Szegregáció Debrecenben

A mai megnyerő világhálós barangolás eredménye Papp András blogja, annak Telepszoc című bejegyzése. Ide linkelte be 5 oldalas munkáját, innét származik az alábbi idézet. 

Mára mind a Tócóskert, mind a Tócó-völgyi lakótelep épületei elavultak, a lifteknek jó ha a fele működik, az energia nyereség/veszteség arányuk sem túl jó, az utak burkolata is egyre romlik, felújításukra azonban nem jut pénz, talán egyetlen előnye van a többi lakóteleppel szemben: pár éve megkapta az ország „legzöldebb” lakótelepe címet, és valóban a zöld felületeinek méretére büszkék lehetnek az itt lakók és a város, de csak a méretükre… A játszóterek egy-két kivételtől eltekintve romos állapotúak, vagy egyáltalán nincsenek, a füvet ugyan rendszeresen nyírják, és új fákat is ültetnek, mégis összességében elmondható hogy a Tócóskert nem egy ideális lakóhely, és aki teheti vagy be se teszi ide a lábát, vagy amint lehet menekül innen. Lakosságát jórészt a középosztály közép, és alsóbb rétege teszi ki, sok a diplomás, mégis magas a munkanélküliek, és idényszerű munkákból élők aránya. (A diplomás lakosság területi elhelyezkedése a kertvárosi és a lakótelepi övezetre koncentrálódik ,a diplomások 60% ebben a két zónában él). A kis alapterületű lakásokban általában vagy gyermektelen, vagy egy-két gyerekes családok élnek. Érdekes adat hogy Debrecenben a kertvárosi övezetek mellett a Tócóskerthez hasonló „újonnan” épített lakótelepeken a legmagasabb a gyermekkorúak aránya. Az egykor olcsón lakáshoz jutó fiatalok közül akiknek sikerült jobb megélhetést találniuk már elköltöztek innen. Sokan vannak akik csupán átmeneti lakhelyként vesznek, vagy bérelnek itt lakást, így a lakók mozgása nagy. Sok a nyugdíjas, akik kevéske nyugdíjukból, és egyéb jövedelmükből csak egy ilyen kis lakótelepi lakást tudnak fenntartani.

A Széchenyi-kertiek Tócóskerthez való viszonyulása könnyen bemutatható azon a szituáción keresztül, hogy mikor egy idegen megkérdezi tőlük, hol laknak, rendszerint úgy kezdik az útbaigazítást, hogy megkérdezik tudja-e az illető hol van a Tócóskert, természetesen ezt mindenki tudja, ezek után a lehető leggyorsabban mondják, hogy „na, nem ott, hanem attól beljebb a város felé”.

Megnyerőek vagyunk

Jól esik a kiemelő kedveskedés, a szép szó, mert mi, internetezők különös anyagból vagyunk gyúrva, mint Sztálin szerint a kommunisták. Ez legalább annyira igaz most és ránk, mint amikor Sztálin mondta magukra.

Megismétlem, mert jól esik:

Ez az idézet a haon.hu hirdetésre biztató médiaajánlatából származik.

Főnk és a város

Pécs után Budapestre vetette tekintetét a debreceni polgármester.

Két hónapja Pécs belügyeivel kezdett foglalatoskodni Kósa Lajos a 2010-es európai kulturális főváros baranyai beruházásainak állása kapcsán (Két keddi blöff, Gesztuspolitika, Nagy Média Napunk, Kultúrfrontok). Most a főváros ügyeiben fejtette ki határozott véleményét.

Tarlós István, a nagybudapesti oppozíció frakcióvezetője felkérésére Kósa belépett a Főváros Mindenkiért elnevezésű szerveződésbe, és ebből az alkalomból hosszabban nyilatkozott a közszolgálati rádiónak. Ebben kifejti, hogy segíteni akar a fővárosnak (miután most a fővárosra sok minden mondható, csak éppen az nem, hogy sikeres város lenne, ezért elemi érdekünk, hogy ezen valahogy tudjunk segíteni), mert súlyos vezetési gondok vannak ottan (az vitathatatlan, hogy a fővárosban ma már ott tartunk, hogy a főváros konkrét napi irányítása is szinte meghaladni látszik Demszky Gábor és a koalíció erejét), amik más települések problémáival nem összevethetőek (ami a fővárosban lehetséges, az Szamosangyaloson nem kell, ami Szamosangyalosnak kellene, az a fővárosban értelmetlen).

Kósa Lajos - városán kívüli - egyre nagyobb ívű offenzívája mögött továbbra is a Fidesz országos alelnöki posztjának megszerzése utáni vágyat vélik felfedezni pártjában és azon kívül. A Basahalmon túlra nem igazán figyelő debreceniek meg azt szokták morogni, hogy Kósa ne messzire kacsintgasson, mert van itthon is elég tennivaló. És sorolják: a kiskörút még mindig nem épült meg, pedig már kilenc éve ígérgeti; kisebb esők után - mint ma reggel is - bokáig érő víz van a belváros közeli utcákban; életveszélyes biciklivel közlekedni, mert kerékpárutakra itt nem telik; a piacot már rég át kellett volna adni, hogy ne az ideiglenes csirkenevelőben aszalódjanak az emberek; hagyják pusztulni a műemlékeket, hogy aztán el lehessen herdálni a haveroknak a közvagyont; a főteret leszámítva az egész város csupa mocsok… És sorolják még tovább.

Mások pedig töretlenül állítják, hogy Debrecen az ország világítótornya, Kósa pedig fénylő üstökös hazánk borús egén.

Pompom-lányok akcióban

Híreket gyártunk, avagy a médiahomokozóban régen cseréltek homokot