„Bezzeg, ha fa lenne, Kósa úr láncfűrész-kommandója sec-pec kikapná onnan.”
Levelet kaptam lájf. Köszönöm küldőjének, hogy megosztotta velem, velünk. Két Debrecenben készült fotó volt benne, és a kísérő szöveg. Nem tettem hozzá semmit, el sem vettem belőle, íme szó szerint:
„Épülnek-szépülnek a Létai úti buszmegállók. Szépen kikövezték őket. Hogy nehéz munkáját térdelve végezvén, hányszor fejelte le a májsztró a villanyoszlopot, azt nem tudhatom. De mívesen körbekövezte, az biztos. Bezzeg-városban ezek szerint senkinek nem szúrt szemet, hogy ezekbe a megállókba meglehetősen macis beállni, az amúgy is túlméretes Volvókkal. Vagy így izgalmasabb...? Oké, majd kiszedik... Plusz pénz, plusz munka. De, mint megszoktuk, és ahogy a cívis mondja: „fussa...” Bezzeg, ha fa lenne, Kósa úr láncfűrész-kommandója sec-pec kikapná onnan. Addig is marad debreceni kuriózumnak, az emberi hülyeség emlékoszlopának...”