2007.06.05. 10:55
Unisono
Kovács Zoltán
megint eldurrant.
Nem először, s minden bizonnyal nem is
utoljára.
Debrecen város önkormányzatának
kommunikációs tanácsnokáról van szó, akinek – a külvilág
számára bizonytalan – státuszára és feladatkörére
kitértem már itt néhányszor (Kósa-csomag
2., Mi,
fideszügyi városember, Híreket gyártunk…). Nem oly jelentős személyisége ő a
helyi politikacsinálásnak, hogy különösebben ragozni kellene
ténykedését, most pusztán azért említem aktuálisan, mert
mintha nem abba az irányba menne, amit a legutóbbi időkben
meghirdetett a polgármester, hanem éppen szembe vele.
Történt tegnap,
hogy sajtótájékoztatót tartott Gadus István önkormányzati
képviselő, az SZDSZ megyei elnöke, ahol a trianoni évfordulós
események kapcsán kifejtette pártjának ama nézetét, miszerint
„semmi probléma nincs, ha civil
szervezetek, pártok saját maguknak szerveznek megemlékezéseket
(…), azzal viszont nem értenek egyet, hogy az önkormányzat
hivatalos megemlékezést tartson”. (Nem én interpretálom
így az elhangzottakat, hanem az
önkormányzati televízió
tudósítása.)
Gadus szereplését és mondandóját oly jelentősnek
ítélhették valakik (talán épp Kovács Zoltán), hogy az
önkormányzati kommunikációs tanácsnok közleményben reagált a
sajtótájékoztatóra. A
lényeget tekintve – mármint helyi konszenzus nélkül tartson-e
hivatalos megemlékezést a város ezen a napon? – nem foglalnék
állást itt, mert félrevinné azt, amiről írni igyekszem. Ez
pedig a kommunikációs tanácsnok kommunikációja. Kovács
Zoltán holmi újságírói babérokra törve vitriolosnak szánt
pamfletben törekszik Gadus megsemmisítésére. Lábra megy –
ahogy a focit szerető pártvezetők szokták mondani. Bevett ez a
módszer a honi sajtóban és politikusaink egymást minősítgető
megnyilatkozásaiban, csak jelen esetben másról van szó: az
önkormányzat tanácsnoka froclizza az önkormányzat egyik
képviselőjét. A személyek lényegtelenek, a
tisztségekre-posztokra tessenek figyelni!
Elviekben az önkormányzat tanácsnoka minden
debreceni tanácsnoka. Ha hivatalosan szólal meg, elvárható
tőle, hogy higgadtan tegye azt, a lényegre koncentráljon,
elvégre a várost jeleníti meg, nem egy párt szóvivője. Ha
vannak személyes indulatai, azokat tartsa meg magának, mert senki
nem kíváncsi rá. És ne viccelődjön, mert elvileg ő egy
komoly város reprezentánsa.
A tanácsnoki és stiláris szerepzavaron túl az
az igazi gond, hogy a közlemény a maga nemében teljesen
ellenkezője annak a szemléletnek, amit Kósa Lajos polgármester
hirdetett meg egyre erőteljesebben az utóbbi időben. Kósa
szerint a városvezetésnek minden egyes debreceni polgár
véleményére nyitottnak kell lennie, félre kell tenni a
politikai előítéleteket, az összefogás és a konszenzus
lehetőségét kell keresni mindenkivel; azoknak a véleményeknek
is nyilvánosságot kell adni, amikkel nem értenek egyet, amikkel
vitáik vannak stb. Tény, hogy Kósa ezt a pártalelnöki
pozíció megszerzése környékén hangoztatta sűrűn,
nyilvánvalóan az orbáni gyakorlat kritikájaként, de ez még
nem elég indok arra, hogy ne higgyünk neki. Legyen úgy, ahogy a
polgármester mondja! De nem úgy van.
A helyi
demokráciára, a hivatalos nyilvánosságra, az eltérő
vélemények szabad megismerhetőségére tekintve pedig az a
legszomorúbb, hogy a város officiális honlapja továbbra is unisono. Ahogy szokott, a
Közlemények rovatban megjelent Kovács Zoltán tanácsnok
reagálása, de az már nem, hogy mire reagál. S nem pusztán
arról van szó, hogy ez az eljárás – bárkivel szemben is
történjen – arrogáns, hatalommal visszaélő,
antidemokratikus, hanem egyszerűen gyengíti, mert érthetetlenné
teszi a „kommunikációt”, tanácsnok úr.
Utolsó kommentek