Unisono
Kovács Zoltán megint eldurrant.
Nem először, s minden bizonnyal nem is utoljára.
Debrecen város önkormányzatának kommunikációs tanácsnokáról van szó, akinek – a külvilág számára bizonytalan – státuszára és feladatkörére kitértem már itt néhányszor (Kósa-csomag 2., Mi, fideszügyi városember, Híreket gyártunk…). Nem oly jelentős személyisége ő a helyi politikacsinálásnak, hogy különösebben ragozni kellene ténykedését, most pusztán azért említem aktuálisan, mert mintha nem abba az irányba menne, amit a legutóbbi időkben meghirdetett a polgármester, hanem éppen szembe vele.
Történt tegnap, hogy sajtótájékoztatót tartott Gadus István önkormányzati képviselő, az SZDSZ megyei elnöke, ahol a trianoni évfordulós események kapcsán kifejtette pártjának ama nézetét, miszerint „semmi probléma nincs, ha civil szervezetek, pártok saját maguknak szerveznek megemlékezéseket (…), azzal viszont nem értenek egyet, hogy az önkormányzat hivatalos megemlékezést tartson”. (Nem én interpretálom így az elhangzottakat, hanem az önkormányzati televízió tudósítása.)
Gadus szereplését és mondandóját oly jelentősnek ítélhették valakik (talán épp Kovács Zoltán), hogy az önkormányzati kommunikációs tanácsnok közleményben reagált a sajtótájékoztatóra. A lényeget tekintve – mármint helyi konszenzus nélkül tartson-e hivatalos megemlékezést a város ezen a napon? – nem foglalnék állást itt, mert félrevinné azt, amiről írni igyekszem. Ez pedig a kommunikációs tanácsnok kommunikációja. Kovács Zoltán holmi újságírói babérokra törve vitriolosnak szánt pamfletben törekszik Gadus megsemmisítésére. Lábra megy – ahogy a focit szerető pártvezetők szokták mondani. Bevett ez a módszer a honi sajtóban és politikusaink egymást minősítgető megnyilatkozásaiban, csak jelen esetben másról van szó: az önkormányzat tanácsnoka froclizza az önkormányzat egyik képviselőjét. A személyek lényegtelenek, a tisztségekre-posztokra tessenek figyelni!
Elviekben az önkormányzat tanácsnoka minden debreceni tanácsnoka. Ha hivatalosan szólal meg, elvárható tőle, hogy higgadtan tegye azt, a lényegre koncentráljon, elvégre a várost jeleníti meg, nem egy párt szóvivője. Ha vannak személyes indulatai, azokat tartsa meg magának, mert senki nem kíváncsi rá. És ne viccelődjön, mert elvileg ő egy komoly város reprezentánsa.
A tanácsnoki és stiláris szerepzavaron túl az az igazi gond, hogy a közlemény a maga nemében teljesen ellenkezője annak a szemléletnek, amit Kósa Lajos polgármester hirdetett meg egyre erőteljesebben az utóbbi időben. Kósa szerint a városvezetésnek minden egyes debreceni polgár véleményére nyitottnak kell lennie, félre kell tenni a politikai előítéleteket, az összefogás és a konszenzus lehetőségét kell keresni mindenkivel; azoknak a véleményeknek is nyilvánosságot kell adni, amikkel nem értenek egyet, amikkel vitáik vannak stb. Tény, hogy Kósa ezt a pártalelnöki pozíció megszerzése környékén hangoztatta sűrűn, nyilvánvalóan az orbáni gyakorlat kritikájaként, de ez még nem elég indok arra, hogy ne higgyünk neki. Legyen úgy, ahogy a polgármester mondja! De nem úgy van.
A helyi demokráciára, a hivatalos nyilvánosságra, az eltérő vélemények szabad megismerhetőségére tekintve pedig az a legszomorúbb, hogy a város officiális honlapja továbbra is unisono. Ahogy szokott, a Közlemények rovatban megjelent Kovács Zoltán tanácsnok reagálása, de az már nem, hogy mire reagál. S nem pusztán arról van szó, hogy ez az eljárás – bárkivel szemben is történjen – arrogáns, hatalommal visszaélő, antidemokratikus, hanem egyszerűen gyengíti, mert érthetetlenné teszi a „kommunikációt”, tanácsnok úr.