Kósa kameramann

Azért két ennel, mert filmgyártásunk német gyökerű, meg mert múlt idő. Nagyon múltidő. Mindenektudója Első Nagy Kósa Lajos azt nyilatkozta ki magából:

„Akárki akármit mond, mi ott leszünk videokamerával és fényképezőgéppel a választókörök előtt, az utcák elágazásánál, minden lényegesen helyen, és ügyelünk a választás tisztaságára. Ez a biztos.”

Ha engem, mint választójogával becsülettel élő honi magyar honpolgárt fel mer venni valamiféle narancssárga dzsekis nyikhaj, amint ki- vagy belépek voksolni, akkor odamegyek hozzá, lenyomom a torkán a kameráját, még homlokon is csapom, hogy könnyebb legyen neki a nyelés, aztán hátul összecsukodó csuklókkal önként kivárom Kósa debreceni rendőrségét, hogy megbilincselve elvigyenek. És nem hagyom levágatni a hajamat, ahogy a Hair lecsukottjai sem engedték, ellenben teleordítom a fogdát azzal, hogy „Szabadságot a nemzetnek!”, és hajnalig-reggelig Kossuth-nótákat fogok fennhangon énekelni, hogy őrüljenek meg Kósa debreceni gumibotosai. Az összes fogdaőr.

De leginkább azt szeretném, ha szóban merész Kósa maga állna ki videózni a szavazó honpolgárokat, nem gyerekeket küldene ki ügynöknek, s az ő torkán lehetne lenyomni saját maga szennyét.

Hová jutottunk, emberek!? Mivé lettél, Lajos!