Szilvásyhoz fordultak segítségért a fideszesek. 

Mivel sem az érintett polgármester, sem a szóvivőjeként is ténykedő önkormányzati kommunikációs tanácsnok, sem a közpénzen fenntartott helyi sajtó, sem az országos Fidesz valamelyik médiaarca nem cáfolta, nem egészítette ki, nem fűzött hozzá semmiféle megjegyzést, ezért hitelesnek kell tekintenünk Szilvásy mondatát.

Tíz nappal ezelőtt jelent meg egy interjú a Magyar Narancsban Szilvásy Györggyel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszterrel. Ebből az idézet:

 „Az NBH tavalyi évkönyve komoly veszélyként tünteti fel, hogy bizonyos alvilági körök szemet vetettek az uniós forrásokra. A projektekről döntő fejlesztési tanácsokban választott politikusok is ülnek. Őket hogyan védik meg?

Erről szól az önkéntes együttműködésre épülő információcsere. Amióta elhalkult az ügy körüli politikai vita, sok önkormányzatnál hatékony együttműködés alakult ki a felek közt. Nemrég épp Kósa Lajosék környezetéből futott be egy megkeresés, hogy tisztázzunk egy ukrán befektetőt. (Parlamenti interpellációjában a debreceni polgármester támadta a legélesebben azt a kormányhatározat-módosítást, amely lehetővé tette az önkormányzatok működésének titkosszolgálati eszközökkel való megfigyelését. Kósa szerint a jogszabályváltozás "a politikai gárda megfigyelését és lehallgatását" szolgálja - M. L. F.) A külföldi vagy belföldi bűnözői csoportok nagyon sok esetben úgy próbálják befolyásolni a döntéshozókat, hogy azok nincsenek is tudatában annak, hogy meg akarják vezetni őket. Ezt az NBH-nak kötelessége megakadályozni, de ez nem a képviselők lehallgatásáról szól. Persze ha egy védett szervezetnél az első számú vezető benne van az ügyben, akkor a hivatal tehetetlen: hiszen a védelem a vele való együttműködésen alapul. Az adott politikuson múlik, hogy milyen információkat oszt meg a szolgálatokkal.”

Most persze elő lehetne kapni az emlékezetes parlamenti hangoskodás részleteit, a megannyi nyilatkozatot, a kemény publicisztikákat. De minek? A valós félelmek és a hőbörgés akkori keverékét tekintsük a honi politikai kommunikáció megszokott intermezzójának. Érdekesebb ennél, hogy mi is adhatott okot Kósáéknak arra, hogy a gyűlölt Szilvásyhoz és/vagy a szocialista pártbefolyással folyamatosan vádolt Nemzetbiztonsági Hivatalhoz forduljanak.

Mit is mondott a tárca nélküli miniszter?

Nemrég épp Kósa Lajosék környezetéből futott be egy megkeresés, hogy tisztázzunk egy ukrán befektetőt.

A „nemrég” azt jelenti, hogy a tavaszi purparlé után támadt az igény, tehát nagy jelentőségű ügyről lehet szó, ha épp az NBH visszautasításában magát leginkább preferáló Kósa Lajos környezete kényszerült Szilvásyék megkeresésére.

Mit vagy kit jelent „Kósa Lajos környezete”? A politikusról, mint magánemberről van szó? Családi kapcsolatairól és azok egykori vagy jelenlegi üzleti tevékenységéről? A polgármesterről, a polgármesteri hivatalról vagy a városi vagyonkezelő holdingról? Esetleg valamelyik kedves közeli beruházó vagy alvállalkozó keveredett bele valamibe? Nem lehet tudni, mert hivatalából és ténykedéséből adódóan Kósa Lajosnak igen tág a környezete.

Mit jelent az, hogy „tisztázzunk egy ukrán befektetőt”? Mivel az NBH-ról van szó, csak arra tudunk következtetni, hogy titkosszolgálati eszközök szükségeltetnek egy külföldi cég vagy személy átvilágítására, ami nem tartozik a bevett üzleti szokások közé, még az ukránokkal kapcsolatban sem. És ez a tisztázás előzetes vagy utólagos lehet? Még csak tárgyalgatni készülget vele Kósa Lajos környezete, vagy már a spájzban van az az ukrán, és a dunsztosüvegek között keresi a dugipénzt, esetleg a dobtáras géppisztolyát is kibiztosította követelésének komolyságát hangsúlyozandó? Egyáltalán: mit akarnak itt az ukránok, mit akarnak az itteniek az ukránoktól? Hiába böngésszük visszamenőleg is az önkormányzati sajtót, még utalást sem találunk arra, hogy a városnak vagy cégeinek lenne bármiféle nyilvános biznisze ukrajnai érdekeltséggel.

Számos a kérdés. Talán egy kevésre választ érdemelnének a debreceniek. Ha azt oly részletesen és sokszor tudatták vezetői a várossal, hogy miért nem szabad együttműködni a Nemzetbiztonsági Hivatallal, esetleg most szólhatnának néhány szót arról, hogy miért kell segítségért fordulni a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz. De csak akkor, ha közügyről van szó. Ha nem szólnak, akkor mindenki tudni fogja, hogy ez az ukránosdi nem más, mint Kósa Lajos környezetének magánügye.