Ünnep van ma. Két hónapja nyílt meg a debreceni világszenzáció.

Az igazi da Vinci kiállítás rendezői ebből az alkalomból nyilván ismét előállnak valami marketinges húzással, hiszen az érdeklődés ébrentartása érdekében hetente illendő mondani valamit arról, amiről már eddig is jóval többet mondtak, mint ami valójában. De mit lehet még kitalálni, feltálalni? A debreceni népet megihlette a permanens PR, önkéntesen társadalmasította a kiállítás reklámjának izzadtságos munkáját, s lakossági szinten belekezdett az ötletelésbe. Íme néhány gyöngyszem:

El lehet terjeszteni azt a városi legendát, hogy Leonardo műanyag lova éjszakánként mellső lábat cserél, mert amin áll egész nap, az estére elzsibbad neki, ezért azt felhúzza térdből, és a másikra áll rá, aztán reggel meg vissza, nehogy észrevegyék. Állítólag ebből a titkolt mozgásából adódik, hogy az egyik ábrázoláson a jobb lábán áll, a másik pedig balos ácsorgással ábrázolja. Ha a legenda elterjed (felelős a városi tulajdonú média néhány bejáratott Leonardo-szakértője), akkor lehet ráfűzni gyermek-rajzversenyt, amin az önkormányzati óvodák részvétele erősen ajánlott.

Aztán lehetne ajándékcsomaggal köszönteni az ezredik Peschka Rolandot, akit társaihoz hasonlatosan annyira lenyűgözött a kiállítás, hogy elfeledkezett magáról, és éjszakára véletlenül bezárták a Modembe. Az önkormányzat nevében a kulturális alpolgármester ráz vele kezet, mert neki amúgy is olyan álmos tekintete van.

Gasztronómiai alkalmat teremtve kóstolásos bemutatón lehetne a premierje annak az italkülönlegességnek, amit egy helyi szeszfőzdés kreált a kiállítás megtekintése utáni ihletett állapotában. Leonardo tiszteletére az új pálinka neve Leokádó, unikális sajátossága pedig az átható lószag.

Van még ötlet számos, mert a nép ilyen, amit megszeret, azzal viccelődik.  

Az azonban már nem vicc, hogy Prékopa Ágnes itt már idézett hvg-s cikke után a napokban az Élet és Irodalom is jelentős terjedelmű írást szentelt a debreceni kiállításnak. Somhegyi Zoltán Műanyag da Vinci címmel vetette papírra gondolatait. Somhegyi így zárja kiállítás-kritikáját:  

Nem hiszem, hogy Leonardo „szellemének” szemlél(tet)ése (ami már önmagában is furcsa), azaz a konkrét, kézzelfogható és megmaradt műveitől független, azokról leválasztott, inkább hipotetikus rekonstrukciókon való bemutatása teljesebb és igazabb képet ad annál, mintha magukat az igazi műveket láthatnánk a maguk valóságában, és csak mellékesen a kísérő hipotéziseket.

Talán cinizmusnak tűnik, de úgy gondolom, hogy az egész kiállítás helyett célszerűbb lett volna kényelmes foteleket elhelyezni, mindegyikbe - ám legyen, láncon - néhány jó Leonardo-könyv, amit aztán a látogató a saját tempójában szépen átlapoz, és természetes fényerő mellett alaposan megnézegeti a rajzok, festmények repróit, sőt, ha akarja, elolvashatja a többé vagy kevésbé tudományos rekonstrukciókat, elméleteket. Igaz, akkor talán még nagyobb bátorság kellett volna ahhoz, hogy a belépőért elkérjenek háromezer forintot.

Nem vicc az sem, ahogy a városban interpretálták ezt a cikket is az illetékesek. Azzal a már megszokott legyintéssel, miszerint pusztán a balos sajtó bírálja a debreceni kiállítást, miközben a jobbos lelkesen ünnepli, tehát a kritikus szó nem más, mint politikai indíttatású irigykedő ármány. Kár, nagy kár. Talán egyszer majd lesz kellő bölcsesség a következtetések levonásához, miként sikerült elrontani az egészet a legelején, amikor már a megnyitó is inkább aktuálpolitikai üzenetekről szólt, mint Leonardoról.  

Nyilvános és ingyenes.

Be kell látnunk, olykor nevetségesnek tűnik a sok homlokráncolás, fogcsikorgatás, rideg tényfeltárás, epés összegzés, amikor humorral is ki lehet pukkasztani a helyi megalománia lufijait. Részletek következnek a Trisó legutóbbi műsorából.

Szamizdat levél 2007-ből. Ez meg egy itteni előzmény, azt hitték, hogy hülyéskedés, de lám nem. 

Kósa Lajos

Debrecen MJ Város polgármesterének

Tisztelt Polgármester Úr! 

Több mint egy év telt el a hazugságok bevallásáról szóló (Gyurcsány) miniszterelnöki beszéd napvilágra kerülése óta, amit folyamatos tiltakozások követtek. így van ez Debrecen város főterén is, ahol a nemzetért és a városért aggódó tüntetők folyamatos jelenlétükkel adnak hangsúlyt annak, hogy a közéletben továbbra is a demokráciában megengedhetetlen jelenségek vannak.A Kossuth téri tüntetők megdöbbenéssel értesültek arról, hogy az önkormányzat a debreceni repülőteret, mint városi tulajdont értékesíteni kívánja.Egyidejűleg tiltakozunk a 2-es villamosnak a jelenlegi tervben szereplő nyomvonala ellen, melynek hiányosságaira számos lakossági észrevétel ismert, és e gondolatok elhangzottak az úgynevezett lakossági fórumokon is, aminek eddig semmilyen foganatja nem volt. A tervezett építés előzményeiről összefoglaljuk a következőket:Ma már egyértelmű és köztudott, hogy Debrecen város villamos vonalainak megszüntetése 1969-ben politikai döntéssel történt. Ez beleillett a korszak valamennyi intézkedésébe, aminek lényege a szakmaiság hiánya, a rövid távú érdek előtérbe helyezése. A komoly közlekedési szakmai érvek meghallgatása helyett az akkoriban olcsó (5 Ft-os) benzinre is hivatkozva lehetett megszüntetni több olyan villamos vonalat, amit a debreceniek kedveltek, megszoktak, egyébként pedig környezetbarát volt, és az adott irányokba a legtöbb utast szállította.Az 1970-es évek halmozott hibáinál nagyobbat csak akkor lehet elkövetni, ha most, csaknem öt évtized múltán újabb erőszaknak enged a város. Tudott dolog, hogy egyetlen viíllamosvonal megépítéséhez az egykori elbontási Összeg sokszorosa szükséges, és a legnagyobb pazarlás, ha ezúttal egy hosszútávra rossz nyomvonal kerül kialakításra.Az eseményeket figyelők észrevehettek, hogy Debrecen város jelenlegi önkormányzatában nincs magasan szakképzett és gyakorlott közlekedési mérnök, a hivatal és a politika nevében nyilatkozók nem azok. A városnak nincs olyan hosszútávú közlekedésfejlesztési koncepciója, amelyik objektív mérések alapján irányt mutatna a vasútállomástól induló (a várható repülőtéri forgalmat is magában foglaló) keletre és nyugatra szükségessé váló közlekedési fejlesztésekhez. A 2000-ben és 2001-ben kialakított város- és gazdaságfejlesztési koncepcióban, a településszerkezeti tervben pl. nem is szerepel a 2-es villamos terve. Helyette homályos megfogalmazásban az áll, hogy az elektromos vontatás fejlesztése az észak-déli tengelynek a „Hunyadi utcától történő megduplázásával, a 3 l-es autóbuszjárat kiváltásával van lehetőség". Itt van a bajok gyökere, ugyanis a háttérben folyamatosan a 2-es villamosnak az l-esből való kiágaztatása szerepel, ahelyett hogy egy önálló villamosvonalról lenne szó. Ennek bizonyítéka, hogy a 2001-ben történt főtéri átépítéskor a Kálvin téren beépítésre került egy olyan elágazás, ami a Darabos utca irányába tenné lehetővé a becsatlakozást. Ez az elgondolás természetesen azóta megbukott, helyette maradt a Hunyadi-Péterfia kereszteződés. Ennek hiányosságait, a kereszteződés veszélyeit a városlakók jól érzik, a szakemberek tudják, a váltórendszer meghibásodása, téli fagyása pedig egyszerre két villamos vonalat veszélyeztet, így az egész város közlekedését megbéníthatja. Számos egyéb érv szól a jelenlegi terv ellen, aminek elmaradt a valós szakmai és lakossági vitája. Az utóbbit nem pótolja az, hogy volt néhány lakossági fórum, gyér érdeklődés mellett.A felvetett kérdésekre szakmai érvekkel alátámasztott, nyilvános választ várunk. Ellenkező esetben a város lakosságának bevonásával leszünk kénytelenek demonstrálni a valós, hosszútávú városi érdekek érvényesítéséért, amit egy hét múlva tervezünk. 

A debreceni Kossuth téri tüntetők 

Debrecen, 2007. szeptember 27.