#390

Benne voltunk a tévében

Piaci packázások.

A Rézműves Család kifejtette a magáét erről. Legyen itt a videó is, el ne felejtsük!

#389

Rendszerváltást akarnak a nemzetőrök

Fárad a demonstráló, lankad a tudósító, fogy a tömeg, foszlik az ész.

Azért törtek ki a Kossuth térről, hogy ébresztőt kiáltva, a város más részein is toborozzák a kormányellenes demonstráció utánpótlását. Rendőrautók által felvezetetten, napokig jártak esténként a Wesselényi utcától a Csapó utcán keresztül vissza a térig – hiába, számuk nem nőtt, inkább fogyatkozott.

Mától három napig új útvonalon lassítja menetük a forgalmat. A rendőrség tájékoztatása szerint a Debreceni Nemzetőrök – ez a Kossuth téri pártfüggetlen spontán csoportosulás egyik elnevezése – este fél 6 és fél 9 között a Kossuth tér-Hatvan utca-Bethlen utca-Füredi út-Dózsa György utca-Mester utca-Pesti utca-Segner tér–Nyugati utca-Széchenyi utca-Piac utca-Kosuth tér útvonalon bandukolva hirdetik a… Mit is?

A tüntetésügyi tájékozódásban ismét az önkormányzati média, most éppen a városi televízió van segítségünkre: 

„Új magyar és független magyar rendőrséget és független magyar bíróságot szeretnénk még ebben az országban, de én úgy gondolom, hogy a rendszerváltást, tehát mi nem csak kormány-, hanem rendszerváltást szeretnénk – hangoztatta Erdélyi József.” (Ő a másik vezetője a debreceni mozgásnak.)

A lényeg a rendszerváltás. Azt szeretnék. Kár, hogy a tudósító aziránt már nem érdeklődött, hogy mire lesz a váltás. Több párt rendszere helyett ismét egy párt uralma következzen? Parlamenti demokrácia helyett diktatúra? Magántulajdonon alapuló piacgazdaság helyett köztulajdont építő állami gazdaságirányítás? Kapitalizmus helyett szocializmus?

Hát nem ezt váltottuk le 16-17 éve? Vagy van más alternatíva is? Biztosan, mert a világ nem fekete-fehér, csak akkor árulják már el a népnek, hogy miféle rendszerváltásért tüntetnek! Mert egyre foszlik a demonstráló, fárad a tudósító, lankad a tömeg, fogy az ész.

#388

Békés zavargások

 

Ma ma van – november 4. Bár meglehet, inkább tegnapnak néz ki. Holnapnak semmiképpen. Készült erre a napra a haza talán minden polgára.

 

Az asszonyok nagybevásárlást intéztek, nagyon nagy bevásárlást: 10 kiló cukor, 20 kiló liszt, 5 liter olaj, zsák krumpli. Génjeikben feléledt a félsz és a biztonságról gondoskodás ősi ösztöne.

A férfiak söröket vesznek és szotyolát, mint meccs előtt. Ellenőrzik az elemeket a távkapcsolóban. Készülnek a délutáni-esti-éjszakai közvetítésre. Lehet majd csatornáról csatornára szörfölve nézni a nagybudapesti attrakciót. Forradalom fotelből, vagy lázadás, drukker-rendőr csikicsuki, vagy fáklyás riszálás, békés zavargások, vagy valami akármi, a politikusok majd megmondják, mi volt, mindegy, csak sör legyen. Az meg van, mert készült a haza.

#387

Zebrás forradalom

Országosan propagált módszer arra, hogy a rendőrök szeme láttára miként lehet megbénítani a közlekedést annak érdekében, hogy Gyurcsány és kormánya lemondjon.

A Kossuth tériek honlapja több alkalommal is beszámolt a debreceni tüntetők furmányos ötletéről, a legérzékletesebb leírást egy szemtanú adja. Debrecen ismét beírta magát a nemzet történelmébe!

Emellett ez remek példa arra is, hogy a helyi gyalogos civilek hogyan tolhatnak ki helyi autós civil társaikkal.

#386

Városkép

 

Mert vagyok olyan marha, hogy eltettem a választási prospektusokat, tavasziakat és őszieket is. És vagyok még marhább, hogy elő is veszem mindegyiket. Aztán nem köszönnek vissza.

 

Fiatalok csillogó szemmel, családok boldogan sétálva, politikusok szintén boldogan és magabiztosan, utak mosottan és boldogan esmeg, házak épülten vagy épp épülésükben mindjártkészen, műkövek vigyorogva, villamos éneklőben, már nem aluszik, a miénk sosem, ég napsütötten, nap égsütötten, sok MODEM, a bicikliseknek meg továbbra is törjön ki a küllőjük, mert ismét Sásdi András a király, Turi Gábor megint vegyen jegyet mindenre, mert már nem kulturális alpolgármester, a villamosra is, ha utazik, ha nem, akkor is, Halász D. meg kapja be, Magyar Bálint meg jobban kapja be. A tiédet.

 

Így elevenednek meg a választási prospektusok, így türemkedik a való élet abban a kocsmában, ahol a teremfoci után még kidühöngik a maradékot a lazulni vágyó középiskolai férfitanárok, ahol 170 magyar forint egy korsó Borsodi, és a kommersz tömény sem drága. A szövegük – ez a szöveg – cseppet sem maradandó, néhány év múlva szinte már minden szó magyarázó lábjegyzetért kiáltana. El is vész a nagy fenekedett semmiben. Van, aki rendel még egy italt, keményebbet gyorsan, mert sietni kell, otthon már hegyezi az asszony a sodrófát. Van, aki csak visszatámolyog az összetolt asztalokhoz, szemeiben határozott karaktert nyertek a vérerek, szája szélén még maradt valami sárgás folyás. Batyuznak.

 

Érdekesebb a szomszéd asztal, az összes szomszéd asztal. Kitérgyelt a mackónadrág, görnyedtebb a hát, kuppadtabb a mellkas, mutató és középső ujj között a bőrbe ívódott nikotin sárgállik, meg hólyagos duzzanatok, mert sokszor végigégett a cigaretta, csak már a fájdalomérzet is cserbenhagyta őket, a mutatót és a középsőt. Figyelés irányul a távozó panaszos középiskolai tanárokra, a hányósokra különösen, hehe, csak kijött a visszanyelt ugatás. Répa volt benne?

 

Egyszer csak végig kellene nézni azokat az ezreket, akik esténként leballagnak a tízemeletesek aljába vagy az utca végére szerte a városban. Merednek a feles pohár aljának foncsorába, vagy számolgatják a buborékokat a fröccsben. Már a vénecske pincérnő is tetszik nekik, úgy lárpúrlár, csak a rendszer nem, ellenben veszélytelenül halkak, szinte némák. A kocsma tévéje villódzik, a helyi híradó mutatja a naponta tüntető helyi húszakat, trikolorok és árpádsávosak lobognak a képernyőn. Egy véknyabb hang megszólal: Viktor felnyomta őket az uniónál, lehetne ott kék zászló is, az a sok sárga csillagos. Azonnal jön a válasz: baszd meg, nem látod, hogy hátrafelé mennek. És csend, isznak. Nem kér választ a didaxis.

 

Hiányzik Tar Sanyi, nincs, aki megírja azokat az embereket, akik soha nem férnek rá a szélesmosolyú belvárosi kampánykiadványokra, akik letagadottjai a látványcivitasnak. Akik úgy élnek itt, hogy már csak laknak. De szigorúan csak addig, míg ki tudják fizetni a távhőt.

süti beállítások módosítása