Pasziánsz, avagy az elkártyázott becsület
Az év utolsó munkanapján emlékezzünk meg áldozatos képviselőinkről, akik feledve önös érdekeiket, csak a választókért ténykednek éjt nappallá téve, áldassék a nevük!
Például Balla Irma önkormányzati képviselő neve is, aki ezen a fotón látható, amint unatkozó laptopját szórakoztatja egy kártyajátékkal azon decemberi közgyűlésen, ahol megszavazták a város lakosságát sarcoló drasztikus áremeléseket és tárgyalták a jövő évi költségvetést. Balla Irma a Fidesz színeiben jutott be ismét a debreceni képviselő-testületbe, civilben nyugdíjas pedagógus. Átlagos képviselőnek tekinthető, szinte sosem zavarja felszólalásaival a közgyűlés munkáját. Olykor aktív a városházán kívül, például tavaly márciusban, amikor egyike volt a miniszterelnököt síppal riogatóknak. Ha pedig választókerületének lakosai érdekében kellene tennie valamit, akkor inkább passzív.
Mint a többi. Mert ne legyünk igaztalanok Balla Irmával szemben azzal, hogy csak őt pécézzük ki. Vannak a kormányzó képviselők között mások – ugyan nem sokan –, akik a városházán kívül megbecsült emberei szakmájuknak, tisztes polgárok, de amikor a Fidesz-frakció tagjaként leledznek, már oda a becsület. Legkevésbé őket lehet megérteni – az amúgy is gazemberekre, kisstílűekre, megélhetési talpnyalókra és karrierista köpönyegforgatókra most ne pazaroljunk itt szót. Miért akar helyi politikus lenni egy tisztes ember? Hogy tegyen a választók, a polgárok, a város érdekében. Persze. Meg hát jól jön az a hatszámjegyű összeg is, ami a képviselői munka honoráriuma, a kisebb-nagyobb előjogok sora, a kétségtelenül meglévő helyi presztízs, a hatalom közelségének bársonyos melege.
Mindezekért cserében azonban kussolni kell a kormányzó többség frakciójában, szavazógépként nyomogatni a gombokat, nem kérdezni, nem kételkedni, csak bólogatni, bólogatni, bólogatni. A szűk városvezetés ugyanis csak ennyire tart igényt. A legszűkebb városvezetés számára pedig igen sajnálatos dolog ez a demokrácia, meg felesleges időpocsékolás, a frakciótagoknak szóló üzenete pedig egyértelmű: Tartsd a pofád, és tedd, amit mondok, mert nélkülem te sose lettél volna képviselő! És aki nem így tesz, vagy csak kicsit akadékoskodó-okoskodó, esetleg ezt-azt kikotyog piásan, vagy többnek gondolja magát a nyáj más birkáinál, azt a következő választáson már nem indítják, így hát képviselő sem lesz újból, s örüljön, ha megmarad a civil állása – mert hosszú ám a városvezetés keze, messzire elér.
Mindezek ismeretében akár meg is érthetnénk Balla Irmát és frakciótársait. Mivel igazából semmi sincs rájuk bízva, miért ne játszhatnának számítógépükön a közgyűlés ideje alatt? Unatkoznak, valamivel el kell ütni az időt. Ha drasztikus áremelésekről szavaznak, akkor is, ha a város jövő évi költségvetéséről van szó, akkor is. Nyomasztó lehet a sokórás semmittevés. Illetve: a fenét, nehogy már megsajnáljuk bármelyiket is. Nem korbáccsal hajtották őket a városházára. Unatkozzanak, ha már azt nem teszik, amire felesküdtek! Ezennel javaslom, hogy töröltessenek minden játékprogramot a képviselők laptopjairól, internet-kapcsolatuk se legyen a közgyűlés ideje alatt. Unatkozzanak! Hátha a nagy-nagy unalom közepette elgondolkodik némelyik azon, hogy mi végre is ül ott.
