is gondolja magát, hisz például a mögöttünk lévő hét végén épp tárlatvezetést vállalt a hamarosan csonkuló Munkácsy-trilógiát elemezve a búcsúzkodó közönségnek.     

Nehogy már karácsony kapcsán békén hagyjanak bennünket a pártok!

Levelet kaptam egy debreceni polgártól, a levélben két fotó meg néhány sor, de azokat inkább nem idézem. Mint a fényképeken látható, a karácsonyi szeretet bizniszbe a Fidesz is látványosan beszállt. Azt már kezdjük megszokni, hogy jelesebb napjainkat, nemzeti ünnepeinket szétcseszi a politika, úgy tűnik, legszentebb családi ünnepeinkre is igényt tart. Fene a gusztusát! Ma Debrecenben is kezdetét vette az adventi szezon, megéledtek a város szívébe telepített árusbódék. A Fideszé egyelőre késéssel nyit, de fog. Jó drága helyen. Mint arról az önkormányzati sajtó tájékoztatott bennünket a főtéri fejlemények ügyében: „A 47 kispavilonra, és az öt vendéglátó pavilonra összesen 90-en pályáztak, így sokan nem kaphattak helyet. Az itt árusító kiskereskedőknél feltétel volt, hogy saját kezűleg készített kézműves termékeket kínáljanak, a vendéglátó egységeknél pedig, hogy az ünnepi időszaknak megfelelő ételeket és italokat áruljanak.” Kíváncsian várjuk, hogy a Fidesz aláírásgyűjtő pavilonja hogyan tesz eleget a feltételeknek, milyen saját kezűleg készített kézműves cuccok lesznek benne, miféle ünnepi ételeket és italokat kínálnak majd ottan. És arra is kíváncsiak vagyunk, hogy amennyiben nem tesznek eleget a feltételeknek, bezáratja-e bódéjukat a hivatal. Mert azt azért nem gondoljuk, hogy Debrecenben a Fidesz felette állna a szabályoknak, hogy Debrecenben fittyet hányna a város rendelkezéseire. Ugye, nem gondoljuk?