Minden kétszázadik polgár tagja a krémnek. A főrendőrök pedig menjenek vidékre!
A város bálján való részvétel nem kis anyagi megterhelést jelent, óvatos számítások szerint egy pár számára összességében minimum százezer forint körüli költséggel jár, de mindenképpen megéri, hisz aki ott lehet, az úgy érezheti, hogy tagja az új elitnek. Debrecenben mintegy ezren vannak ilyenek, ennyien mulattak az elmúlt hétvégén a Kölcsey Központban. Minden kétszázadik debreceni lakos (a csecsemőket és az aggastyánokat is beszámítva). Sok ez? Vagy kevés? Ki-ki döntse el ízlése és pártállása szerint. A nagyságrend megítéléséhez pusztán egy viszonyítást ajánlok: ha hasonló nagyságrendű bált szerveztetett volna a főpolgármester Budapesten, akkor azon tízezren vettek volna részt. És akkor képzeljük ehhez a Demszky-bálról szóló sajtótudósításokat mondjuk a Magyar Nemzetben vagy a HírTV-ben.
Igaztalan lenne azt mondanunk, hogy a pazar szmokingos és nagyestélyis bálon csak az ezer kiválasztott lehetett jelen. Mert a falakban – mint afféle modernkori Kőmíves Kelemenné – ott volt minden debreceni: „Amit itt látnak, az tulajdonképpen minden a debreceniek munkáját dicséri” – mondta Kósa Lajos polgármester ünnepi beszédében. Szép megnyilatkozás, biztosan nagyon örülnek neki azok a mindendebreceniek, akik soha nem élvezhetik munkájuk megaberuházásos gyümölcseit, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy életükben akár egyszer is elmehessenek egy városbálra vagy egész családjukat megpancsikoltassák a látványfürdőben… Hagyjuk, mert vaskos demagógiának tűnik, pedig csak némi szenzibilitás szükségeltetne a megértéséhez.
Fotó: civishir.hu
Ellenben nagyon kapaszkodnia kell Debrecennek, mert példáját követve igen erőteljesen nyomulnak a kisebb régió városai. Például a cívishontól 21 kilométerre található Derecske. Ott is bál volt, városbál, épp ugyanakkor, mint Debrecenben, és ez fontos dolog, ahogy Kocsis Róbert, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke báli köszöntőjében fogalmazott: „tavalyhoz képest egy lépést tett előre Derecske, hiszen akkor Debrecen után másodikként szervezett bált, most viszont párhuzamosan fut a megyeszékhelyen és a bihari városban a bál”. Ez igen!
A derecskeiek más téren is másolják a debreceni szokásokat, immáron itt sem minden helyi lakosé a helyi rendezvény, hanem csak az egyfelé húzóké, s itt is átpolitizálnak mindent, amit csak lehet. Idézzük újra a báli tudósítást: „Fülepné Sipos Ilona, a művelődési központ igazgatója (…) bejelentette: 2010 a változás és az állandóság éve lesz. A változásé, mert kormányváltás lesz, az állandóság pedig azért kell, hogy az önkormányzat összetétele ne változzon!” Mindenki boldog? Mindenki polgár?
Fotó: derecske.hu
Ha tovább erősödik a környező kisebb városok öntudata, lesz ám félnivalója Debrecennek! Attól lehet tartani, hogy a debreceni polgármester példáját követve ők is meghirdetik a decentralizáció jelszavát. Kósa Lajos felvetette, hogy a főváros helyett miért ne lehetnének a nagyobb vidéki városokban minisztériumok, országos hatókörű hivatalok. Ha tetszik az ötlet, akkor bontsuk tovább a jelenlegi rendszert. Miért kell debreceni központtal működnie minden megyei intézménynek, amikor ráadásul Debrecen közigazgatásilag nem is része Hajdú-Biharnak, hiszen önálló megyei jogú város? Legyen Derecskén például a megyei könyvtár székhelye! Vagy mondok jobbat! Költözzön Derecskére a megyei rendőr-főkapitányság, élvezzék a derecskei potentátok a megyei főrendőrök közvetlen közelségének előnyeit!