Falkában közlekedve

Egy jónagy tévedés, hogy kétféle ember van a honban: vagy vörös, vagy narancssárga.

Aki nem hiszi, az kapaszkodjon fel az iwiwre, aztán majd nagyon elcsodálkozik. Futólag néztem körbe, hogy ki mindenki szerveződik virtuális közösségekbe kies városunkban. Alább néhány, és ez csak töredék.

A debreceni képzőművészetet szeretők 

Debreceni Golf Club

Debreceni Plázacicák 

Debreceni vendéglátók és vendéglátósok clubja

Korizni imádó debreceniek

Debreceni B-közép

Debreceni Fotósok Klubja

Debreceni Divatiskola

Debreceni SKODA Baráti Kör 

Debrecen legszebb TK-s és egyetemista hölgyei

Debreceni Egyetem Legjobb Női 

Debrecen Legszebb Lányai 

Debreceni Egyetem veszedelmesen szép férfijai 

Debreceni anti-emo egyesület

Debreceni Kerékpárutak

Debreceni Motorosok

Debreceni Ördögök

Debrecen Parade 2010?

Debreceni Póker királyai

(A guruk egyébként nem győztek meg róla, hogy egy blognak szüksége van iwire. Ott csak pang a Basahalom, de mindegy, nem kér enni.)

Dicsérjük Győri Gyulát

Mert ő unikum.

A debreceni önkormányzat 50 (azaz ötven) képviselője közül egyedül Győri Gyula tette nyilvánossá telefonszámát.

Szeressük a lakosságot!

Modemnézőben

György Péter vidékre vetette a tekintetét. És jó messzire ellátott.

Egészen Debrecenig.

Az Élet és Irodalom legutóbbi számában testes anyag jelent meg György Péter tollából. A Két korszak két múzeuma című írásért hálás lehet minden épelméjű lokálpatrióta, mert bár több benne a hideg, mint a meleg, mégis felhívja a figyelmet arra, hogy éppen történik (történhet) itt valami, s ez a propaganda talán értőbb közönséggel találkozik, mint a Playboyban nyomott városmarketinges kultúrháttér. György Péter nem csak térben, hanem időben is szertenézett. Hátra is, előre is. Ez utóbbit, a jövőbe tekintő félelmeket azok is forgathatnák kicsit magukban, akik egyébként hideglelést kapnak György Pétertől és az Élet és Irodalomtól, akik elborult pillanataikban valamiféle „behurcolt művészettől” óvnák a várost.  

Itt egy röpke idézet, ami csak kedvcsináló, véletlenül sem adja vissza az írás egészét, s nem ment fel a teljes szöveg elolvasása alól:

A kérdés az, hogy meddig fogja bírni a MODEM az univerzális modernség melletti elkötelezettséget, az Antal-Lusztig-gyűjtemény normatív esztétikáját, s mikor kezdődik el a helyi művészet és művészek teljesen érthető „nyomulása” a hírnévből való részesedés után. Illetve: meddig bírja a múzeum, hogy az egyetemes művészettörténet normájának való megfelelés okán esetleg üresebb termeket kínál, és mégsem akar otthont adni a hakni világának.

(A Basahalom boulevard legutóbb a Modemről: Leonardo a hungarusoknál)

Unisono

Kovács Zoltán megint eldurrant.

Nem először, s minden bizonnyal nem is utoljára.

Debrecen város önkormányzatának kommunikációs tanácsnokáról van szó, akinek – a külvilág számára bizonytalan – státuszára és feladatkörére kitértem már itt néhányszor (Kósa-csomag 2., Mi, fideszügyi városember, Híreket gyártunk…). Nem oly jelentős személyisége ő a helyi politikacsinálásnak, hogy különösebben ragozni kellene ténykedését, most pusztán azért említem aktuálisan, mert mintha nem abba az irányba menne, amit a legutóbbi időkben meghirdetett a polgármester, hanem éppen szembe vele.

Történt tegnap, hogy sajtótájékoztatót tartott Gadus István önkormányzati képviselő, az SZDSZ megyei elnöke, ahol a trianoni évfordulós események kapcsán kifejtette pártjának ama nézetét, miszerint „semmi probléma nincs, ha civil szervezetek, pártok saját maguknak szerveznek megemlékezéseket (…), azzal viszont nem értenek egyet, hogy az önkormányzat hivatalos megemlékezést tartson”. (Nem én interpretálom így az elhangzottakat, hanem az önkormányzati televízió tudósítása.) 

Gadus szereplését és mondandóját oly jelentősnek ítélhették valakik (talán épp Kovács Zoltán), hogy az önkormányzati kommunikációs tanácsnok közleményben reagált a sajtótájékoztatóra. A lényeget tekintve – mármint helyi konszenzus nélkül tartson-e hivatalos megemlékezést a város ezen a napon? – nem foglalnék állást itt, mert félrevinné azt, amiről írni igyekszem. Ez pedig a kommunikációs tanácsnok kommunikációja. Kovács Zoltán holmi újságírói babérokra törve vitriolosnak szánt pamfletben törekszik Gadus megsemmisítésére. Lábra megy – ahogy a focit szerető pártvezetők szokták mondani. Bevett ez a módszer a honi sajtóban és politikusaink egymást minősítgető megnyilatkozásaiban, csak jelen esetben másról van szó: az önkormányzat tanácsnoka froclizza az önkormányzat egyik képviselőjét. A személyek lényegtelenek, a tisztségekre-posztokra tessenek figyelni!

Elviekben az önkormányzat tanácsnoka minden debreceni tanácsnoka. Ha hivatalosan szólal meg, elvárható tőle, hogy higgadtan tegye azt, a lényegre koncentráljon, elvégre a várost jeleníti meg, nem egy párt szóvivője. Ha vannak személyes indulatai, azokat tartsa meg magának, mert senki nem kíváncsi rá. És ne viccelődjön, mert elvileg ő egy komoly város reprezentánsa.

A tanácsnoki és stiláris szerepzavaron túl az az igazi gond, hogy a közlemény a maga nemében teljesen ellenkezője annak a szemléletnek, amit Kósa Lajos polgármester hirdetett meg egyre erőteljesebben az utóbbi időben. Kósa szerint a városvezetésnek minden egyes debreceni polgár véleményére nyitottnak kell lennie, félre kell tenni a politikai előítéleteket, az összefogás és a konszenzus lehetőségét kell keresni mindenkivel; azoknak a véleményeknek is nyilvánosságot kell adni, amikkel nem értenek egyet, amikkel vitáik vannak stb. Tény, hogy Kósa ezt a pártalelnöki pozíció megszerzése környékén hangoztatta sűrűn, nyilvánvalóan az orbáni gyakorlat kritikájaként, de ez még nem elég indok arra, hogy ne higgyünk neki. Legyen úgy, ahogy a polgármester mondja! De nem úgy van.

A helyi demokráciára, a hivatalos nyilvánosságra, az eltérő vélemények szabad megismerhetőségére tekintve pedig az a legszomorúbb, hogy a város officiális honlapja továbbra is unisono. Ahogy szokott, a Közlemények rovatban megjelent Kovács Zoltán tanácsnok reagálása, de az már nem, hogy mire reagál. S nem pusztán arról van szó, hogy ez az eljárás – bárkivel szemben is történjen – arrogáns, hatalommal visszaélő, antidemokratikus, hanem egyszerűen gyengíti, mert érthetetlenné teszi a „kommunikációt”, tanácsnok úr.

Szerda a zsufinap

Nem kis kockázattal jár panasztételi okból betelefonálni a Bumeráng műsorába. Élő adásban visszahívhatják a reklamálót.

Június elseje, péntek reggel, az egyik leghallgatottabb honi rádióműsor. Bochkor Gábor és Boros Lajos meg Banita, aztán a telefonvégen Zámbori Péter, a helyi önkormányzati holding, azaz a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. marketing- és kommunikációs igazgatója. Ő volt az, aki betelefonált, majd visszahívták. Hány gép is száll le-fel naponta a debreceni repülőtéren? Ez itt a kérdés. A válasz pedig… Alább részlet következik a műsorból, s hogy ne lankadjon a figyelem, képi aláfestésként az Airport Debrecen image filmje látható. Háromszor. A Basahalom boulevard így kíván hozzájárulni a reptér további média és egyéb sikereihez.