Sajtó sötétségben

Egyre számosabb a példája annak, hogy a magyar sajtó jelentős része mennyire képtelen eleget tenni minimális feladatának. Mintha sose lett volna, úgy illant el a tudósítók felelőssége. A médiamunkások és szerkesztőik maguk is fegyvert ragadtak, küzdenek egymással, ki itt, ki ott. A tudatosan manipuláló zsurnaliszta pedig legalább annyira bűnös, mint a földön fekvő megbilincseltet rugdosó rendőr.

Szombaton békésen lezajlott a kormányellenes kulturális tüntetés, az eseményt egyetlen intermezzo szakította meg, a Kossuth teret fél órára sötétbe borító áramszünet. A dalokkal színesített demonstrációról a legrészletesebben az önkormányzati tulajdonú média számolt be, ahogy az lenni szokott.

A városi televízió (Megmaradás estje) tudósítása ekként szólt:

A városi ingyenes kiadvány honlapja már több teret szentel a közjátéknak, sőt a tudósítás címét is ez ihlette: Lőn világosság – a főtéren, s mint az est leglényegesebb történését, ezt emelték ki az írás felvezetőjében is:

„A sötétségben is kitartottak a Kossuth téri demonstrálók a Megmaradás koncerten október 28-án Debrecenben. Az eseményt többször zavarta meg áramszünet, amely csak a Főtérre korlátozódott. Többek szerint nem véletlenül.”

A beszámoló így részletez:„A színpadon épp Papp Lajos szívsebész beszélt, amikor áramszünet miatt sötétbe borult a Kossuth tér és elromlott a hangosítás is. A legtöbben a kormányhoz közel állók provokációját sejtették a háttérben. A félórás sötétség idején a közönség énekelt, időnként pedig rögtönzött szónokok botorkáltak fel a színpadra és bátorították a jelenlévőket. A fények több mint fél óra múlva gyulladtak fel, ekkor valaki a közönségből hangosan bekiabált: „Gyurcsány visszaadta az áramot!” Papp Lajos szónok megjegyezte: furcsa véletlen, hogy Pécsett ugyanez történt egy hasonló rendezvényen.”

Az idézet tudósítások a továbbiakban nem foglalkoznak az áramszünettel, a tévénézőnek és az olvasónak be kell érnie a kormánypárti provokáció nyilvánvaló sugallatával. Veszélyes játék! Politikusok eszköze lehet, a sajtóé nem szabadna!A tudósítónak (szerkesztőnek) illett volna utánajárni, hogy mi okozta a rendezvényt megzavaró áramszünetet. Az áramszolgáltató ilyenkor készségesen szokott válaszolni, ha kérdezik. Amennyiben tényleg provokációról (valakik által a közvilágítás erre az alkalomra időzített lekapcsolásáról) van szó, akkor arról kell beszámolni a közönségnek, majd folytatni az ügyet (kik tették? hogyan tették? önszántukból vagy valakinek a megbízásából? milyen felelősségre vonásra számíthatnak? stb.), leleplezni a provokátort. Ha pedig valami más, esetleg technikai oka volt az áramszünetnek, akkor ezt a tényt kell ismertetni a tudósításban, feloldva ezzel a korábban megfogalmazott gyanút. 

Egyet nem lehet – pontosabban: az idézett példák szerint mégis –, manipulált bizonytalanságban hagyni azokat a debreceni polgárokat, akiknek adó- és egyéb forintjaiból működik ez az önkormányzati média.

Bence György

A tisztesség lett szegényebb.

(Mérhetetlen szereptévesztés lenne nekem és itt bármiféle nekrológszerűvel előállni. Ez nem az.)

Bence Györgyöt akkor láttam először, amikor 1990-ben a Kossuth egyetem auditórium maximumában volt egy – nagy érdeklődéssel kísért – vita az antiszemitizmusról. Az esemény apropója egy szerencsétlenül megjelentetett – mint később kiderült, hamis feladójú – olvasói levél volt, ami az Úton című debreceni hetilap hasábjain kapott nyilvánosságot, s mindenféle alaptalan vádra adott indítékot a lappal és szerkesztőivel szemben. (Bizonyára nem mindenki tudja, mi is volt ez a hetilap - az Útonról a Debreceni Disputában jelent meg Görömbölyi László főszerkesztőnek egy rövid írása.)

Az olvasói levél ügyének igen nagy volt az országos visszhangja, a hetilapot még Szentágotai János is meglobogtatta a parlamentben… Vajda Mihály filozófusnak támadt akkor az ötlete, hogy egy debreceni nyilvános vitán legyen téma az antiszemitizmus, legyen szó arról közönség előtt, amiről korábban nem lehetett, s már azóta sem lehet úgy. Boldog rendszerváltó békeidők!

Vajda hívta meg – többek között – Bence Györgyöt, s minden bizonnyal sokak vannak, akik azóta figyelnek, figyeltek Bence szavaira, írásaira. Kezdeményezéseire, például a Metazinra, ami közelebb hozta hozzánk a világot, a magyar médiában és blogszférában ténykedőkhöz is. A Metazin most adja az eddig megjelent nekrológokat, a Metazin elbúcsúzott tőle. Csak remélni lehet, hogy Bence György munkatársai tudják és akarják folytatni.

Tisztelet jár a tudásnak és a tisztességnek – itt, a blogszférában is.

Hazudós politikusok már megint

Poligráfot mindegyikre! Követelik, leginkább jobbról, mert szerintük a hazudozás a balosok genetikus sajátja. Pedig nem.

A lebukásos Gyurcsány-gyónás óta immáron közhelyesen az a politikusok itthoni küszöbmércéje, hogy hazudnak-e vagy sem. Ez helyből nevetség, mert amúgy mindenki tudja, hogy hazudnak, elhallgatnak, félrebeszélnek, sumákolnak, homályosítanak. Nem most ébredt erre a felismerésre a magyar, hanem minimum 160 éve, amióta feltűntek itthon a főállású politikusok (a megélhetésiek, ha így jobban tetszik).

Ráadásul hantázás nemhogy pártállás kérdése, de még égtájé sem. Amerikától Japánig – és minden egyes köztes országban – dívik, demokráciákban kissé neccesebb, diktatúrákban inkább bevett. Na puff! Mindezt nem Gyurcsány védelmében mondom, hanem Kósa Lajos debreceni polgármester és újhiteles fideszes politikust mentendő. A hazugságvizsgálós hülyeség közepette most ismét előkerült a sokszor lerágott téma, hogy Kósának van-e diplomája és két középfokú nyelvvizsgája, vagy nincs, állította-e magáról, vagy sem. Ezekben a percekben is folyik a vita a haon fórumának egyik topikján, többnyire tények nélkül, hitalapon.

Kereken két éve megjelent egy cikk ebben a témában, ami mái napig linkelhető – amúgy elfeledetten fennragadt – országgyűlési aloldallal bizonyítja, hogy Kósa Lajos 1990-től 1998-ig azt állította, hogy van diplomája és két középfokú nyelvvizsgája. A parlamenti honlapon található személyes adatait csak akkor módosíttatta, amikor lebuktatták. Na puff! Mégegyszer. Mégsokszor. Az egész semmit nem számít. Kínos volt neki – máig az –, hogy nagytudású párttársai, de még  szocik közül is igen sokan diplomások, ő meg nem, hát igazított egy kicsit a valóságon. Ha ennél nagyobbat nem hazudik magyar politikus, na akkor jön ránk a paradicsomi jóvilág. Az ügynek pusztán egy folyományának illenék lennie: amikor kórusban üvöltik ezen az oldalon, hogy amazon hazudoznak – ami oda-vissza tényvalóság –, akkor Kósának kissé halkabbra kéne fognia az öblöst. Ennyi.

Kósa-csomag 2.

A megszorítások jótékony hatással vannak a blogszférára.

Újabb blog született. A tegnapi háborgó felbuzdulást tett követte. Nem, még nem demonstrálnak a Becsületes Debreceni Polgárok, de már elindították blogjukat: becsdeb.blogspot.com.

Feltették például a nyilatkozatukra reagáló hivatalos választ, amit – bár előző bejegyzésem után az illendőség ezt kívánná – én nem ismétlek meg itt, tessék inkább elolvasni ott.

(Már csak azért is, mert van egy érdekessége: a Kósa Lajos és a helyi Fidesz kampányviselkedéséből kiinduló polgári kinyilatkoztatásra Kovács Zoltán reagált. Úgy tűnik, ez volt a debütálása az önkormányzat friss kommunikációs tanácsnokának. Az új posztos feladat- és hatáskörének részleteit még nem hozta nyilvánosságra a városháza, így jelenleg nem tudhatjuk, hogy ténykedése mennyire a polgármester személyéhez, a közgyűlési többséget adó Fidesz érdekeihez kötődik, vagy a város egészének kommunikációs képviselete bízatott rá.)

Kósa-csomag

A választási kampányban elhallgatta az igazságot Kósa Lajos polgármester, és drasztikus áremeléseket vezetett be önkormányzati többségével. Lemondásra szólítják fel.

Levelet kaptam lájf. Egy ma alakult szervezett felvett a sajtólistájára, és az alábbi nyilatkozatot küldte:

Kósa Lajos mondjon le!

Kósa Lajos és a Fidesz hazugságokkal nyerte meg az önkormányzati választásokat Debrecenben.
Becsapták a debrecenieket, ezért távozniuk kell!
Kósa Lajos polgármester és a Fidesz azt igérte az önkormányzati kampányban, hogy megvédi a debreceni polgárokat a hazugságokra épülő kormánypolitika következményeitől. Kósa Lajosék azt igérték, hogy a Gyurcsány-csomagot visszaküldik a feladónak, de ehelyett ők még nagyobb csomagot kezdtek összeállítani. Az első Kósa-csomagról ma döntött a város képviselő-testülete: 11 százalékkal emelték a távhő-szolgáltatás díját, 25 százalékkal a helyi közlekedési tarifákat. Ezek a

brutális emelések

a szegénysorú és átlagos jövedelmű debrecenieket sújtják a legjobban, eddigi terheiket még elviselhetetlenebbé teszik.
Kósa Lajos és a Fidesz plakátjain és sajtóhirdetéseiben azt igérte, hogy megvédi az embereket. Kósa Lajos a választási kampányban

hazudott

elhallgatta az igazságot, hogy mire készül közvetlenül a választások után.
Kósa Lajos újabb sok milliárd forintos építkezésekbe (például: Latinovits Színház) hajszolja Debrecent, tovább növeli a város eladósodottságát, hogy üzlettársai újabb zsíros megrendeléseket kapjanak.
Kósa Lajos ma a csalás miatt jogerősen elítéllt barátját, Sásdi Andrást ültette a Debreceni Vagyonkezelő holding elnöki székébe.
Kósa Lajos hagyja elmenekülni a felelősségrevonás elől a másik barátját, Takács Lászlót, aki két év alatt több száz millió forint veszteséget okozott Debrecen városnak a repülőtéri kalandor akcióival.
Még nem száradt meg a tinta a polgármesteri eskü szövegén, Kósa Lajos már brutálisan és indokolatlanul sarcolja a többségében rá szavazó debreceni polgárokat, folytatja baráti és üzleti körének megerősítését, gazdagítását.
Kósa Lajos hazudott! Kósa Lajos kérjen bocsánatot a debreceniektől és mondjon le!
Ha és amennyiben nem kér bocsánatot és nem távozik, a megsértett és megsarcolt debreceniek tízezreitől támogatott demonstrációkat kezdünk eddig békés városunkban!

Kelt 2006. október 26-án.

Becsületes Debreceni Polgárok
alternatív kezdeményezés