A levél kiváltó oka Eötvös Pál március 13-án megjelent cikke, amiben súlyos megállapításokat tesz a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a szabad sajtó napja előtt. Például ilyeneket:
Az országban sok száz helyi lap, rádió- és televízióállomás működik, döntő többségükben közpénzen. A nyilvánosság hatalmi manipulálása ebben a szférában a közszolgálati rádiót és televíziót érintő kísérleteknél lényegesen durvább és gátlástalanabb, mert míg azok ellenállásba is ütköző kísérletek, a helyi lapok, rádiók, televíziók és újabban internetes portálok - ma már tudomásul vett gyakorlatként - többnyire az önkormányzati testületek túlsúlyos oldalának, jellemzően a polgármesternek rendelt propagandaeszközök.Ennek demonstratív megnyilvánulása az is, hogy az önkormányzati választások után az új színezetű testületek, a párthovatartozásukat tekintve új polgármesterek egyik első dolga a helyi szerkesztőség, illetve szerkesztőségek feldúlása, lefejezése, a nekik nem tetsző munkatársi gárda szélnek eresztése vagy "átprogramozása". A rendszerváltás óta minden helyi választás után több száz újságírót, szerkesztőt bocsátanak el tisztán politikainak tekinthető okokból.
Erre a cikkre reagált a Népszabadság tegnapi számában Széles Tamás, a Helyi Televíziók Országos Egyesületének elnöke, nem mellesleg az önkormányzati tulajdonban lévő Debreceni Városi Televízió ügyvezető-főszerkesztője. Széles – kollégáival együtt – megdöbbenésének és értetlenkedésének ad hangot az Eötvös által leírtakkal kapcsolatban, és bizonyítékokat kér számon a MÚOSZ elnökétől. Széles visszautasítja azt a megállapítást, hogy „a helyi televíziósok a mindenkori helyi hatalom bábjai lennének”, s azt is írja, hogy „a helyi televíziókban nem rendeli meg az esti tévéhíradót a reggeli kávéja mellől a polgármester”. Széles szerint ha elenyésző számban voltak is „politikai okból történő elbocsátások” az önkormányzati választások után, ezekkel szemben mint a helyi tévék egyesülete „próbáltunk a helyi hatalomnál protestálni”. Stb, stb. Ugyanitt válaszol is Eötvös Pál Szélesnek, tessenek elolvasni mindkét levelet.
Miért is íratott a mai bejegyzésem elejére, hogy kéretik nem röhögni? A debreceniek tudják, a Basahalmán túliaknak röviden felvillantom. Az ugye közismert, hogy a 2006-os önkormányzati választásokon elsöprő győzelmet ért el a Fidesz, így az ország számos településén és majd’ mindegyik megyei önkormányzatában fideszes politikusok vették át a hatalmat, akiknek egyik első ténykedése az volt, hogy „átkonfigurálták” az önkormányzati médiát. A leglátványosabb változások a nyomtatott sajtóban történtek (egész szerkesztőségeket csaptak el, még a kiadványok címeit, tipográfiáját is megváltoztatták több helyen), de a váltás érzékelhető volt a helyi tévékben, rádiókban és internetes portálok esetében is. Nincs ebben semmi újdonság, s így lesz ez mindaddig, amíg van önkormányzati tulajdonú média Magyarországon. Ha a választások eredményeként kurzusváltás történik, akkor a polgármesteri titkárnőtől a helyi lap szerkesztőjéig lapátra kerül a korábbi „adminisztráció”. Ennek tényét vitatni finoman szólva is dőreség.
Nem meglepő, hogy a baloldali beállítottságú MÚOSZ-nak és elnökének fáj, hogy a jobboldali új polgármesterek és megyei közgyűlési elnökök erőteljesen belenyúltak a helyi sajtóba. Az sem meglepő, hogy a jobboldali médiamunkások cáfolják bármiféle atrocitás megtörténtét. A móka tárgya esetünkben a cáfoló személye. Széles Tamás egykoron a Fidesz helyi irodájának vezetője volt, az 1998-as választások után pedig úgy került a városi tévé élére, hogy a Fidesz önkormányzati győzelme következményeként kitakarították onnét a korábbi balos gárdát. Széles Tamásnak bizony oda-oda szokott telefonálni a város polgármestere és a megyei közgyűlés új elnöke, a DTV nézői pedig nem nagyon szoktak töprengeni azon, hogy a helyi hatalom bábja-e a városi televízió, merthogy látják. Mondom ismét: nincs ebben semmi újdonság, semmi egyediség, még egyetlen konkrét párthoz sem köthető a módi, itt a fideszék, amott a szocik dúlnak, most a fideszék inkább, mert ők vannak helyzetben. Kacajra is pusztán annyi okunk van, hogy nem akadt hitelesebb ember annak cáfolatára, amit a cáfoló saját személye igazol karrierjével és ténykedésével.