Tüntetők ködben

Van egy közfelfogásilag primer és egyben primitív üzenet: mondjon le. Van egy másik, amit tisztelhetünk összetettebbként, mélyebbként, árnyaltabbként és bonyolultabbként, de valójában csak kacifántos. És akkor még finoman fogalmaztunk.

Akár egyetértünk velük, akár nem; akár tudjuk róluk, hogy városvezetőileg támogatottak, akár ezt sem – egy tény, akár tetszik, amit mondanak, akár nem, de elismerendő az a következetes kitartás, aminek mentén szeptember 18. óta naponta összegyűlnek a miniszterelnök távozását követelők. Elején voltak több százan, mostanság vannak többen, mint kevesebben. De vannak! És demonstrálnak, vonulnak gyalog, forgalmat tartanak fel kocsikaravánnal, sok nap óta biztosítja őket a rendőrség, immáron sok millió adófizetői forintért. Mi másnak bizonysága ez, ha nem annak, hogy ebben az országban demokrácia van, ím, törvényileg garantált azok demonstrációja, akik szerint meg nincs demokrácia. Jól élünk.

Annyi demonstrációs nap után már csak azt kell felfejtenünk, hogy a kitartó szervezők igyekezete mögött mi lehet. Ha indulatunk rossz, akkor azt mondjuk, hogy egy-két ember a maga javát kovácsolja itten nagy igyekezettel, s ha éppen rosszul halljuk, akkor már azt is tudjuk, hogy őket így-úgy ezért igen megbecsülik ebben a városban az arra politikailag és cégileg hivatottak. Ha e tények ismerete ellenére nyitottabbak vagyunk, akkor örvendünk a fennebb hirdetett demokráciának, a szabad véleménynyilvánításnak, és nem érdekel bennünket, hogy ki és milyen megfontolásból beszél, ámbátor beszéljen, beszélhessen, mert az jó.

Ha közelebb megyünk, s arra vagyunk kíváncsiak, hogy valójában mit is mondanak, akkor jön a zavar. Az immáron a szeptemberi langymelegből a decemberi ködig kitartó polgártársaink kettőt mondanak: 1. Gyurcsány takarodjon – ez világos; 2. legyen egy alkotmányozó szentkoronás népfelségi nemzetvezetős ország – na, ez már nem világos. Az érthetőség reményében a sajtóhoz fordulunk, ami momentán nincs a városban, de látszata adhat némi információt. Adhatna, de nem. A megvilágosodáshoz itt egy idézet a közpénzen fenntartott ingyensajtóból:

„Szombat délután országos népgyűléshez csatlakoztak, ahol újabb kétszáz fő adta kézjegyét, s így már ötszáz helyi aláíró van egy folyamathoz, mely december 5-én, s végül 21-én alkotmányozó nemzetgyűléshez vezethet. Akkor – reményeik szerint – elindulhat történelmi alkotmányunk „rehabilitálása”, mely a Szent Korona eszmeiségén nyugszik. Ez is jelzi: céljuk nem egy újabb politikai képződmény, vagy meglévő támogatása, hanem a politizálásnak abba a mederbe való visszaterelése, amit a múlt század politikai diktatúrái nemtelen eszközökkel leromboltak, máig hatóan. Nemzeti érdekeink (földjeink, kultúránk, életlehetőségeink) megvédésének garanciáját is ebben látják a hatalmi érdekekkel szemben.”

Mindennek elolvasása után ne késlekedjünk kimondani, hogy ekkora zagyvasággal már régen találkoztunk. Két, illetve három értelmezési kiindulópontunk adódhat: 1. összefüggőt és értelmeset mondtak a tüntetők, csak a tudósító volt hivatása alacsonyságán; 2. a tüntetők össze-vissza beszéltek, s a jószándékú, de alulképzett tudósító pusztán ennyi kavart tudott kreálni mondandójukból; 3. a gyurcsányozás illumináltságában tüntető és tudósító, aztán még szerkesztő is a ködbe révedve produkálta magát, mint sajátos felindulást, ajvé.

De semmi gond, akár így, akár úgy, helyből mindenki annyi, amennyi, nekifutásból aztán meg végképp. Joga van hozzá magánjogon, ellenben 130 ezer példányban kinyomtatva, a debreceni adó-, hődíj és vízdíj fizető polgárok pénzén bedobáltatva minden debreceni és hajdú-bihari postaládába… Ez már csak túlzás ebben az ínséges időben. Köd előttük, köd utánuk, köd kívül, köd belül, meg még szórakozhatunk itt a nyelvi leleményekkel, de – már bocsánat – a tájékoztatási alapú pofátlanságnak is van határa.