2007.10.19. 00:10
Parasztvakítás lett a sztárkiállításokból? – ezzel a címmel jelent meg Földes András cikke az Indexen, ami – online produkcióhoz képest – szokatlanul nagy terjedelemben és sok szereplőt megszólaltatva járja körbe az utóbbi évek kiállítás-ügyi versengéseit. A Modemre is rápillantott.
Mielőtt holmi politikai indíttatástól begerjedve kommentezni kezdenének a magukat önfelidegesítők, kérem, olvassák el Földes András írását, az egészet, érdemes, mert továbbgondolandó és szembesülésre késztető mindaz, ami benne van. Én itt csak a debreceni vonatkozású részeket idézem kedvcsináló szándékkal.
A sztárkiállítások kényszere (…) a nagyobb intézményekre is veszélyes lehet, mutatott rá Nemes (Attila, a 2006-os építészeti biennále kurátora, a Lánchíd eltüntetésének szervezője) modern képzőművészeti galériaként indult Modemre, amely egyéves, csendes működés után a reneszánsz polihisztor, Leonardo kiállításával tört be a médiába.
„A sztárkiállítás az intézmény profilvesztéséhez vezetett, ami hosszú távon nem tesz jót például a Modemnek” - vélte Nemes. „Nem Leonardóval van baj, hanem hogy nem a megfelelő intézményben mutatják be. A Titanic-kiállítás például jó helyen van a Millenárison. A Modemnek a modern művészet sztárjaival, például Man Ray-jel, Picassóval kellett volna próbálkoznia. A Modem hiteles modern műhelyként nem adhatja el magát a jövőben, hiszen olyan, mintha nem lenne világos, szakmai koncepciója.”
Vajon mit gondol a profilvesztésről a (…) Modem-igazgató, aki Debrecen kulturális életének központjává tenné a frissen felhúzott múzeumot. Gulyás Gábor alapjaiban vitatta kérdésünk jogosságát. Az igazgató szerint szó sincs profilvesztésről, mivel a Leonardo inkább sorolható a szakmai programok, mint a sztárkiállítások közé. Felvetettük, hogy a Leonardo látszólag rendelkezik a sztárkiállítások minden ismérvével: egy jól ismert név köré épül. Aztán készült hozzá egy hatalmas lovas szobor, aminek érdekessége nem a tudományos olvasata, hanem inkább, hogy nagy, és pontosan ilyet eddig még nem készítettek a világon.
Gulyás elismerte egyébként, hogy látogatórekordra számítanak. Sőt, készülnek egy hasonlóan jól futtatott szocreál kiállítással is. A Leonardo azonban ennek ellenére sem sztárkiállítás, mivel képesek lettek volna háromszor ennyi látogatót fogadó kiállítás építésére is, ám nem ismertetett szakmai elvek miatt mégsem így tettek.
A Leonardo az igazgató értelmezésében ráadásul kortárs kiállítás, mivel korszerű, multimédiás eszközökre épít. Például azért, mert több monitort használnak, mint a vetítés kérdésével foglalkozó műcsarnokbeli kiállítás. Gulyás végül elmondta, hogy a koncepciótól már csak azért sem térnek el, mert a céljuk mindig is az volt, hogy megszólítsák és behozzák a közönséget.
Zavarban voltunk a Modem igazgatójának válaszától, és csak az intézmény szakmai programjait egykor vezető, majd viharos gyorsasággal távozó kurátor, Bencsik Barnabás erősített meg minket: a debreceni intézmény feladta azt a programját, amiről az igazgató tavaly nekünk is beszámolt. Ami számunkra értéksemleges megállapítás volt, az Bencsik szerint az egész hazai képzőművészetre is kiható, káros folyamat. A sztárkiállítási láz nem terjedhetne ennyire, ha nem segítené a politika is. „A látogatott kulturális intézmények kikezdhetetlen, pozitív képpel bírnak” - állapította meg Bencsik, mi pedig bólogattunk, hiszen valóban, ki merné nyilvánosan bírálni azt a múzeumot, amelynek lépcsőin kipirult arcú családok szökellnek, magaskultúrával feltöltekezve. „A politika szívesen áll az ilyen programok mögé, örül a művészeti vidámparknak, mert az rá is jó fényt vet.”
A cikk még folytatódik, az idézetnek vége. Nem fogom interpretálni, tegye meg mindenki maga. Ha majd az utolsó látogató után becsukták a Leonardo-kiállítás ajtaját, lesz még alkalom arra, hogy elemezzük az új debreceni kulturtörekvések eme sajátos szimbólummá növekedett (állatorvosi) lovát. Ha van rá igény.
Utolsó kommentek