Alvó régió

A Szoták-villa nem apácazárda

Ha valaki nem olvasta volna…

A Szoták-villa a ciklusok óta áthúzódó jelenlegi éra szimbóluma. Oly sok szemérmetlenség kötődik hozzá, hogy szégyellenie kellene a regnálóknak. Ha volna némi erkölcse vagy etikája a hatalomnak és gazdasági csókosainak. Ha a közvagyon elkótyavetyélése bűnnek számítana itt, nem pedig jó kis önös mulatságnak, ahol a dáridózók összedörzsölik a tenyerüket: jól átkúrtuk a cívisparasztokat.

Két sajtópublikáció következik a napokból.

A megyei napilap portálja beszámolt róla, hogy terebélyes terasszal bővül a Szoták-villa, és ezt – Czellér László fideszes elnök elmondása szerint – teljes egyetértéssel támogatta Debrecen önkormányzatának városfejlesztési bizottsága. A szépséghiba csak annyi, hogy a rövidke információhoz olvasói megjegyzést fűzött Turi Gábor MDF-es önkormányzati képviselő: „A cikk a szavazással kapcsolatban valótlan információt tartalmaz. Czakó Sándor (MDF) bizottsági tag tartózkodott, én pedig a javaslat ellen szavaztam.” Valaki tehát hazudik.

Szombaton a megyei napilapban megjelent Borbély Szilárd költő, irodalomtörténész Civil cívis című publicisztikai rovatának újabb írása. Nem foglalom össze, mert vétek lenne. Itt van teljes terjedelmében:

Előterjesztés a Medgyessy sétány négy terasza ügyében

Szeva

Ma éjjel 1 óra 19 perckor, amikor baráti és szakmai megbeszélések után hazafelé baktattam, kirobbant egy hölgy a Szombathi István utca egyik lépcsőházából. Felindult volt, fehér blúzban és homokszínű nadrágban. Elsietett mellettem, aztán néhány lépés után elfojthatatlannak tűnő zokogásba tört ki, úgy futtában. Neki küldöm Lukács Laci nótáját, különösen az elejét és végéjét, azt aztán igen. (Lukács Laci forever, hát így igazán.)

Gáz lett a Friss

A történet meglehetősen példátlan. Van egy tulajdonos, és minden igyekezetével azon munkálkodik, hogy tönkrevágja a saját rádióját.

Kezdjük a genezisnél. A magántulajdonban lévő Friss Rádió iránt – bár tulajdonosai bőszen kínálták – semmi érdeklődést nem mutatott Debrecen város önkormányzata mindaddig, amíg kiderült, hogy a szocialisták – nyilván valamilyen üzleti áttétellel – megvásárolnák, legyen már nekik is hangjuk a fideszes médiamonopóliumú városban. Bennfentesek szerint ekkor úgy döntött a város polgármestere, hogy tévéje és ingyenes heti kiadványa és online-ja mellé ezt is megveszi, ára nem volt drága, pusztán tíz-húszmillió. Hát ezóta van rádiója is a debreceni köznek, illetve urainak. Az addigra plasztikussá váló műsorszerkezetbe nem nagyon szóltak bele; maradhatott, tovább erősödhetett a Friss Rádió értékszemléletű zenei szerkesztése, maradhattak sajátos hangvételű műsorai, amik nem a minél nagyobb hallgatottságra törekedtek, ezért elkerülték a kereskedelmi rádiózásra oly súlyosan jellemző elkurvulást. Az persze tény, hogy a politikai színtéren addig sem vaduló rádió híreit a továbbiakban – mái napig – eluralták az önkormányzatról szóló sikertudósítások. Na puff, amíg ezeket mondták, addig az agygyalulásra nem kíváncsi lakosság átkapcsolt, aztán vissza.

A Friss Rádió történetének fordulópontja idén tavasszal következett be, amikor is vezetője – a szakmai múltja alapján méltán elfogadott, a rádiót békében irányító, az eredeti önálló kezdeményezéseknek szabad utat adó, egykoron a Fidesz kegyelméből odakerült, a polgármesterné körétől sem elhúzódó Tóth Judit – gyakorlatilag véletlenül tudomást szerzett arról, hogy húgyért-szarért dobra veri a város a rádiót, ráadásul úgy, hogy az eladással együtt mindenkit elbocsátanak. Belső hírek szerint március vége volt a határidő, a kirúgások határideje is. A biznisz hátterében Sásdi András, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. mindenható ura állt, mondják, aki állítólag pusztán megtakarítási okokból akart megszabadulni a Frisstől, ami – kétségtelen – havi 4-5 millió forint veszteséget hoz a sokmilliárddal gazdálkodó holdingnak. A jobban értesültek azt is tudni vélik, hogy Sásdi egyik – más rádiót már csődbe vitt – barátnőjének akarta átjátszani a Frisst, azt is beígérve neki, hogy a jövőben is lesz annyi hirdetési megrendelés az önkormányzattól és a város vagyonát kezelő holding cégeitől, amiből békében eléldegélnek az éterben.

Az ma még a külvilág számára homályos részlet, hogy március legvégén egy-két nap alatt ki fogta le Sásdi kezét, de tény, mi tény, az eltervezett formában nem jöhetett létre a biznisz. Akkor egy pillanatra fellélegeztek a Friss munkatársai, bár tudvalévő volt, hogy az ügynek ezzel nincs vége, mert hát bosszú is van a világon. Rövid időn belül kiderült, hogy ha az ajtón nem lehet simán bemenni, akkor majd az ablakon keresztül próbálkoznak, s így is lett. A holding vezérkara, pontosabban némi jogászokkal történt konzultáció után személyesen Sásdi András úgy döntött, hogy a Debreceni Városi Televízió fennhatósága alá rendeli a Friss Rádiót, a rádió önállóságának megszüntetésével a DTV ügyvezetője kapja meg a fennhatóságot, aki azóta már durva stílusú rovancsot is csináltatott a szerkesztőségben, nagyon szeretik emiatt, biztosan sokat csuklik. Tehát ami késik, az nem múlik – kisebb ellenállással, de előbb-utóbb a barátnéhoz passzoltatik a cucc. Addig meg rombolnak egy kicsit a tévés főnök irányításával. Már most rémrészletek cikáznak a városban a DTV ügyvezetőjének ama tanulmányából, amit még a holding vezetése is visszadobott első olvasat után, ám második megfogalmazásban is arról szól, hogy a tévés szpíkerek hírbázisán működik majd a Friss, s hogy valójában a rádióban megcsinálják a kép nélküli televíziózást. Ez igen! Eddig is tudtuk, hogy komoly szakember, de immáron kitüntethetné valamelyik nemzetközi szervezet is, nem csak az a helyi tévés szövetség, aminek ő a feje, s amelyik rendre megszórja az általa irányított DTV-t mindenféle díjakkal – mondják a rádiósok.

Szóval nagy a félsz a Friss Rádióban, kis – mert olcsó – vidéki egzisztenciák kerültek veszélybe, a periférián túlmutató műsorok jövője vált kétségessé.

Érték veszhet. Ez az egyetlen igazi gond.

Én nagyon nem vagyok híve az önkormányzati – állami – tulajdonú médiának, mert ebben a Balkánba hajló országban az mind a politika prédája, lábtörlője. Az ellen meg végképp szólni kell, ha a Szoták-villa sikeres példáját követve közös értéket, köztulajdont passzolnak át a haveroknak fillérekért. Az ügy már eldöntetett. Csak reménykedhetünk, hogy a totális széjjelverés előtt álló Friss Rádió arra érdemes munkatársai és műsorai megtalálják helyüket a napjainkban talán legmélyebb válságát élő magyar média valamelyik oázisában. Azt pedig megígérem, hogy amint holding uraimék bevégzik munkájukat, a rádióm memóriájából végképp kitörlöm a 90 MHz-t. Nem leszek egyedül.

Közélet by haon

    Hajdú-bihari Napló, 2007. június 6., 3. oldal.