Kuncze az ezredorvos és a vekker
Vannak ezerszer hallott katonatörténetek, amiket ki-ki úgy ad elő, mintha vele estek volna meg, pedig afféle vándormotívumok, többségük még a császári és királyi hadseregben fogant úgy 100-120 évvel ezelőtt, azóta terjed, színeződik, aktualizálódik. Mesélőik pedig addig mondogatják, míg aztán maguk is elhiszik, hogy velük történt meg.
Van egy katonasztori, a szolgálat egyhangúságában és jelentéktelenségében megkeseredett orvos esete. Íme:
„Kuncze Gábor engem a valamikori Garasin-laktanya ezredorvosára emlékeztet. Álltak sorba a katonák és az egyiknek fájt a feje. Kalmopyrin – jött az orvosi javaslat. A másiknak láza volt. Kalmopyrin. A harmadiknak aranyere volt. Kalmopyrin. Mindegy, kinek milyen tünete volt, mindig Kalmopyrint adott. Na, hát ilyen Kuncze Gábor is. Mindig azt mondja, hogy privatizáció.”Az anekdotikus történetet Kósa Lajos fideszes országgyűlési képviselő és debreceni polgármester idézte fel a Magyar Demokrata című hetilapnak adott interjújában. Az esetet hitelesíti az, hogy Kósa az egykori szombathelyi Garasin-laktanyában katonáskodott sok más előfelvételis egyetemista társával együtt, s mint olvasható, ottani élményeire hivatkozva érzékelteti, hogyan működik az SZDSZ elnöke.
Hogy teljesebb legyen a látlelet, Kósa még egy képpel, hasonlattal él:
„Kuncze Gábor kicsit olyan, mint az az óra, amelyik megállt. A rossz óra ugyanis naponta kétszer egy percig pontosan mutatja az időt. Nagyjából ilyen találati aránnyal időnként Kuncze Gábornak is igaza van abban, hogy privatizálni kell.”Kétségtelenül szemléletes. Ez az egész eset nagyon szemléletes.
* * *
DEBI SZEMLE:
