Karácsonyi fekete.

Ezt a fotót a mai napra tettem félre. Néhány napja készült, amikor még volt remény, hogy fehér lesz a karácsony. Nem lett. Elolvadt a sok hó, mára virradóra pedig rengeteg eső esett. És akkor most legalább mi gondoljunk azokra a debreceniekre, akik elárasztva töltik az ünnepeket.

A fényképen egyébként Kölcsey Ferenc szobrának részlete látható. De most nem kezdem el magyarázni, hogy kicsoda Kölcsey, mi köze van Debrecenhez, hol található ez a szobra, ami korábban nem itt volt, inkább hagyjuk. Aki nem tudja, az ezután sem fog érdeklődni utána, miért is tenné, amikor a városvezetés számára a legnagyobb helyi kulturális esemény a virágkarneváli giccsparádé, és inkább focistákra meg rockzenészekre büszke a cívisvilágból, s nem érdekli holmi Csokonai, Fazekas Mihály, Kölcsey és még sorolhatnánk egészen Tar Sándorig.

Mielőtt – hasonlóan politikusainkhoz – hanyatt esnénk saját nagyszerűségünktől, tegyünk félre minden karácsonytáji álságos ájtatoskodást, s ha istentisztelet után a szobor felé járnánk, biccentsünk egyet Kölcseynek. A nép java akkor is tudni fogja, hogy kit kell benne tisztelni, amikor a magukat már saját életükben szentté avat(tat)ó senkikről rég elfeledkezett a világ, a város. Alleluja!

(A fotót Konyhás István készítette. Nagy köszönet érte.)