Lukács Laci nem George Harrison és nem Bono. De lehet.
Rendkívül méltatlan ügybe keveredett a Tankcsapda. Meggyőződésem, hogy akaratán kívül. És akkor most meg kell védeni. A Tankcsapda része a kis magyar könnyűzenei show businessnek, éppen ezért lehet bírálni – leginkább Debrecenen kívül – számaikat, koncertjeiket, szövegeiket, zenéjüket, ventillátoraikat, bármit. Egyet azonban nem lehet mondani rájuk, hogy bármi szándékos közük lenne az ország szétszakításán munkálkodó szélsőséges erőkhöz. A Tankcsapda nem pengeti szívszaggatóan a székely himnusznak titulált műdalt, a koncerteken nem üvölti a mikrofonba Lukács Laci, hogy nemnemsoha, sem azt, hogy gyurcsánycsótány. Lehet mondani rájuk, hogy kezdenek kiöregedni, hogy fáradtak már, hogy önös érdekeikből bele-belepuhulnak a helyi hatalomba, hogy számukra is többet ér már a pénz a lázadásnál, lehet mondani bármit, csak a szélsőséges politizálás vádjával nem lehet illetni őket. Lukács Laci nem állt be önkormányzati képviselőnek (mint például Jantyik – PG Csoport), nem írt nyálas városhimnuszt Debrecennek (mint például Jantyik), nem politikai nyomással éri el a koncertmeghívásokat (mint például állítólag Jantyik).
A Tankcsapdát most meg kell védeni, mert nem lehet, hogy közük lenne ahhoz a cucchoz, amit zenéjükkel felpakoltak az egyik kisebb videómegosztóra - amiről most sajtózik a sajtó (Levették a horogkeresztet a Coolspace oldaláról, Gyurcsányhoz horogkereszt, alá Tankcsapda, Tankcsapda, MSZP és horogkereszt).
Most persze lehetne mondani, hogy aki korpa közé keveredik…
Mert vannak azért összefonódások itt és most. Mert van átfedés a Tankcsapda rajongói tábora és a Loki béközép keménymagja között, akikről úgy tudják Debrecenben, hogy az éjszakai választási plakátszaggatók közülük kerülnek ki szervezetten. És jelen vannak – miért ne lehetnének, törvény által nem tiltott állampolgári joguk – a Kossuth téri szakadatlan kormányellenes tüntetők között, amint fotók tanúsága szerint a Magyar Gárda helyi alegységében is.
Természetesen mindehhez – ismétlem: meggyőződésem – a Tankcsapdának semmi köze nincs. Ellenben Magyarország legnépszerűbb rockbandája nem tehet úgy, mintha nem is érdekelné, mi történik közelében, mire használják fel. Nem kell George Harrisonként koncertet szervezni Bangladesért, Bononak sem kell lenni egy újabb Live Aid érdekében. Csak Lukács Lacinak kell lenni, s ha már marhák belekeverték a horogkeresztezésbe, Lukács Laciként kell valamit mondani annak a több ezer-tízezer fiatalnak, akik figyelnek szavára. Nem pártok mellett vagy ellen, mert tágabb az ország a pártoknál, de tudja ezt ő nagyon pontosan.
Lukács Laci nem George Harrison és nem Bono. De lehet. A miénk.